Vízkelet faluközpontjának adventi koszorúját szenteli fel Szlávik Antal lelkiatya. (Fotó: Marafkó Mónika)

Advent első vasárnapja a katolikus egyházi év és a karácsonyi ünnepkör kezdete, melyet idén november 27-én ünnepeltünk együtt Vízkeleten a helyi önkormányzat, az egyházközség, a Csemadok helyi szervezete és a vízkeleti lakosok közösségében.

Az adventi időszak a kereszténységben az Úr eljövetelére való várakozás, a lelki felkészülés időszaka Jézus születésének ünnepére. A hétköznapok pörgése mellett, melyben karácsonyi külsőbe varázsoljuk otthonainkat, tereinket, advent az ima, a befelé fordulás, a lecsendesedés időszaka. Hogy el tudjunk merülni a karácsonyi ünnepkör misztériumában, s hogy örömmel tudjuk fogadni a Messiást, ahhoz a lelkünket is meg kell tisztítani és fel kell díszíteni. Megtisztítani bűnbánattal és feldíszíteni jócselekedetekkel, szeretet cselekedetekkel. Ebben erősítette meg közösségünket a helyi Szent Anna római katolikus templomban tartott ünnepi szentmise, melyet Szlávik Antal lelkiatya celebrált. A megáldott és megszentelt adventi koszorún meggyújtottuk az első gyertyát – a HIT jelképét.

Szlávik Antal lelkiatya szentmisét tart Vízkeleten. (Fotó: Marafkó Mónika)

A szentmise után a lelkiatya a ministránsok és a vízkeleti lakosok gyűrűjében megáldotta és megszentelte a falu központját díszítő adventi koszorút is. A Csemadok Vízkeleti Alapszervezete mellett működő Harmónia Női Éneklőcsoport előadásában adventi énekek csendültek fel, majd Kubík Roland polgármester szimbolikusan meggyújtotta falunk koszorújának első adventi gyertyáját.

A vízkeleti adventi koszorú körül gyülekeznek a hívek. (Fotó: Marafkó Mónika)

Otthonainkban is lassan az ünnep hangulata áthatja a mindennapokat, fellobban a gyertyák lángja, mely világosságot és reményt áraszt; a tiszta gyermeki lélek örömével telik meg a levegő.

Márai Sándor gondolatait idézve:

„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

Családi körben a nagyszülők és dédszülők emlékezetében visszarepülünk a régi idők karácsonyába, amikor csupán pár gyertya és cukor díszítette a karácsonyfát, alatta sokszor egyetlen, de megbecsült és féltve őrzött ajándékkal … mégis nagy fény ragyogta be a házat, mert hit, szeretet, egyszerűség és tisztaság lakozott benne.

BÉKÉS, ÁLDOTT ADVENTI VÁRAKOZÁST KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Vízkeleti közösségünk nevében:
Marafkó Mónika