Napjainkban egyre sokasodnak a zarándokutak a szakrális helyekre. Mind egyénileg, mind csoportosan mintha többen igényelnék a zarándok út adta közös együttlétet, imát, olykor próbatételt a nehéz utakon.
Nánáról Krisztus Öt Szent Sebének ünnepén (júl.3-án) autóbusszal mentek a közeli Márianosztrára.
„Márianosztra (Nosztra) nevét 1262-ben V. István király oklevele említette először. Nagy Lajos magyar király 1352-ben – az oklevél szövege szerint – Börzsönyben kolostor és konvent létesítése számára területet, építőanyagot adott „in nostre” (a sajátjából), s később is gazdagon megajándékozta őket. A kolostor és mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére kegytemplom épült. Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára épített kolostor és templom kisebb megszakításokkal 1786-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig a pálosoké maradt.
A környék Nagy Lajos király kedvenc vadászterülete volt, de Mátyás király is többször megfordult itt . A török időkben egy portyázó török sereg pusztításai miatt a település elnéptelenedett, majd szlovák, magyar és német nemzetiségű lakossággal népesült be újra (Wikipedia).
Nánáról legutoljára csoportosan a múlt századokban jártak szent helyre a hívők, most Pál Erik szervezésében, került sor az egynapos útra. A nem kis fáradtságot igénylő imanap résztvevői között szinte minden korosztályból voltak a 7- 86 évesig.
Az igen pontosan előkészített program szerint a bazilikához érve, Vízi G. András OSPPE pálos Atya fogadta és köszöntötte a csoportot.
A Magyarok Nagyasszonya bazilika elől induló zarándokok csoportja gyalogosan, körmenetben a fájdalmas rózsafüzért imádkozva, és egy három méteres keresztet hordozva indult a kálvária hegyre.
A kálvária zarándokhellyé vált, 1771-ben mészkőből faragott, korpuszokkal ellátott keresztekkel cserélték föl a korábbi fakereszteket.
Ezen a napon a keresztet felváltva vitték először a szerzetes testvérek, majd a hívők közösen hordozva egymás fájdalmait, nyomorúságait.
Az ünnepi szentmise fő-celebránsa P. De Rossi Raja SDB szalézi szerzetes atya volt, aki szentbeszédében Krisztus Öt Szent Sebét emelte ki.
Délután András atya a bazilikában szívet melengető szavakkal szólt a felebaráti szeretetről, hogy mennyire fontos a másik ember iránti tisztelet és a szeretet. Sokszor ez nagyon nehéz feladat, sokszor borzasztóan nagy kihívás, de mint keresztény embereknek szükségük van a szeretet gyakorlására, bármilyen nehézségekkel is jár. Ha megtanuljuk szeretni a másik embert, akkor valljuk meg hitünket a mi Urunk Jézus Krisztusban. A csend fontosságát is említette, a mai rohanó világban való zajban hogyan halljuk meg Isten szavát. Szükségünk van a rendszeres imára, ahol találkozhatunk Istennel, a csendre, ahol érezni Isten jelenlétét, ahol nyugalomra, békére találunk.
András atya bemutatta a bazilikát, szólt a Pálos rend történetéről, áldásban részesítette a zarándokokat, s végül a Boldogasszony Anyánk ősi himnusszal ért véget a látogatás.
Az út szervezője Pál Erik a maga faragta fakereszttel (melyet már előzőleg a nánai templomban megáldott Fóthy atya) járta végig az utat, sőt előzőleg már a bényi kutacskánál is ezzel gyalogolta le a több mint 20 km-t.
A márianosztrai útról így vallott:
”Sokunk szemében könnyek jelentek meg, melyek az arcon végig gördülve a zarándoklat mélységét és jelentőségét szavak nélkül is jelezték”.
András atya személyi oldalán megírt beszámolójában pedig így ír:
„Mint szerzeteseknek tehát jó eszközökké kell válnunk Isten kezében. Kegyhelyeinken, kolostorainkban szívesen kell vállaljuk a vendéglátás fáradalmait. Hiszen az ideérkező hívek, látogatók valamiképpen mind éheznek. Vágynak az igazságnak, a szeretetnek, boldogságnak ételére, ízére. Hiszem, hogy általunk megtapasztalhatják embertestvéreink Isten ajándékozó, önmagát adó szeretetét.”
(Dániel Erzsébet/ Felvidék.ma)
