Az idei évben szeptember 16–17. között nagy érdeklődés mellett szervezték meg az Isten Szolgája Esterházy János Zarándoknapot az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban. A kétnapos lelki program kimagaslóan ünnepélyes pillanata volt az Esterházy János-emlékérem átadása, hiszen a díjazottak önzetlen munkássága mindenki számára jelzőfényként szolgál. Az érmeket ifj. dr. Csámpai Ottó, a Zarándokközpont igazgatója és Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere adta át.
Az első díjazott az Alsóbodoki Asszonykórus volt, érdemeiket Bárdos Gyula, a CSEMADOK elnöke méltatta. Az ebben az évben jubiláló asszonykórus a legrégebb óta működő hagyományőrző csoport. Bárdos Gyula visszaemlékezése szerint a megbecsülést tevékenységük öt évtizede alatt azzal érdemelték ki, hogy 1972-ben egy népzenei versenyen megfogalmazottak szerint ráébredtek zenei hagyományaik értékére, és ezzel a meggyőződéssel 50 éve hirdetik gyökereiket, szokásaikat és a zoboralji kultúrát.
Működésükkel pedig a helyi és a felvidéki magyar közösség megmaradását szolgálják. A CSEMADOK elnöke megköszönte az asszonykórus 50 éves tevékenységét, az egyéni és kollektív helytállást. Végül szólt arról is, hogy számos elismerés és kitüntetés birtokosaiként minden körülményt figyelembe véve büszkén mondhatja el, hogy munkásságuk során a legmagasabb nemzetközi és magyarországi elismerésekben részesültek, ám az Esterházy János-emlékérem, mint a helyi közösség megbecsülése a legkedvesebb lehet számukra.
A csoport vezetője köszönetét fejezte ki a kitüntetésért. Az emlékplakettet az 50 év odaadó munkájának a kitüntetéseként értékelte, majd elmondta: köszönettel tartoznak azoknak a tagjaiknak is, akik részesei voltak sikereiknek, de már nincsenek közöttük.
A második díjazott ft. Ludovít Paulíny atya volt Nyitraújlakról, akinek érdemeit ifj. dr. Csámpai Ottó, a Zarándokközpont igazgatója ismertette a hallgatóságnak. Paulíny atya 1950-ben, Rajec községben született. Egyetemi végzettséget a hittudomány karon Pozsonyban szerzett 1974-ben. Bossányon, Szkacsányon és Nyitra-Tormoson szolgált.
2008-tól a nyitraújlaki egyházközség papja. 2011-ben neki is köszönhetően valósult meg a nyitraújlaki templomban Esterházy János emléktáblájának az elhelyezése és jelen volt 2017-ben Esterházy János temetésén is. A mai napig a nyitraújlaki kastély kápolnájában celebrál vasárnapi szentmisét és odaadóan foglalkozik az ottani betegekkel. Emellett az Esterházy János boldoggá avatásáért bemutatott havi rendszeres szerdai szentmisék megszervezésekor felkérték az év végi ünnepélyes szentmise bemutatására, amit készséggel elvállalt.
Paulíny atya az Esterházy családhoz fűződő emlékei kapcsán elmondta: akkor születtem, amikor az Esterházy családot deportálták Nyitraújlakról. Az életem azonban úgy alakult, hogy most itt szolgálok, és a kastélyban szentmiséket mutathatok be. A kastély pszichiátriai betegek kórháza, ahol 400 személyt ápolnak. 15 éve történt a csoda, hogy a család kápolnájában, ahol az Esterházyaknak szentmiséket tartottak, ismét rendszeres szentmisék bemutatására kerül sor. A kápolnában ezeket az alkalmakat történelmi levegő, a múlt érzése hatja át, azzal a lelkiséggel, amit Esterházy János képvisel napjainkban is.
Majd zárszavában így szólt: amíg élek, támogatni fogom Esterházy János boldoggá avatási eljárását.
Az Esterházy János elhunytának 65., hamvai végső nyugalomra helyezésének 5. évfordulója alkalmából bemutatott hálaadó szentmise
Az ünnepi hálaadó szentmise főcelebránsa Marton Zsolt váci megyéspüspök volt, aki a szabadtéri szentmise keretében megosztotta a résztvevőkkel, hogy az ünnepi szentmisének – amelyet Esterházy János elhunytának 65., hamvai végső nyugalomra helyezésének 5. évfordulója alkalmából tartottak – az a szándéka, hogy imádkozzanak Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, magyar és közép-európai vértanútársaiért, a nemzetek közötti megbékéléséért és az ukrajnai békéért.
Marton Zsolt váci megyéspüspök homíliájában rámutatott a zarándoknap mottójára, mely Esterházy Jánostól idézett mondat: „Család vagyunk: egy az anyánk, egy a vérünk, egy a szívünk, egy az Istenünk!” A váci megyéspüspök a gondolat aktualitását is hangsúlyozta, hiszen ma vitathatatlan, hogy napjainkban a családot, mint a társadalmi és az egyházi élet legkisebb sejtjét, védenünk kell. Ha a kis család ép, a nagy család, a nemzet is életképes. Ekkor tud más népeket testvérként szeretni.”
Majd elmondta a híveknek, hogy Esterházy János a családjáért élt és halt meg. Számára a család a személyes családján túl, a felvidéki magyarságot, mint lelki-szellemi nagycsaládját jelentette. Így vallott erről Esterházy János: „Család vagyunk: egy az anyánk, egy a vérünk, egy a szívünk, egy az Istenünk! Szeressük, tiszteljük és becsüljük mindenekfelett Istenünket és anyánkat, és szeressük egymást, mint jó testvérek, mert csak a családi összetartozásnak az életbe átvitt tudata biztosíthatja a szebb és boldogabb jövőt.” (MTI, 1940. XII. 24.) Esterházy János a Kárpát-medencei népek szép együttélését vágyta, mint a legtágabb családját. A homília teljes szövege itt olvasható.
Paulisz Marián megköszönte a szentmisén szolgáló egyházi méltóságok szolgálatát és elmondta, hogy a Váci Egyházmegye kiemelkedő módon támogatja Esterházy János boldoggá avatási folyamatát. Paulisz Boldizsárnak, édesapjának is köszönte, hogy ebben a lelkiségben nevelte fel és a mai napig támogatja tevékenységüket.
Majd Marton Zsolt váci megyéspüspöknek is átadták az Esterházy János-emlékérmet.
A rendezvénysorozat utolsó programjaként a Szent Efrém Férfikar előadásában az Esterházy-oratórium került bemutatásra.
A zarándoknap védnöke Mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke volt.
(Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
