A KEK-nek, azaz a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának nagy hagyománya van idestova 15 éve. Az elmúlt időszak viszont nem kedvezett a sportnak és az utazásnak, így a KEK sem tudott kiteljesedni annyira, mint korábban. A kupát szervező BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) ugyanakkor mindenképp szerette volna ezt az űrt valamilyen formában betölteni, ezért új hagyományt teremtve az egyik legendás labdarúgójáról elnevezve egy új kiírást alapítottak, a Stofián-vándorkupát. (Stofián János, a BEAC második első osztályú szezonjának –1925/26 – kiváló és a magyar futballba üstökösként berobbanó játékosa volt, később az Újpesttel magyar bajnok is lett).
Ennek jegyében a Kárpát-medencei közösségi élmény gondolatiságának mentén hívták meg budai edzőközpontjukba a Felvidék csapatát, melyet Gubík László szervezett meg. „A csapatok összetétele igencsak változatos volt. A hazaiak között minden csapat – első, második és a szeniorok, még a veterán(!) – is képviseltették magukat, a mieink pedig korábban aktív, ma már inkább passzív járási labdarúgókból tevődtek össze örökifjú szeniorok, vagy pocakosodó juniorok – nézőpont kérdése –, kiegészülve kárpátaljai testvéreinkkel.
Olyannyira, hogy a 6 gólból 4-et vállaltak, így a kupát tulajdonképpen ők nyerték, mi pedig győzelmünket általuk a kárpátaljai magyarságnak ajánljuk fel. Mert hogy gondolatban Kárpátaljával voltunk, leszünk, maradunk!”
– mondta el a meccsről Gubík László.
A gálaszerű mérkőzés a Fradi korábbi felvidéki legendájának, Szkukalek Igornak a kezdőrúgásával indult. Az első percek a zöldben játszó vendégeké voltak, előnybe is kerültek, de aztán a félidő végére a BEAC vegyes csapata egyre tetszetősebb játékot tudott bemutatni és az egyenlítés mellett a vezetést is több esetben megszerezhette volna. Ehhez mérten kissé váratlanul, de a vendégek lőttek újabb gólt – hogy utána pár perc alatt meg is sorozzák a többször kihagyó egyetemiek védelmét. Innen már csak a szépítésre futotta a BEAC-nak, a felállásra nem sok esély volt. Ráadásul az utolsó gól végül újra a vendégeké lett. Összességében elmondható, hogy nyílt és tiszta játék zajlott a pályán, igazi hamisítatlan barátságos hangulatban.
A mérkőző felek a visszavágó tényét már a meccs után fixálták, így jövőre minden adott, hogy legalább egy ugyanilyen kiváló hangulatú meccset játszanak.
Ráadásul a BEAC célja, hogy – további határon túli, illetve egyetemi csapatokkal – bővítse a mezőnyt, és 2023-ban már egy valódi nagypályás tornára kerülhessen sor a KEK keretében – írja a KEK hivatalos honlapja.
Kovács Gergely, a BEAC szakosztályvezetője összefoglalójában úgy fogalmaz, hogy az újonnan alapított kiíráskupája bár elutazik, mégis hazakerül, hiszen a két csapat megannyi összekapcsolódásán és a nemzeti összetartozás gondolatiságán túlmenően a névadó Stofián János Tőketerebesen született, így a kupa a Felvidéki Válogatott vitrinjében bizonyosan otthon fogja érezni magát, hogy jövőre majd újra útra keljen Budapestre.
„Ha holnap játszanánk egy visszavágót, lehet, hogy a BEAC nyerne ugyanennyire” – mondta a mérkőzést követően Gubík László.
KEK-döntő a Stofián-vándorkupáért. 2022. március 2. 19:30, Pluhár István Labdarúgópálya.
BEAC – Felvidéki Kurucok csapata: 3-6 (1-1). Gólok: Sándor István (2), Rákóczi Tibor, Kész Tibor, Kádár József, Zvoncsár Péter.
Játékoskeret: Somogyi Máté, Gubík László, Novota Zoltán, Jancsó Sándor, Pomichal Richárd, Polozsányi Máté, Fejes Norbert, Kovács Péter, Fejes Roland, Szabó Zoltán, ifj. Szabó Zoltán, Csonka Ákos, Sándor István, Kádár József, Bódi László, Kész Tibor, Rákóczi Tibor, Zvoncsár Péter.
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
