Elhunyt Koncsol László József Attila-díjas irodalomkritikus, esszéíró, hely- és művelődéstörténész, költő, műfordító, szerkesztő, pedagógus, a Pro Probitate – Helytállásért díj 2005-ös évi kitüntetettje.
A gyászhírről Csáky Pál tájékoztatott közösségi oldalán.
Koncsol László 1936. június 1-jén született Deregnyőn. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Komáromban végezte, majd a pozsonyi Comenius Egyetem hallgatója volt magyar-szlovák szakon.
Életművének néhány jelentős mozzanata: 1966–1974 között az Irodalmi Szemle szerkesztője, 2001–2003 között a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, 2002–2006 között a Szlovákiai Református Egyházkerület főgondnoka volt.
Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Színmuzsika, fényvarázs (gyermekversek, 1981)
Vizesnapló (gyermekversek, 1984), Patonyföld, Csontok (versek, 2000), A Csallóköz városai és falvai I-III. (2001-2003), Csirbik (2001), Vallató (interjúk, cikkek, 1968-2001, 2002), Csallóközi merülések I-II. (2007-2008), Cseppben az öböl. Cikkek, előadások, emlékezések, interjúk; (2009), Bagatellek (2015), Batyuzgató. Kisebbek és nagyobbak kedvére (2017), Ütemező (2020)
Díjai (forrás: wikipedia): Madách Imre-díj (1979, 1991), Fábry Zoltán-díj (1993), Bethlen Gábor-díj (1994), Jedlik Ányos-díj (Szímő) (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Péterfi Vilmos-életműdíj (2002), Posonium-fődíj (2003), Pro Probitate (2005), Posonium-életműdíj (2006), Petőfi-díj (2008), Tőkés László-díj (2009), Turczel Lajos-díj (2010), Magyar Örökség díj (2015), Patria-díj (2021)
Emlékét tisztelettel megőrizzük. Nyugodjon békében!
Felvidék.ma
