A kettő közötti óriási különbség a Bibliában van pontosítva, s így hangzik: „ A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.” (Példabeszédek 1:7)
Igen, jól olvasta a kedves érdeklődő olvasó. Isten félelme a bölcsesség kezdete, nem más. Ezek szerint a bölcsesség kezdete nem a mesteri vagy a doktori fokozat, hanem Isten félelme. Érdekes, mert Isten félelme egy fontos tulajdonságot igényel: alázatot. Alázatot annak felismerésére és belátására, hogy Isten fölöttünk lévő, mindent Tőle kaptunk, mindent neki köszönhetünk, ha Ő nem teremtette volna meg az embert, akkor nem élnénk, nem lennénk, és senki nem nyithatná cinikus megjegyzésre a száját…
Az „Úr félelme” többféleképpen értelmezhető, és embere válogatja a „félelem” kifejezés átérzését. Aki felfogta, hogy Istennek léteznie kell, de nem akar Isten elvárásai szerint élni, az fél Isten haragjától, mert felfogta, hogy Isten ítélőszéke előtt mindenkinek meg kell jelennie halála után, nincs kivétel. Isten félelme annyit jelent számára, hogy aggódik, mi lesz az ítélet napján, milyen büntetés vár rá engedetlensége miatt. Nem lehet kellemes ily szorongó gondolatokkal élni…
Aki Isten létében hisz, aki teljes tudatával felfogta, hogy Isten teremtényei vagyunk – nem a véletlen ősrobbanás által partra sodort, magára hagyott, az „evolúciós fejlődésben” bukdácsoló lények –, annak számára Isten félelme azt jelenti, hogy csodálom, tisztelem, értékelem mindazt, amit Isten tett és tesz értem, és nem szeretném Teremtőmet megszomorítani azzal, hogy akarata ellen teszek. Ahogy gyerekkorunkban is biztosan visszatartott minket sok csínytevéstől az, hogy tartottunk szüleink jogos haragjától, úgy Istennel, a Teremtőnkkel való kapcsolatunkban is legyen meg bennünk az egészséges istenfélelem: ne tegyük a rosszat, a hamisat, a gonoszat, hiszen tudjuk, hogy gonoszság cselekvésével Isten haragját hívjuk ki magunk ellen.
Ahogy Pál apostol tanácsolta: „Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! Mert a mi Istenünk olyan, mint a tűz, amely mindent megemészt!” (Zsidókhoz írt levél: 12:28-29)
Isten félelme tehát azt jelenti, hogy annyira szeretem és tisztelem Istent, hogy nem akarok neki bánatot okozni gonosz cselekedetekkel, mert félek attól, hogy megszomorítom Istenemet. Ez az egészséges istenfélelem.
Ézsaiás próféta így fogalmazta meg az istenfélelemben élt élet minőségét: „Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány tesz szabaddá és gazdaggá; az ÚR félelme lesz a kincsed.” (Ézsaiás 33:6) Sőt, az istenfélelemben, Isten mélységes tiszteletében és szeretetében megélt élet nem csupán javallat, hanem egyértelmű elvárás, melyet Salamon király fogalmazott meg: „Mindezt hallva, a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden ember kötelessége! (Prédikátor 12:13)
Aki szereti Istent, összhangba akarja hozni életét az Ő akaratával. Én nemrégen döbbentem rá arra a hanyagságomra, hogy eddig nem vettem figyelembe a mózesi törvényben meghatározott „tiszta” és „tisztátalan” állatokra vonatkozó parancsokat. Tudtam róla, de valahogy eddig azt hittem, hogy ez csak az izraelitáknak szóló parancs. A napokban rájöttem, hogy ezek „Isten népének” szóló parancsok, amibe mi, hívő keresztények is immár beletartozunk. Tehát Istenünk meghatározása szerinti „tiszta” állatok húsát ehetjük, a „tisztátalan” állatok és a vér bármilyen módon való fogyasztását viszont Teremtőnk tiltja. Erre rádöbbenve, többé immár nem eszem disznóhúst, sem más tisztátalan állat húsát, mert szeretném tiszteletben tartani Istenünk elvárását és kérését. Igen, Isten félelme vezérelt erre, mert nem akarom, hogy egy ilyen hétköznapi dolog, mint a húsfogyasztás, botláskő legyen az életemben, és semmiképpen nem szeretném, hogy Isten rosszallását vagy esetleges haragját vonjam magamra ily semmiség miatt. Igen, Isten félelme, tisztelete és szeretete átírja az étrendünket, az erkölcsünket, a gondolatvilágunkat és az indítékainkat – de tiszta lelkiismeretet ad… Ahogy a zsoltáros írta: „Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úr parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.” (Zsoltárok 19:9)
Ha az emberekben – vagy akár az angyalokban – nincs meg az egészséges istenfélelem, a Teremtőnk iránti mélységes tisztelet, hála és szeretet, az elvetemültségre ragadtat embert és angyalokat egyaránt. Emlékezzünk csak: Lucifer, aki csodálatos szépségű és nagy hatalmú kerub volt, Isten elleni lázadásra vetemedett, mert nem volt benne alázat és tisztelet Teremtője iránt. És mi lett a sorsa? Levettetett, most várja az ítéletet, ami a gyehenna lesz… Lucifer az angyalok egyharmadát magával vitte ez Isten elleni lázadásba, majd az első emberpárt is…
Ősszüleink botlása miatt mi is ebbe az Istentől eltávolodott állapotba születtünk bele, de életünk során tegyünk meg mindent őszintén és alázattal annak érdekében, hogy Istenünkkel, Teremtőnkkel való kapcsolatunkat helyreállítsuk!
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
