„Múltunk emlékezete nélkül
jövőnk sem lehet.”
Jelentős történelmi eseményre került sor Bart község temetőjében, ahol tíz évvel ezelőtt született terv alapján a magyar Honvédelmi Minisztérium jóvoltából és Bréda Tivadar barti hadisírkutató szorgalmából 2019-ben kialakították a Magyar Királyi Honvédség II. világháborúban életüket vesztett hősi halottainak felvidéki központi emlékhelyét.
A hadisírkutatás azóta is folyamatosan működött, kivéve az elmúlt két évet. A párkányi székhelyű, e célból létrejött Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke, Bréda Tivadar kapcsolatai is bővültek, csakúgy, mint az önként vállalt feladatai. A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum több, mint tíz éve foglalkozik a Kárpát-medencei hősi halált halt magyar katonák emlékhelyeinek létrehozásával. Így a felvidéki sok száz vagy ezer, a hazáért elesett ifjú sírhelyeinek feltárásáról, és az emlékhely létrehozásáról is gondoskodtak.
Október 12-én a barti temetőben, az e célra kiparcellázott területen tíz éve felállított harangláb mellé kerültek a már eddig feltárt települések kőalapzatra és márványtáblára vésett nevei. S ez alkalomból felavatták azt a földurnát, szarkofágot, melybe a Magyar Királyi Honvédség egykori, 52 békehelyőrségéből begyűjtött földet helyezték, a Felvidéken, a mai Szlovákia területén elesett magyar katonák emlékére. Ez a földurna, ez a méltóságteljes kivitelezésű művészi alkotás egyedi nemcsak a Felvidéken, de Kárpát-medencei viszonylatban is.
Bréda Tivadar, a civil szervezet elnöke ünnepi beszédében így vallott az eddig elért és a jelenlegi eredményekről:
„Ma, 2022. október 12-én ismét itt állunk, és ha a jó Isten is úgy akarja, ismét avatni fogunk. Avatni fogjuk azt a földurnát vagy szarkofágot, melyben a Magyar Királyi Honvédség egykori, 52 békehelyőrségéből begyűjtött föld lesz elhelyezve a Felvidéken, a mai Szlovákia területén elesett magyar katonák emlékére. Valamint avatni fogjuk az előttünk látható táblákat, amelyeken azon települések nevei olvashatók, ahol a Magyar Királyi Honvédség katonái vannak vagy voltak eltemetve. Sajnos ez a 64 emléktábla nem a végső szám. 77 évvel a II. világháború befejezése után még mindig kerülnek elő feljegyzések, visszaemlékezések, melyek alapul szolgálnak újabb táblák kihelyezésére. Szlovákia területén több tízezer idegen haderő katonája nyugszik. Ebből 2500–3000 főre tehető a magyar katonák száma. Ezek a katonák hazájuk törvényeinek engedelmeskedve, parancsokat végrehajtva áldozták életüket. A magyar nemzet évezredes történelme során többször került végveszélybe, amikor a puszta léte, a megmaradása forgott kockán. De mindig voltak olyanok, akik vállalták a feladatot, kiálltak, és ha kellett, az életüket áldozták azért, hogy megmaradjunk.
… 77 évvel a II. világháború befejezése után sajnos még mindig vannak, akik azt szeretnék, hogy ne legyenek ilyen emlékhelyek, ne legyenek megemlékezések, azt szeretnék, ha megfeledkeznénk történelmünk ezen időszakáról is. Mi, akik most ide eljöttünk, azért vagyunk itt, mert szeretnénk ébren tartani azok emlékét, akik hazájukért és értünk a legdrágábbat, az életüket adták. Közös kötelességünk, hogy elődeink emlékét megőrizzük és átadjuk az utókornak, hogy ne vesszenek a feledés homályába.
Szakály Sándor történész egy előadásában így fogalmazott, „Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának színvonalát és igényességét. Aki nem temeti el és nem emlékezik meg saját halottairól, az nem érdemli meg az utókor megbecsülését”. Szívből jövő köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni a polgármester Úrnak az elmúlt tíz évben tanúsított támogató hozzáállásáért. Valamint köszönöm Önöknek is, hogy óvják, vigyázzák ezt a helyet és remélem, hogy a jövőben ez a hely méltó emlékként szolgál majd az utódok számára is. Valamint a község ismertségét és hírnevét is fogja növelni.
Tisztelt hölgyek, urak! Most nem olyan időket élünk, hogy széthúzhatunk, marakodhatunk. Ezek a katonák, akikre imost emlékezünk, megmutatták, hogy mire képes az összefogás, a bajtársiasság. Megmutatták nekünk, milyen az igazi haza iránti szeretet. Mi, akik itt együtt vagyunk, fejet hajtunk, emlékezünk. De az emlékezés után fejünket felemeljük, és a jövőbe tekintünk, mert élni és tenni akarunk, hogy ezeknek a katonáknak az áldozata ne legyen hiábavaló!”
A megemlékezés vendégei voltak:
Leskó László Tamás alezredes véderő-, katonai és légügyi attasé;
Maruzs Roland alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese, a Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság igazgatója;
Dr. Bíró Andor főtanácsos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság szakreferense;
Csenger Tibor, Farkas Iván, Bolya Szabolcs Nyitra megyei képviselők;
Hangácsi István, a Szentendrei Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti egyesület elnöke;
Klein Ottokár, Érsekújvár polgármestere;
Pásztor Rita, Kicsind község polgármestere;
Maruzs Roland alezredes ünnepi beszédében külön köszönetet mondott Bart község polgármesterének, aki e történelmi esemény színhelyét adta. Kiemelte és megköszönte Bréda Tivadarnak, szinte az egyetlen felvidéki hadisírkutatónak, aki fáradhatatlan munkájával segítette ezen emlékhely létrehozását.
Hubacs Sándor polgármester a következő gondolatokkal zárta beszédét:
„…. A háború névtelen katonai áldozatai, akikre emlékeznünk és emlékeztetnünk erkölcsi kötelességünk. Ezt tesszük most is, amikor itt állunk, hogy tisztelegjünk az örök emberi érték, az élet előtt, és tanulságul, hogy mi, a gyermekeink és az unokáink elkerülhessük e tragikus sorsot. A háborús konfliktusokat kiváltó, emberek millióinak halálához vezető eszméknek ma is vannak hirdetői és követői, ami fokozott éberségre kötelez bennünket. A történelem útjai kiszámíthatatlanok. Most, amikor az ember embernek farkasa, most, amikor a szomszédban háború folyik, energiaválság kellős közepén állunk. Nekünk, késői utódoknak, erkölcsi kötelességünk példamutatásuknak vállalása, a béke szellemiségének megőrzése, ápolása és megismertetése. Emlékezzünk a magyar hősökre! Legyenek ők a példaképeink! Azt kívánom, hogy a jövőnk legyen békésebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb!”
A felállított földurnákat megáldotta Farkas Zsolt szőgyéni plébános. Közreműködött a Csemadok párkányi szervezetének Szivárvány énekkara.
A koszorúzás és a helyiek gyertyagyújtása után a szózat eléneklésével ért véget a megemlékezés. E közös történelmi helyen reméljük, méltó megemlékezések lesznek nemcsak a helyiek és régióbeliek, de Felvidék-szerte szinte minden település hősi halottai tiszteletére.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
