Béres Mária és József Csák Attila szobrásszal (Fotó: Csemadok archív)

Párkányban huszonkilenc éve működik egy családi vállalkozás, amely  „egyedi” olyan értelemben, hogy: két résztulajdonosa van (50- 50 %-ra) Béres Mária és Béres József, és 2005- től, gyermekeik felelős bevonásával a jelenlegi gazdasági válságok idején is sikeresen működik. 

Másik erényük, hogy kimondottan magyar tulajdonosokhoz kötődnek, s minden igyekezetükkel azon vannak, hogy alkalmazottaik helyből vagy a régióból legyenek.

Üzemükben négy termék készül, kozmetikai kendő, szalvéta, papír zsebkendő, hajtogatott kéztörlő, exportra 65%-át értékesítik. Az üzemnek általában 100-110 alkalmazottja van és három műszakban termelnek.

Béres Mária cégbeli könyvelői munkája mellett mindig fontos volt a család, a róluk való gondoskodás. Ma már a nagyszülői feladatok töltik ki élete nagy részét hat unokájuk körében. Ő a családi összejövetelek fő programozója, legutóbb éppen házasságuk ötvenedik évfordulóját ülték a családtagokkal.

Béres József a cég vezérembere, de a közélet minden területén is aktívan részt vesz, kulturális, egyházi rendezvények, események előkészületeiben, és lebonyolításában.

Feleségével együtt tagjai a helyi Csemadoknak, József tagja a magyar politikai élet konzervatív-keresztény platformjának, és a párkányi plébánia egyházközösségének.

De mindig minden területen, a magyarságot érintő eseményeknél az első kérdése: miben segíthetek, segíthetünk, és ismerve a hazai magyarság mostoha körülményeit, főleg az anyagi támogatás értelmében, kérdezés nélkül felajánl egy bizonyos – nem kis – összeget a rászoruló egyháznak, magyar iskoláknak, óvodáknak, falvaknak.

Minden alkalommal bekapcsolódnak az országos gyűjtési megmozdulásokba is, idén a kárpátaljai magyaroknak is küldtek cégük nevében adományokat. Beteg, rászoruló egyéneket, mozgássérülteket is  pénzadománnyal segítenek.

Támogatják a történelmi, értékekben fontos kiadványok, könyvek megjelenését is. Felsorolni nehéz lenne mindazt, amit huszonkilenc éve, évente magyar közügyi dolgokra áldoznak.

A kultúra területén főleg Csemadok rendezvényeket, (melyekkel az állam mindig mostohán bánt), helyi és városi szinten.

Nánán a helyi szervezetnek állandó fő támogatói, történelmi emlékjelek állítását segítik, pár éve a Turulmadár szobor nagy részét ők finanszírozták, ezenkívül Béres József szülőfalujába Köbölkútra szintén Turulmadár szobrot „ajándékoztak”.

A magyar iskolákat, óvodákat Nánán, Párkányban, és másutt is pénzzel, ajándékkal segítik, de ugyanígy a gyermeknapok megszervezését, hosszú éveken keresztül pedig a környéken táborozó székely gyerekek üdülését is segítették.

Legnagyobb és legszebb erényük Béreséknek a hazai magyar egyházak segítése. Mint ismeretes a szlovák állam ezen a területen a legmostohább, főleg a magyar vidékek  templomaival. Ha a magyar állam nem segítené ezen templomok felújítását, már lehet sok helyen bezártak volna. A párkányi templomnak jelentős pénzösszegű támogatást adnak, a párkányihoz tartozó nánai fíliát nemcsak ünnepek alkalmával segítik, de ha kell, József „üzemi” segítséget is ad egy gép, vagy jármű formájában. A nánai templom tornyán lévő hatalmas, dűlő állapotban levő keresztet az ő támogatásával rendezték, a bejárathoz épített ősi magyar kapu felállítását segítette, a templom Mária oltárának felújítása is az ő segítségükkel valósult meg. Most éppen a kis templom fűtésének megoldását segítik pénzadománnyal.

Ismerve és követve segítő szándékukat, cselekedeteiket, Béres Józseffel beszélgetve, nagyon szerényen nyilatkozik. E témában összeget sem árul el, de tudom, hogy az elmúlt huszonkilenc évben a minden területen értendő segítség összege jóval meghaladta a százezer eurót.

Hazai viszonylatban nagyon ritka az ilyen arányú adományozás, – s ha beszélgetünk a pénzbeli segítség motiválásáról, csak annyit felel: „ a jó Istentől megkaptuk a lehetőséget, s ezt adakozással háláljuk meg a rászorulóknak”.

Béres József hívő ember! Tudja, hogy minden a jó Isten által jön életünkbe, az örömteli dolgok is, de a megpróbáltatások is. Feleségével minden évben ellátogatnak Csíksomlyóra a segítő Szűzanyához. Hiszi és tudja, hogy a betegségében Ő segített.

S azt is tudja, hogy: …., „mert Isten a jókedvű adakozót szereti”(2Kor.9,7).

Tisztelet, hála és köszönet, hogy segítségükkel, támogatásaikkal egy nemzetrészt támogatnak a megmaradásban.

(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)