(Fotó: pixabay.com)

„Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg az Isten országát” – így szól Jézus legfontosabb üzenete hozzánk. Teljesen világos és egyértelmű sor: ha valaki nem születik újjá, nem mehet halála után a mennybe, hanem a pokol lesz az osztályrésze, majd a végső ítélet. Nem jó kilátások. Ezért mindent meg kell tennünk még életünkben, amíg még lehetőségünk van rá, hogy megtudjuk, mire gondolt Jézus Urunk ezzel a kifejezéssel, hogy „újjá kell születnünk”.

Jézus Urunk adott is erre vonatkozóan egy érdekes és tanulságos példát, amikor Nikodémus, a kor elitjéhez, a farizeusok csoportjához tartozó férfiú ment hozzá beszélgetni. A farizeusok voltak a judaizmus letéteményesei, a mózesi törvény és az „írások” (a mai Ószövetség) alapos ismerői. Jézus Urunk emberi léte idején – tanulmányok szerint – hatezer farizeus, tehát judaista főpap élt Izraelben, közülük egyetlen egyről, Nikodémusról tudunk, aki nyitott volt Jézus tanítására, és érteni akarta azt. A többi farizeus nem volt kíváncsi Jézus Krisztus üzenetére…

A Biblia János evangéliumának 3. fejezetében írja le Nikodémus találkozását Jézus Urunkkal.

„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten. Jézus így válaszolt:

„Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”

Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (János evangéliuma 3:1-7)

Nikodémus, a farizeus, aki a nagy tiszteletben álló Főtanács, a Szanhedrin tagja volt, személyesen felkereste Jézust, de mivel ezt a látogatást nem merte vállalni a többi farizeus előtt, ezért az éjszaka leple alatt tette. Jézus tudja, hogy Nikodémus egy hithű farizeus, aki ismeri, tanítja és betartja a mózesi törvény minden pontját, tehát egy mélyen vallásos, istenfélő ember. Mindezt tudván róla, Jézus Urunk azonnal a lényegre tért: ez mind semmi, ez még nem menti meg az embert, hacsak nem születik újjá!

Természetesen nem testi újjászületésről beszélt Jézus, azt Nikodémus is értette, hiszen viccesen visszakérdezett, hogy vajon hogyan születhet valaki újjá vén korában? Hiszen nem mehet vissza az anyja méhébe… Nikodémus is tudta, hogy itt másról van szó, nem testi újjászületésről, de nem értette, hogy pontosan milyen az a másfajta újjászületés.

Jézus ezért pontosít számára: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.”

A Biblia nyelvezetében a „víz” a Szentlelket jelenti. Ezt maga a Biblia magyarázza meg egy másik versben: „Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.” Ezt a Szentlélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (János 7:37-39)

Tehát a „víztől és Lélektől születni” azt jelenti, hogy megkapjuk a Szentlélek adományát, mely által Isten költözik az életünkbe, a lényünkbe! Mert a Szentlélek, Isten – a három isteni személyiség egyike. Micsoda erőteljes belső változást, erőt, bátorságot és bölcsességet hoz az újjászületés – tehát a Szentlélek csatlakozása – az újjászületett ember életébe! A változás olyan óriási, hogy nem is lehetne más szóval érzékeltetni, minthogy az ember lelkileg-szellemileg újjászületik! Ezért használta Jézus Urunk is ezt a kifejezést, mert annyira találó! Az ember új belső emberré lesz! Nem csupán változik egy kicsit a jó irányba, hanem újjászületik!

A Szentlélek jelenléte az újjászületett embert képessé teszi olyan dolgokra, amelyekre eddig önerőből nem volt képes: ellent tud állni a bűn csábításának, sőt, undorodni fog mindentől, ami bűnös dolog. Az újjászületés pillanatától kezdve már nem harcolnia kell a saját érzéseivel, ha kísértésnek van kitéve, hanem legbelső énjében fog ellenszenvet érezni a bűn minden fajtája és annak minden csábítása ellen. Az isteni mérce szerinti élet már nem örökös küzdelem és harc az „én” ellen, hanem magától értetődő életút. Az újjászületés pillanatától kezdve az ember tudásszomja megnő a Biblia igazságai iránt, olvasni, érteni, tudni és hirdetni akarja Isten Igazságát. És a vele lévő és benne lévő Szentlélek segítségével hirtelen olyan dolgokat is megért Isten Szavából, melyek addig érthetetlenek voltak számára.

Hiába a jó cselekedetek, hiába a templomba járás, hiába a vallásosság – ha nincs meg az újjászületés ajándéka Istentől. Ezért figyelmeztette Jézus Krisztus Nikodémust – a vallásos ember mintaképét – is erre a tényre. Nem elég ismerni az Írásokat, nem elég a törvény szerint élni – ez mind szép és jó, de nem elég! Újjá kell születni!

