A Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete által szervezett hittan tábor 2022. júl. 27-29 között került megrendezésre Pereden. A tábornak az újonnan felépített nagycsaládos ház és a peredi plébánia épülete adott otthont.
„Szövetséget kötök veletek” (Ter 9,9), mondta az Úristen Noénak a vízözön után, s mi ezt a rövid idézetek választottuk a tábor mottójául. A tábor előtti hónapokban azért imádkoztam, hogy a tábor során mindannyian megtapasztaljuk ezt az élő szövetséget, ami az Isten és az emberek között azóta is fennáll.
Habár a tábor csak három napig tartott, de ebbe a három napba sokféle program belefért: ismerkedő és csapatépítő játékok, kézműves programok, közös éneklések, sportos játékok, lovaglás, játékos hittan- és történelemórák, közös szentmisék, de túráztunk egy jót a Zoboron is, és végigjártuk a nyitrai Kálvária domb keresztútját. Az én kedvenc feladatom azonban a színdarab előkészítése volt. Az egyik tanító néni csodálkozva kérdezte tőlem a tábor első napján:
- Te három nap alatt szeretnél egy színdarabot betanítani számodra ismeretlen gyermekeknek?
Mire én viccesen azt feleltem:
- Ne aggódj, nem fogunk vele fellépni a Nemzeti Színházban.
A színdarabot a nagycsaládos ház udvarán mutattuk be, és a végén a szülők óriási tapssal jutalmaztak bennünket. Néhány szülő nekem gratulált, pedig a színdarab sikere nemcsak az én érdemem. A forgatókönyvet maga az Úristen diktálta, a kivitelezésben pedig a testvéreim segítettek. Azok a személyek, akikkel közös múltunk miatt félszavakból is megértjük egymást, akiknek akkor is felveszem a telefont, amikor éppen fáj a hasam, és akiktől akkor is képes vagyok elfogadni a kritikát, hogyha azt fájó.
A Teremtés könyve alapján megírtam a színdarab forgatókönyvét Noé történetéről. Eredetileg táncos-mutogatós előadásnak terveztem. Úgy gondoltam, felesleges benne beszélni, hangosítás híján, kinti terepen az élő beszédet úgysem lehet hallani. A második nap végén az öcsém szerzett mikrofont, és azt javasolta, írjak szöveget is a darabhoz. Megfogadtam a tanácsát, és este, miután a gyermekeimet letettem aludni, leültem, hogy megírjam a szöveget. Gyermekkoromban nem értettem, hogy mit jelent az, hogy sugalmazás. Most már tudom. Leültem, és egy óra múlva készen voltam a szöveggel. Másnap reggel megkerestem Robit, azt a táborozót, aki életkora miatt kicsit kilógott a csoportból, nem is akaródzott neki a mutogatós-táncolós játékban részt venni. Mondtam neki:
- Robi, te szoktál a templomban felolvasni. Tudom, hogy szépen olvasol. Vállalnád a színdarabban a mesélő szerepét?
Robi mosolygó arccal azt válaszolta:
- Természetesen.
Így vált a táncolós-mutogatós előadás igazi színdarabbá, amelyhez az öcsém vágta össze a hangokat és a húgom tanította be a záró éneket.
A vízözön után Isten szivárványt helyezett a földre. A szivárvány azóta is az Isten és az ember közti szövetséget jelképezi. A szivárvány sokféle színből áll, mint ahogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, de a sokféle színből csak akkor lesz szivárvány, ha a színek szorosan egymás mellé helyezkednek, összetartanak. Mi emberek is csak akkor tudjuk Isten akaratát teljesíteni és saját képességeinket kibontakoztatni, ha összefogunk. Családi és baráti összefogásunk gyümölcse lett ez a tábor, amelyben mi, felnőttek is gazdagodtunk.
