A Csemadok Közművelődési Díjában részesült Mitro Csaba vállalkozó, az abaújszinai Rozmaring tánccsoport vezetője. A díjat 2014 óta ítélik oda az arra érdemeseknek. A Magyar Kultúra Napja alkalmából nem tudott részt venni a január 23-i galántai ünnepségen, így azt néhány nappal később, 28-án, pénteken a szepsi kultúrházban vehette át Köteles László, a Csemadok általános alelnöke és Bubenko György, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmány megbízott elnökétől.
Mitro Csaba (*1963, Kassa) szülővárosában szerzett mérnöki diplomát. Apja, László az abaújszinai Csemadok-alapszervezet oszlopos tagja volt megalakulása óta, így nem véletlen, hogy 15 éves korától tagja a szervezetnek. Irodalmi estek és esztrádműsorok fellépője, melyeken énekelt, táncolt és zongorán kísérte a produkciókat. A néptánc vonzotta leginkább, így koreográfus lett.
Kisvártatva a helyi szervezet vezetőségi tagja és a tánccsoport élére került. Fiatalon megözvegyült, hathetes fiáról is gondoskodnia kellett. De visszatért, hogy kitáncolja magából a sok keserűséget. A néptánc-csoporttal szép sikereket könyvelhetett el. Felléptek Východnán, Zselízen és Gombaszögön. Jártak Erdélyben, Szerbiában, Lengyelországban, Csehországban és természetesen Magyarországon. A néptánc-csoport 70. évfordulóján együtt ropta a táncot a fiatalokkal. Az abaújszinai éneklőcsoportot is segíti munkájával.
Önkormányzati képviselőként egy cikluson át szolgálta közösségét.
Jelentősen hozzájárult Abaújszina, sőt az egész régió magyar közösségének szellemi, kulturális gyarapodásához. Mindig magával ragadta a többieket, hogy tevőlegesen részt vegyenek a munkában. A Közművelődési Díjat ezért s a magyar kultúra ápolásáért, közkinccsé tételéért kapta.
Az ünnepség végén röviden elbeszélgettünk.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy megkapod ezt a díjat?
Kellemes meglepetés és természetesen nagy megtiszteltetés. Életműdíjnak is mondanám, hiszen 15 éves koromtól végzem ezt a munkát.
Nagyon sokrétű tevékenységet folytattál. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
Fiatalabb koromban esztrád-műsorokban zongoráztam, de a szívem csücske a néptánc volt. Tehát a Rozmaring és a hozzá fűződő koreográfiáim. A fesztiválokon való fellépésekre szívesen emlékszem.
Abaújszinán 12% magyar él. Gyermekkorodban bizonyára magasabb volt ez az arány.
Biztosan nagyobb volt. A Rozmaringba a szlovák iskolában végzettek is jöttek, de magyar nyelven folytak a próbák és beszélgetések. Azóta változott egy kicsit a helyzet. Már szlovák gyerekek is jönnek táncolni. Megtanítjuk őket a táncokra és népdalokra, de a társalgás nagyrészt szlovákul folyik.
Falutokban milyen a szlovák-magyar viszony?
Köszönöm a kérdést! A viszony nagyon jó. A szlovák polgármester asszony segíti a Rozmaringot, a Csemadokot, minden műsorunkon jelen van. Bárkit meghívunk, abban is segít. Anyagilag is.
Feleséged szlovák, de tud magyarul?
Igen. Édesapja magyar volt.
Milyen a vegyes-házasság?
Nagyon jó, mert az emberek megtanulják egymást, egymás családját és szokásait becsülni. Nem volt rá alkalom, hogy megköszönjem a feleségemnek azt, hogy a Rozmaringon belül rengeteget segített a lányokkal kapcsolatosan, a viseletekkel, a koreográfiákban, a műsorok szervezésében, úgyhogy nagy segítségemre van a mai napig.
Milyennek látod a magyarság jövőjét, akár a faludban is?
Hosszú távon nem szeretnék jósolni, de amint látom Szinán azt a pár embert, aki tartja a lelket a Csemadokban vagy a református egyházon belül, az bizakodásra ad okot. Az a pár száz ember tartja a kultúráját. Hála Istennek, műsorainkon mindig teltház van, ami optimizmusra ad okot.
Gratulálunk a kitüntetéshez!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
