Rimaszombatban május 5-6-án tartják a Városnapokat. A kulturális programok mellett idén csak a Polgármester-díjak kiosztására került sor, melyet Auxt Ferenc is megkapott. A díjazottaknak Boris Kollár (Sme rodina), a szlovák parlament elnöke is gratulált, aki ez alkalomból Rimaszombatba látogatott, eleget téve Jozef Šimko polgármester, parlamenti képviselő meghívásának.
Auxt Ferenc idén töltötte be a 70. életévét. A szépséges Vály-völgyben fekvő Kálosán született 1952-ben. Alapiskolai tanulmányait Felsővályban, majd Sajógömörön végezte, a tornaljai gimnáziumban érettségizett, és Nyitrán szerzett biológia-testnevelés szakos tanári diplomát. Előbb a pogrányi, majd később a nagycétényi alapiskolában tanított. 1980-ban tért vissza Rimaszombatba. A cserencsényi nevelőintézetben, később a rimaszombati szolgáltatóipari szakközépiskolában tanított. Ebben az időben alapította meg a női kézilabdacsapatot, s készítette fel a lányokat különböző versenyekre, akik figyelemre méltó eredményekkel, példásan képviselték Rimaszombatot.
1990-ben Kokaván turisztikai vállalkozásba kezdett, s azóta is üzemelteti itt a turistaszállót és a síközpontot. A politikába 1999-ben lépett be, 2009-től az MKP járási elnökeként tevékenykedett, hatékonyan. Nyolc évig volt tagja a rimaszombati testületnek, s már 13 éve a Besztercebánya Megyei Önkormányzat képviselője.
Emberi hozzáállásával, felelősségteljes munkájával nagy mértékben hozzájárul a város, a járás és a kerület gyarapodásához. Az érzéseiről, a kihívásokról és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Milyen érzésekkel vette át a kitüntetést?
Megtiszteltetés, ha a városért tesz az ember, s azt el is ismerik. Úgy vélem, hogy abban a nyolc évben, amikor városi képviselőként dolgozhattam, valamit letettünk az asztalra, s ezt a polgárok látják. Mindig is szerettem a kihívásokat, s remélem, hogy a városért még tehetek az elkövetkező években is.
Melyik kihívásra emlékszik az elmúlt időszakból a legszívesebben?
Rimaszombat egy nagy változáson ment keresztül. A rendszerváltás után a hátrányosabb helyzetű városok közé tartoztunk, hiszen az iparunk szinte a nullával lett egyenlő. Egyedül az emberek hangulatán tudtunk változtatni. Nem tudtunk elegendő munkahelyet sem szerezni, mert ez nem egészen a város feladata. Itt az államnak kell segíteni, hogy komoly változások történhessenek. De az emberek közérzetét javítottuk azáltal, hogy parkolókat hoztunk létre, utcákat újítottunk fel, szépítettük a parkjainkat, a városi strandot vagy Kurincot. Ezzel hozzájárultunk, hogy Rimaszombat egy élhetőbb város lett, s jó rimaszombati lakosnak lenni. Én nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak.
Az elmúlt időben a magyarság létszáma sem csökkent Rimaszombatban. Részt is vehetett a polgármester úrral a Rákóczi Szövetség ezt elismerő ünnepségén Budapesten, a Duna hajón.
Egyfajta utóhangként, hiszen jelenleg nem vagyok városi képviselő, képviselhettem a várost a polgármester meghívására ezen a nagyon szép és méltóságteljes ünnepségen. Azon települések polgármesterei vehették át a díjat, ahol a magyarság számaránya a legutóbbi népszámlálás óta nőtt. Boldogan voltam ennek a kis delegációnak a tagja.
Gondolom, figyelemmel kíséri a jelenlegi városi képviselő-testület működését is. Nagyon nehézkesen működnek, s a polgármesterrel szemben állók megnehezítik az érvényes határozatok meghozatalát. Szavazathiány miatt így történhetett meg, hogy idén a városdíjakat nem tudták kiosztani. Mi erről a véleménye?
Ha csak átlagpolgárként figyelem az eseményeket, úgy vélem, a testület néhány tagja kicsit átesett a ló túlsó oldalára. Tisztelet a kivételnek, mert vannak valóban olyanok, akik azért jöttek a testületbe, hogy tegyenek is a városért. Négy éve ízléstelen személyeskedéseket láthatunk. Nem a képviselők feladata, hogy moralizáljanak és az erkölcsi kódexét kiállítsák a mindenkori polgármesternek. A képviselők dolga, hogy a városért dolgozzanak, s mindenben megtalálják a közös hangot. A viszony a testület és a polgármester között annyira megromlott, hogy ilyet talán az országban máshol nem találnánk. Így az elmúlt négy évben szinte semmit sem tudtak tenni a városért, mert minden a vitáról szólt. Ennek véget kell vetni, új testületet kell felállítani, s a győztes polgármesterrel igenis együtt kell működni.
S ami a magyar politikát illeti, ezen a téren milyen változások várhatók? Köztudott, hogy a Magyar Közösség Pártja rimaszombati járási elnökeként 2009-től tevékenykedett.
Nagyon sok tárgyaláson vagyunk már túl, ahol megbeszéltük az új Szövetség párt megalakulásával kapcsolatos tennivalókat. Úgy gondolom, hogy nekünk itt, Rimaszombatban nincsenek különösebb gondjaink. Sajnos vannak olyan régiók, ahol ez az újonnan létrejött „házasság” nem működik olyan simán. Mi a járási konferencia előtt állunk, megvannak a jelöltjeink az elnök személyére és a vezetőségre. De úgy gondolom, hogy itt nagyobb konfliktusra nem kell számítanunk. Bár máshol is így menne végbe az új párt szerveinek a megalakítása. Hiszen tudjuk, hogy a számok nem engednek, egyedül nem ment, s ebbe bele kell nyugodni azoknak is, akiknek nem tetszik minden, mert nincs más út.
A jövőben hol képzeli el a helyét?
Túl vagyok a hetedik x-en, s nekem is át kell értékelnem az erőviszonyokat, a kondíciómat, de azért még a helyi politikából nem szeretnék távozni. A járási elnökségben már megköszöntem a lehetőséget, hogy ennyi időn keresztül lehettem a Magyar Közösség Pártjának a járási elnöke. Most úgy gondolom, hogy tolni fogom a szekeret. De megyei és városi képviselőjelöltként szeretnék indulni az októberi önkormányzati választásokon, s megpróbálok még a városért tenni, ami erőmből és az időmből telik.
Gratulálunk a díjhoz, s további jó munkakedvet kívánunk!
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
