Ez önmagában nem is hír, hanem maga a keserű realitás, illetve a realitás hiánya az Európai Unió vezetőinél, hogy ezt ne látták volna előre. A „jóságos Sam bácsi” ugyanis az amerikai ár négyszereséért adja el a cseppfolyósított földgázt Európának, ami egyre nagyobb felháborodást kelt. Történik pedig mindez annak ellenére, hogy borítékolható volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem jótékonykodik majd, hanem profittermelésre használja fel az európai energiaválságot.
Ezt nehezményezte Robert Habeck német alkancellár, gazdasági miniszter, de Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter is elfogadhatatlannak nevezte az árkülönbséget, és figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok dominálhatja a globális energiapiacot, miközben az Európai Unió szenvedi az ukrajnai konfliktus következményeit.
„Az ukrajnai háború nem érhet azzal véget, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag erősebbé válik, az EU pedig meggyengül. Egyik félnek sem érdeke a meggyengült európai gazdaság” – mondta.
Emmanuel Macron elnök is arra panaszkodott, hogy az amerikaiak túl drágán adják Európának a földgázt. Szerinte az európai országoknak össze kellene fogniuk az ázsiaiakkal, és együtt kérni az Egyesült Államokat és Európa legnagyobb gáztermelőjét, Norvégiát, hogy a barátság jegyében csökkentsék az árakat. Az európaiak kétszer-háromszor annyit fizetnek a cseppfolyósított földgázért, mint az ázsiai vásárlók, állítja Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök.
Ezekre a kritikákra mintegy válaszként a texasi Tellurian LNG-gyártó alapítója és ügyvezető elnöke, Charif Souki kijelentette, hogy Európa az energiaválságban nem számíthat többé az olcsó amerikai gázra, épp ellenkezőleg.
Az Egyesült Államok az EU önmegsemmisítő szankcióinak köszönhetően a világ legnagyobb LNG-exportőrévé vált 2022 első felében az Energiainformációs Hivatal (EIA) adatai szerint. A fentieket alátámasztja és további információval bővíti a Wall Street Journal cikke is, mely szerint „az európai energiaválság nagy nyertese az Egyesült Államok gazdasága”. A cikk megállapítja, hogy az Európában egekbe szökő gázárak hatására a vállalatok a stabilabb energiaárak miatt az Egyesült Államokba helyezik át tevékenységüket.
S ez még csak a jéghegy csúcsa, számtalan tény teszi egyre egyértelműbbé, hogy ebből a konfliktusból ki jöhet ki egyértelmű vesztesként és ki profitál belőle. De valljuk be őszintén, hogy ezt némi előrelátással és tájékozottsággal egy átlagember is könnyen előre megjósolhatta, hát még az Európai Unió vezetői. Most már csak az a kérdés, hogy eredendően, mondhatni maguktól ilyen csekély értelműek, vagy egyéb, bankszámlát hizlaló érdekek vezérelték őket abban, hogy hülyének tettessék magukat, elárulva és kiszolgáltatva a tagországokat? S továbbfűzve ezt a gondolatot, jogosan merül fel a kérdés, vajon lesz-e ebből valaha is „ügy”, azaz felelősségre vonás az uniós vezetőkkel szemben, akikkel kapcsolatban mostanában elég gyakran felmerül a korrupció gyanúja, s vajon milyen büntetéssel kellene sújtani őket emberek millióinak gazdasági megnyomorításáért?
(NZS/Felvidék.ma/Magyar Hírlap)