Újjászületésünket, tehát a Szentlélek jelenlétének az ajándékát azonban nem lehet kicsikarni Istentől, nem lehet kierőszakolni tőle.

Az újjászületés megtörténtét nem lehet ledolgozni valamilyen jótékonysági szervezetnél, avagy adományokkal megvenni, amit a templomnak adunk. Nincs semmi más érték, amelyet Isten elfogad a Szentlélek adományáért cserébe, mint a teljes, őszinte hitet, az őszinte Isten-szeretetet és a teljesen őszinte önátadást, tehát Istenre hagyatkozást.

Az Atya Isten a Szentlélek Istent csak akkor küldi el hozzánk, akkor adja meg nekünk, ha teljes mértékben meggyőződött arról, hogy szívünk legmélyéről, komolyan gondoljuk az önátadást, tehát szívvel-lélekkel Őrá hagyatkozunk, és minden porcikánkkal, minden idegsejtünkkel hisszük, hogy Ő van, és hisszük, hogy Ő meghallgat minket. Ha így állunk Isten előtt, és őszintén megbánjuk eddigi tévelygéseinket, istenkáromló életmódunkat, akkor van esélyünk arra, hogy egy szép napon Jézus megküldi nekünk a Szentlélek Istent, aki ezen túl életünk irányítója, Vigasztalónk és Útmutatónk lesz.

A Szentlélek adományát azért is nevezi Jézus Urunk „újjászületésnek”, mert a fizikai születésünket sem mi befolyásoltuk. Nem mi döntöttük el, hogy meg fogunk születni, és hogy ez mikor fog megtörténni.

A Szentlélek által való lelki újjászületésünket sem tudjuk befolyásolni, nem tudjuk kierőszakolni vagy megvásárolni Istentől – ez az adomány teljesen Tőle függ. Jézus e mondata, hogy „Újjá kell születned” a görög „anōthen” szót is tartalmazza, mely azt jelenti, hogy fentről való, fentről jövő. Tehát a még pontosabb fordítás úgy hangzana, hogy: „Fentről kell újjászületned”.

Ami az újjászületéshez kell, az az őszinte, teljes hit és bizalom Istenben, hit abban, hogy Jézus a mi bűneinkből kiváltott minket, és a teljes Istenre hagyatkozás (az önátadás), valamint eddigi vétkeink szívből jövő megbánása.

Ha újra és újra ilyen belső hozzáállással fordulunk Istenhez, őszinte, gyermeki hittel és bizalommal kérjük Őt, hogy küldje el nekünk a Szentlelkét, akkor remélhetjük, hogy egy napon megküldi nekünk. És ha megküldi nekünk, akkor történik meg az újjászületésünk. Ennek általában nincs fizikai jele, velejárója, viszont lesz lelki-szellemi jele: ellenállhatatlan vágyat érzünk majd arra, hogy olvassuk, kutassuk Isten szavát, hogy jobban megérthessük Istent, hogy közelebb kerülhessünk hozzá, hogy akaratát cselekedhessük, hogy parancsai szerint éljünk.

És amint a János evangéliumában feljegyzett beszámolóból kiderül, Nikodémus bizony újjászületett. Miből tudjuk ezt? Abból, hogy Jézus halála napján Nikodémus és Arimatiai József voltak azok, akik elmentek Pilátus után, és kikérték tőle Jézus testét, hogy eltemethessék.

Emlékszünk, hogy mikor Nikodémus Jézus Urunk után ment, mert tanulni akart tőle, mert kérdezni akart tőle, akkor még az éjszaka leple alatt ment, mert félt a többi farizeus gúnyától, s még nem merte nyíltan vállalni a közösséget Jézus Urunkkal.

Azonban Jézus halálakor Nikodémus már újjászületett ember volt, amit cselekedeteiből látunk: sem a zsidó vezetőktől nem félt immár, sem Pilátustól nem riadt vissza. Nikodémus immár mindenki előtt nyíltan vállalta, hogy Jézus híve! Bátran elment Pilátushoz, kikérte Jézus Urunk halott testét, megvette a temetéshez a 75 fontnyi drága mirhát és aloét az Úr testének felkenésére. Ez a mennyiségű fűszer és kenet elegendő volt egy királyi méltóság eltemetéséhez! Nikodémus ezzel is jelezte, hogy felismerte és elismerte Jézust királynak – a saját élete királyának és a Világegyetem Királyának. Mert az is.

Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.

(Cúth Katalin/Felvidék.ma)