Világunk bajokkal teli, ez tagadhatatlan. Világjárvány, gazdasági gondok, természeti katasztrófák, létbizonytalanság, politikai feszültségek jellemzik napjainkat, s e nehézségek alól egyetlen földrész, egyetlen ország, egyetlen nemzet sem kivétel. Ráadásul a járvány miatt elrendelt kötelező elkülönülés és távolságtartás a magány és egyedüllét nyomasztó érzését hozta magával. Amikor az ember magába roskad, amikor senki nincs vagy senki nem lehet mellette, mennyire szüksége lenne kapaszkodóra, reményre!
Sokan kételyek között hányódnak, próbálnak hinni valami felsőbbrendűben, de a világban tapasztalható megannyi gond és veszedelem megléte miatt arra a következtetésre jutnak, hogy nincs Isten, aki törődne velünk, ha mindezt a sok bajt megengedi.
Gondolkodó emberek megrekednek annál a feloldhatatlannak látszó ellentmondásnál, hogy ha lenne gondoskodó, jó Isten, akkor nem engedné meg mindezt a sok borzalmat, fájdalmat, betegséget.
Ha eltöprengünk a világ dolgai felett, s próbáljuk értelmezni a körülöttünk történő eseményeket, azt jól tesszük – de vajon vesszük-e a fáradságot arra, hogy nem csak felületesen szemléljük a világot, hanem a minket foglalkoztató kérdéseknek tüzetesen utána járjunk?
Ha esténként megnézzük a tévében, vagy reggel meghallgatjuk a rádióban a híreket, az még nem elég ahhoz, hogy megértsük a világot, s az azt mozgató politikai folyamatokat! A történések valódi megértéséhez, ahhoz, hogy a mozaikkép elemei a helyükre kerüljenek, mélyre kell ásni, a kulisszák mögé kell nézni, s ehhez bizony lankadatlan tudásszomj és erőfeszítés kell.
Ha pedig azt a nagy talányt szeretnénk megfejteni, hogy létezik-e Isten, akiben bízhatunk, aki törődik az emberiséggel, akkor ugyanezt a módszert kell követnünk: fáradhatatlanul keresnünk, kutatnunk kell a választ, a világot tűvé kell tennünk annak érdekében, hogy az Istenhez vezető utat megtaláljuk! Mert ennél fontosabb dolga az embernek nincs!
S ha keressük Őt, Teremtőnk engedi magát megtalálni – de őszinte erőfeszítést vár el tőlünk. Ez pedig nem újdonság, hiszen Jézus Urunk is ezt tanította:
„Keressétek mindenekelőtt az Isten országát…” (Máté 6:33)
Majd, hogy megkönnyítse számunkra az útkeresést, egyértelműen tudtunkra adta: „…Én vagyok az igazság, az út és az élet. Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek…” (János 14:6)
S vajon miből lehet Jézust – s rajta keresztül az Atya Istent – megismerni? Csakis a Bibliából, mely Isten ihletett Szava, s mint ilyen, a legmagasabb tekintély az Isten ügyeiben való eligazodásban.
Itt az idő tehát, hogy leporoljuk a Bibliánkat, hogy leemeljük a legfelső polcról, hogy elővegyük a fiókból – vagy ha nincs otthon, akkor vegyünk egyet!
Nem létezik befektetés, mely ennél nagyobb hozammal járna: Istent, lelkünk békességét, üdvét és az örök életet találjuk meg benne – és emellett magyarázatot létünk megannyi súlyos kérdésére.
Ilyen megtérülést semmi mástól nem várhatunk: fektessünk akár aranyba, ezüstbe vagy bitkoinba…
Mit tudhatunk meg a Bibliából Istenről?
Többek között azt, hogy mindent Isten teremtett, ezért övé a mindenség. Egyedüli, mindenható Isten, mely három személyiségben létezik: az Atya Isten, Jézus és a Szentlélek – egyedül Ők hárman isteni minőség, rajtuk kívül más isten nincs. Minden Isten hatalmában van, aki mindentudó és mindenütt jelenlévő. Jóságos, szerető, gondoskodó, az igazságban leli kedvét, a gonoszságot, alakoskodást és hazugságot gyűlöli. A mennyei magasságokat angyalokkal népesítette be, a Földre pedig embert teremtett, hogy örülhessünk a létnek.
Sokan mondják, hogy nem tudják elképzelni, hogy Isten teremtette a világot, számukra ez felfoghatatlan. Teljes mértékben nem tudjuk megérteni az isteni teremtést, mert hiszen emberek vagyunk, s még itt a földön is behatároltak a képességeink: a macska jobban lát nálunk a sötétben, a sas jobban lát a távolba, a kutyának, lónak jobb a hallása, és nem tudunk úgy tájékozódni, mint a madarak. Tehát még a földi dolgokat sem tudjuk a maguk teljességében érzékelni és felfogni. Hogyan is tudnánk teljesen megérteni a teremtés csodáját? Viszont van logikánk, tudunk gondolkodni, és csak nekünk adatott meg a hit képessége – az állatok ezzel nem rendelkeznek. E képességeinkkel felvértezve pedig sokkal könnyebb felfogni és megérteni azt, hogy van Teremtő Isten, mint azt, hogy nincs!
