A detektoros kapunál méltatlankodó nénit faarccal kezeli a hasonló helyzeteken edződött biztonsági személyzet, ezért is aránylag zökkenőmentes a bejutás a pozsonyi parlament és a vár területére szeptember 1-én, a szlovák alkotmány napján.
A vár tövében fabódék sorakoznak katonás rendben és mindegyikben ott lapul a parlamentbe bejutó, illetve ott osztódással szaporodó párt parlamenti képviselői csoportja és kisegítő személyzete. Van, aki lufit ad, más szórólapot, egyedül az OĹaNO menti meg a népet az éhhaláltól, ők vizet és túrós-lekváros kalácsot osztogatnak. A nép békésen bóklászik a pártbódék között, a füvön népes, babakocsis anyukasereg, apák, férjek nélkül, felmerül a gyanú, hogy esetleg egy apától származnak a lurkók, a nemzet kanjától, aki úgy néz ki, szintet lép az idei „vásáron”, mert fruskák csoportja fotózkodik bőszen a hatos ásványvízcsomaggal kitámasztott roll upnál.
Érdekes módon, mintha egy sorba tömörült volna az ellenzék, és egy másikba a jelenlegi koalíciós kormánypártok csapata.
Egy, csak egy magyar legény van talpon, a kellően simlis és lusta felvidéki magyar politikusokra méltán veszélyes Gyimesi György, aki örömmel közli, hogy a mai napon az összes felvidéki magyar párt is bekerülhet a parlamentbe…
mint nézelődő látogató. Györgyünk – szavait idézve – ennek a helyzetnek egyáltalán nem örül, mert szerinte egy karakán magyar parlamenti párt kellő erővel több nyarat is csinálhatna a Felvidéken, bár ő eddig is igyekezett a lehető legintenzívebben kihasználni az „egyedüliségét”, lásd pl. az éves Csemadok-támogatás elérését, amelyet a Most-Híd nyolc év kormányzása alatt sem volt képes elérni.
A tér fölött egy katonai helikopter, a parlament előtt katonazenekar, miközben egy környezetidegen szobor bámulja a ligetfalusi „paneldzsungelt”. A szervezők igyekeztek felkészíteni a látogatókat az elkövetkező szlovák ínséges idők szakszerű prezentálására, ugyanis a több ezer embernek egy nyüves büfét sem biztosítottak, így hát mindenki sietősre veszi a dolgát, hogy hazaérjen, mielőtt éhen hal a nyitott parlament lépcsőin.
Közben a közönség soraiban nagy vidámságot, a biztonságiak között pedig nagy riadalmat kelt a félnótás Rudolf Vasky megjelenése, aki folyamatosan filmez mindenkit, és közben lazán vezényli a katonazenekart is. Hát igen, minden falunak megvan a saját bolondja.
Aki veszi a fáradságot és bekukkant a parlament épületébe, nagy valószínűséggel elhatározza, hogy soha többé nem jön ebbe a rusnya épületkolosszusba, melynek külalakja kellően jellegtelen, a beltere meg annyira taszító, mint egy kisvárosi adóhivatal előcsarnoka.
A vár minden terme valóságos átjáróház, a látogatók minden zugot igyekeznek felfedezni.
Az ember célirányosan keresi a magyar vonatkozású jelhagyásokat. Pár kiadvány német–magyar kiadásban is ott hever a PR-polcokon, viszont a korabeli térképeket bemutató kiállításon már nincs magyar szó, de legalább a térképeken nincsenek átnevezve az ősi magyar településnevek. Félsiker…
Az ország nemzetiségi többszínűségéről, a kisebbségek létezéséről „természetesen” egyetlen szó, vagy írás sincs sehol, viszont a vár hivatali részének egyik ablakában ott van kifeszítve az LMBTQ szivárványos zászlaja.
Mi, a szlovák nemzet – így kezdődik a szeptember 1-én ünnepelt alkotmány preambuluma.
Szlovákia, én így szeretlek? Hát nem!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
