Casciai Szent Rita, a római katolikus egyház szentje az itáliai Cascia városában született 1381-ben és ott is élt. Nagy türelme, reménykedése és Istenbe vetett végtelen hite tette kezdettől fogva kiemelkedővé környezetében, melyet az élete során megtapasztalt nehézségeken keresztül mindig felmutatott.
Idős szülők gyermekeként jött világra. Szerzetes akart lenni, hogy eggyé válhasson isteni Megváltójával, ám szülei egy helybeli ifjúnak ígérték kezét. Fiatalon házasságot kellett kötnie.
Férje vad, erőszakos ember volt. Rossz természetét Rita hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal a feltétellel, hogy a templomba eljárhat.
Szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie.
Ennek ellenére régi haragosai meggyilkolták Rita férjét. Az özvegy megbocsátott férje gyilkosainak, ezzel előmozdította a szemben álló családok megbékélését és egységét. Egy évvel később elvesztette két fiát is.
Ezután zárdába szeretett volna vonulni, régi álma szerint, amit csak nagy nehézségek árán ért el. Özvegysége miatt háromszor visszautasították, de csoda folytán mégis belépett a Mária Magdolna Ágoston-rendi szerzetesközösségbe. A nővérek közül is kitűnt türelmével.
Azért imádkozott, hogy részt vehessen Jézus szenvedéseiben. A legenda szerint egy ima alkalmával tövis fúródott a homlokába Jézus töviskoszorújából. Ez elmérgesedett, ezért életének következő tizenöt évét elkülönítve töltötte.
A romolhatatlan szentek egyike. Halála után testét nem temették el, mert az nem indult romlásnak. Koporsóját a mai napig a casciai Szent Rita-bazilikában őrzik.
Több mint hat évszázada pártfogója mindazoknak, akik közbenjárását kérik bármilyen szükségükben, és támasza azoknak, akik megoldatlan ügyekben bizalommal a közbenjárását kérik. A kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák, illetve a meddőségtől szenvedők védőszentje. Művészeti jelképei a rózsák, ezért ünnepén hagyományosan virágokat, rózsákat áldanak meg a templomokban. XIII. Leó pápa „Umbria gyöngyé”-nek nevezte Ritát, mikor szentté avatta őt 1900 májusában.
Magyarországi kegyhelye Budapesten a Szent Rita-kápolnában található a VIII. kerületben. Felvidéki kegyhelye pedig Nagymagyar (Zlaté Klasy) községben van.
Élete során és halála után is több csodatételt tartanak számon az ő közbenjárása által. 1447. május 22-én fejezte be földi életét. Ezen a napon, égi születésnapján emlékeznek rá, búcsút tartanak kegyhelyein, melyet „rózsabúcsúnak” is neveznek. Ezeken a kegyhelyeken a köszönetmondó márványtáblák mai napig élő és áldásos működését jelzik a katolikus hívők számára.
Ima: „Kedves Szent Rita, szenvedők nagy vígasztalója! Amikor kezembe veszem a Te tiszteletedre szentelt rózsát, hálás szívvel magasztalom az Urat, és kérem, hogy dicsőítse meg szent életed hatalmának újabb csodás jeleivel. Erősen hiszem, hogy az Úr érdemeidért meghallgatja kérésemet. Szabadíts meg engem szenvedésemből, és főleg segíts, hogy Isten szent akaratát mindenkor alázatosan teljesítsem. Ámen.”
Forrás: Wikipédia, bucsujaras.hu.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
