Azt, hogy a világ fekete-fehér lenne, a józanul gondolkodó emberek általában cáfolják, hiszen két ember vitájában is látjuk, hogy általában mindegyiknek megvan a maga igaza, ugyanakkor a saját felelőssége is a konfliktus elmérgesedésében. Nehéz azonban józanul mérlegelni a helyzetet, ha olyan megrázó események, képsorok alapján próbálunk állást foglalni, amelyek rendkívül heves érzelmeket váltanak ki belőlünk.
Ennek szomorú példáját adja az orosz–ukrán háború, melynek történései mélyen megrendítenek, fájdalmasan érintenek minden jóérzésű embert. Előrebocsátom, hogy az orosz agresszióra nincs mentség, viszont a konfliktus gyökereit nem lehet olyan egyoldalúan megítélni, mint ahogy azt általában teszik.
Erre vonatkozó kijelentést tett egy újságírókkal folytatott beszélgetés során Ferenc pápa is, aki szerint az orosz-ukrán konfliktust nem szabad „a jó és a rossz” összecsapására leegyszerűsíteni. A La Stampa című olasz napilap tudósítása szerint a katolikus egyházfő brutálisnak, kegyetlennek nevezte az Ukrajnában harcoló orosz hadsereget, viszont elmesélte, hogy néhány hónappal az orosz támadás megindítása előtt találkozott egy általa meg nem nevezett „bölcs államfővel”, aki aggodalmát fejezte ki neki amiatt, hogy a NATO „Oroszország kapujánál csahol, miközben nem fogja fel, hogy Oroszország nem engedi meg egyetlen más hatalomnak sem, hogy közelítsen hozzá, és ez a helyzet akár háborúhoz is vezethet”. Ferenc pápa szerint ez a politikus, „értette a jeleket”. Ezzel kapcsolatban aztán az egyházfő úgy fogalmazott, hogy
„nem látjuk a teljes dráma minden elemét a háború mögött, amelyet esetleg egy bizonyos módon provokálhattak vagy nem akadályoztak meg”.
Határozottan elutasította azt az elméleti feltevést, hogy emiatt a nézete miatt Putyin-pártinak lehetne őt tekinteni. Itt jegyezzük meg, mindez nagyban jellemzi az általánosan uralkodó szemléletet, ha egyáltalán felmerülhet a pápával kapcsolatban a Putyin-pártiság gondolata, holott az igazság kimondása ebben az esetben egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki, esetünkben ráadásul a pápa, az agresszor pártját fogná. Már a puszta feltételezés is sértő, de a világsajtót uraló megítéléséket tekintve sajnos egyáltalán nem meglepő.
Márpedig ideje kimondani és tudatosítani, hogy az agresszor felelősségéből bizony Oroszország mellett másoknak is jut.
Azoknak, akik ezt a háttérből kiprovokálták, akiknek a címére követelőzései során Zelenszkij is megereszt egy-egy sokatmondó elszólást, például arról, hogy nem ezt ígérték neki… Több érv is szól sajnos amellett, hogy például az Amerikai Egyesült Államoknak nem is jön olyan rosszul az ukrajnai háború. Ezúttal is fontos tehát feltenni a kinek az érdeke kérdést.
Kinek az érdeke például rávenni Németországot, hogy törölje az Északi Áramlat 2 orosz gázvezeték projektet, rávenni Európát, hogy helyette amerikai gázt vásároljon, növelni az amerikai földgázexportot Európába, hogy az USA földgázkészletének túlkínálatát csökkentsék? Biden fiának ukrajnai üzleti érdekeltségei ismeretében vajon kinek az érdeke, hogy több gazdasági engedményt kapjon Ukrajnától az amerikai vállalkozások számára a fegyverekért cserébe, s még nagyobb befolyást szerezzen az ukrán gazdaság és bankrendszer felett?
Mindennek ismeretében egyértelmű, hogy az USA és vállalatai gazdasági és stratégiai előnyökhöz jutnak a háború következtében,
aminek az árát az ukránok fizetik, miközben Európa gazdaságilag meggyengülve vergődik a kettő között, bizonytalanul a konfliktus gazdasági hatásait illetően, illetve annak tragikus kimenetele esetén nagy politikai kockázattal. Ahogyan azt is látni kell, hogy a békére való törekvés is szinte kizárólag fegyverszállításokkal zajlik, érdemi közvetítési szándék helyett.
Mindennek ismeretében be kell látni végre, még az olyan szűk látókörű politikusoknak is, mint a szlovák vezetés, hogy ebben a szomorú, véres játszmában nem kizárólag Putyin a gonosz, s hogy a világ nem fehér és fekete, ezért nem szabad mások számára hasznos idiótaként idegen érdekek bábjául szegődni.
(NZS/Felvidék.ma)