Nem lehet elképzelni, hogy Isten teremtette a világot?
S azt el lehet képzelni, hogy egy ellenőrizetlen „ősrobbanás” hozta létre a világmindenséget, s mindazt, ami benne pontos törvényszerűségek szerint, matematikailag kiszámítható precizitással működik? Szerintem ez felfoghatatlan, sőt, lehetetlen.
Van egy idevágó kedvenc Bibliaversem, melynek igazsága, gondolati mélysége szinte áramütésként rázza meg az embert:
„Te hiszed, hogy egy Isten van? Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” (Jakab 2:19)
Ez igen! Ebben az egy Bibliaversben benne van a válasz szinte minden dilemmánkra: Jakab apostol fogalmazta meg olyan éleslátással és pontossággal, amire csak olyan ember képes, akit Isten ihlet…
Jakab tehát leszögezi, hogy egy Isten van, s ebben senki ne kételkedjen, hiszen az „ördögök” – tehát Sátán (az ellenszegülő) és csatlósai, a démonok – is nagyon jól tudják ezt, és rettegnek! Isten létezése tehát nem kérdés sem az egekben, a mennyei magasságokban, sem a földön. S miért rettegnek az ördögök? Azért rettegnek, mert teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy gonosz uralmuk, az emberiség feletti rontó, ártó, pusztító befolyásuk csak ideiglenes, melynek Isten véget fog vetni.
Még egy meghökkentő idézet a Bibliából:
„Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek a Sátán úgy járkál körülöttetek körbe-körbe mint ordító oroszlán, keresve, kit nyelhet el.” (1Péter 5:8)
Hogy „nyelhet el” valakit a Sátán?
Többek között úgy, hogy elhiteti az emberrel, hogy nincs Isten! Avagy elhiteti az emberrel, hogy Isten törvényeinek a megszegése nem bűn…
Emlékezzünk a lényeges dolgokra, ne legyünk feledékenyek – a tökéletes, baj nélküli világban, az Édenkertben, a földi Paradicsomban az örök életre teremtett embernek volt két választása: vagy Isten óvó, védő szárnyai alatt él baj nélkül, vagy megszegi Isten törvényét, ellenszegül, és akkor megtapasztalja a rosszat. E szabad akarat jelképe volt a „jó és rossz tudásának fája”.
Ismerjük a történet kimenetelét, nem mese, mert ma is éljük, és valóságát mindnyájan a saját bőrünkön tapasztaljuk: Éva majd Ádám is evett e fa gyümölcséből, így jelezvén Teremtőjének, hogy nem kér a vezetéséből. Sátán – az egykor káprázatos szépségű főangyal –, aki olyanná akart válni mint Isten, lett a világmindenség első lázadója, aki az angyalok seregének egy harmadát is magával vitte a romlásba – majd az ember is követte őt a Teremtő elleni lázadásban. Ezért van baj, borzalom és szörnyűség a világban! Nem Isten teremtette a gonoszt, és nem Isten akarata volt, hogy az ember nehézségek, gondok között éljen.
A Sátán tudja, hogy emberek feletti megtévesztő, rontó, halálba vivő befolyása nem fog örökké tartani, ezért jár körülöttünk mint „ordító oroszlán”, keresve, kit vihet még magával a pusztulásba.
A világunkban meglévő jó és rossz tehát nem két egyenrangú erő megléte, nem „jin-jang” erőviszony, amikor az egyik a másikat kiegyensúlyozza. A jó és rossz megléte nem dualizmus, ahogy néhány filozófia tanítja.
A Jóságos Isten az Úr mindenek felett, aki öröktől fogva létezik!
A jó örök, a rossz csak ideig-óráig megengedett. Sátán, aki felfuvalkodottságában ellenszegülővé lett, nem isteni minőség, hatalma össze sem hasonlítható Isten hatalmával, s már csak rövid ideje van arra, hogy az emberiség újabb nemzedékeit hazugságaival félrevezesse. Isten megengedte, hogy szabad akarattal válasszunk, s Éva és Ádám ott és akkor Sátán mellett tette le a voksát. Az emberiség a mai napig emiatt tapasztalja meg a „jót és a rosszat”.
Sanyarú helyzetünk pontosítására van egy megfogalmazás: a rossz nem más, mint a jó hiánya.
Nagy léptékben gondolkodva: világunkban a baj, a gonosz és a halál dívik, mert az ember önszántából kirekesztette Istent az életéből! Gonoszságban leledzünk, mert eltávolodtunk a Jótól – Istentől!
Aki azonban keresi az utat Teremtőjéhez, attól Ő nem zárkózik el. Jézus így biztat minket:
„Ezért mondom nektek: kérjetek, és kaptok. Keressetek, és találtok! Kopogtassatok, és az ajtó kinyílik nektek! Mert mindenki aki kér, kap. Mindenki aki keres, talál. És aki kopog, annak megnyílik az ajtó.” (Lukács 11:9-10)
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
