Rohanó, nyüzsgő napjainkban, háborúk és Covid-izgalmak által szinte gyomorszorítóvá formált nagyhetünkben tudunk-e méltóképpen készülni húsvét ünnepére és jut-e figyelmünk a nagyheti eseményekre?
Ismerjük-e a napok igazi belső mélységét, a hétköznapi istentávlatokat, amiket nekünk szán Mennyei Gazdánk? Az üdvtörténeti kereteket, és belső mély dimenziókat, minden történésnek a jelentőségét személyes életünkre nézve? Vagy már csak arra jut erő, gondolat, idő, hogy sonka, tojás, édesség, ajándék kerüljön az ünnepi asztalra? Vagy mindennapi mozgásviharunkat az ünnepi utazás, rokonlátogatás tervezésével próbáljuk kipihenni?
Valóban nagy kérdés: tudunk-e, képesek vagyunk-e felkészülni a méltó ünneplésre, amikor a nagyhét sem nagyhét igazán.
Néhány spirituális jó tanács, ami századok alatt bevált az ünnepre készülők életében. Akár az ünnepi készülődés mindennapi pszichológiájának is nevezhetnénk, hogy jobban elhelyezzük magunkban azt, amit itt olvashat a nyíltszívű érdeklődő. Mert Babits versével szólva: „érted van minden dolog, a te bűnös lelkedért” (Zsoltár férfihangra).
Biztosíts magadnak naponta néhány spirituális léle(k)gzetvételt
Nem mehetünk fel naponta ózondús erdei, hegyi magaslatokra, hogy pár pillanatra a hétköznapi port, gondokat lerázzuk magunkról. De naponta lehetnek csendes perceink, amikor lélekben tudunk felülemelkedni helyzetünkön, önmagunkon, mindenen, ami körülöttünk zűrzavart okoz. Kiváltképpen most, a passió, nagyhét napjai kiváló alkalmakat, órákat kínálnak ehhez.
Rájöhetünk a Via Dolorosán vagy a gecsemánéi kertben gondolatban elidőzve, mentálisan (merthogy minden fejben dől el), de szívünkben, lelkünkben, gondolatainkkal végigkísérhetjük a Töviskoronás Királyt az útján, ahogy Babitsnak igaza van.
És rájöhetünk, nincs az életnek olyan mély vagy kínzó helyzete, amelyben egyedüllétre lennénk kárhoztatva. Csak a hitetlenség van arra kárhoztatva. Üdvözítőnk, Szabadítónk, Gyógyítónk, lelkünk Pásztora velünk van, hozzánk szól: Gyere hozzám, gyere velem!
A spirituális léle(g)kzetvételnek vannak eszközei, amiket az ünnepkészítés során igénybe vehetünk, s ezek nagyon egyszerűek. A legfontosabb, hogy naponta legalább 5-10 percet szánjunk magunknak, Istennek. El nem gondolható nagy „haszna” van ennek.
Gazdag spirituális eszköztárunk részei
1. Keress magadnak lakásodban olyan helyet, időszakot, amikor/ahol pár percre zavartalanul lehetsz. Azt a bizonyos belső szobát, amiről Máté 6,11-ben ezt olvassuk: „menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz”. Fontos, hogy amennyire csak lehet, a családi, a környezeti zajhatásokat is ajtón kívül tudd hagyni.
2. Ha sikerült félrevonulnod, vedd elő a Bibliádat. Nagy kínálat vár rád, hiszen a nagyheti eseményeket mind a négy evangélium részletesen leírja. Válaszd ki valamelyiket közülük, s engedd vezetni magad a Via Dolorosán, a fájdalmak útján, ami majd a győzelemhez, a felemeltetéshez vezet. Virágvasárnaptól a feltámadás vasárnapjáig visznek lépésről lépésre az Igék ezeken a helyeken: Máté 21,1-10; 26,66-28,20; Márk 11,1-11; 14,1-16,18; Lukács 19,28-40; 22,1-24,49; János 12,12-19; 18,1-21,23.
3. Naponta egy-egy szakaszt olvassunk el úgy, hogy mielőtt kinyitjuk Bibliánkat, kérjük belső elmélyülésünk csendjében: Uram, küldd el Szentlelkedet hozzám, s mutasd meg, mit üzensz nekem? Majd nyissuk ki valamelyik fent jelzett evangéliumi helyen az Újszövetséget, s olvassuk el az igeszakaszt. Akár többször is, amíg nem érezzük, hogy közel jöttek az Igék a gondolatainkhoz, szívünkhöz. És a Lélek szerinti személyes igeértés útján tegyünk fel három kérdést és adjunk is választ maguknak az Igéből:
* Uram, Te tegyed hangsúlyossá beszéded néhány szavát! – mi az, ami megragad Téged az igeolvasás során, s miért?
* Uram, mit akarsz elérni életemben az Ige hangsúlyos részeivel? Mire figyelmeztetsz, mire tanítasz önismeretben, életvitelem változtatásában, bűneim Eléd hozatalában?
* Uram, vonj magadhoz közelebb megértett, befogadott, elfogadott beszédeddel, szent szavaddal!
* Foglaljuk röviden saját szavainkkal össze, mire vezetett istencsendünkben az Ige, s köszönjük meg a személyes megszólítássá formált Igét. Kérjük el egész napra, hadd forgassuk napjaink egy-egy percében az Ő megértett Igéjét szívünkben. Legyen visszhangja a lelkünkben szavának, és ezt akár napközben egy mondattal meg is köszönhetjük.
* Fejezzük be egyéni spirituális csendünket, lelki építkezésünket az Úr Imádságával.
Kiegészíthetjük olykor elmélyülésünket művészi alkotások hallgatásával, szemlélésével: egy-egy zenemű részletével, vagy festmény látványprédikációjával. Ehhez fellapozhatod például az elektronikus nagyheti elmélkedéskötetet, az Igebölcsők-Szóbölcsők címűt, amit itt találsz meg sok képi és zenei illusztrációval.
Két festményt kiváltképpen alkalmasnak tartok elmélkedésed továbbmélyítéséhez. Az egyik J. Tissot képe, melynek címe: Mit látott Jézus a keresztről? A másik M. Willfort kortárs osztrák festő képe a sorsküzdelmek, keresztek és vijjogó, ránk lecsapni akaró héják között emelő, őrző, óvó jézusi kézről.
És még egy térképet a Via Dolorosa stációiról ajánlok mindenki figyelmébe, belső zarándokútra, amelynek magyar fordítását ide jegyezzük.
1.Jézust halálra ítélik. 2. Jézus felveszi a keresztet. 3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. 4. Jézus meglátja a tömegben anyját, Máriát. 5. Cirénei Simon átveszi Tőle a keresztet. 6. Veronika megtörli Jézus véres-izzadt arcát kendőjével. 7. Jézus másodszor is elesik a szenvedésben kimerülve. 8. Jézus meglátja a tömegben a jeruzsálemi asszonyokat, női követőit. 9. Jézus harmadszor is elesik ereje végén. 10. Jézust megfosztják felsőruhájától. 11. Jézust felszegezik a keresztre. 12. Jézus meghal a kereszten. 13. Jézus testét leveszik a keresztről (Pietá). 14. Jézus testét sírba helyezik.
Áldott elmélyülést, Igeolvasást, a személyessé vált, megszólító Ige életünkre alkalmazását kívánom minden Testvéremnek, akik keresik vagy szeretik az Úr Jézust, mert Ő előbb szeretett mindannyiunkat!
„Töltsd be az ünnepet lélekkel, lelkedet pedig ünneppel!”
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
