Bellusi Baross Gábor, teljes nevén Baross Gábor János Jusztin, magyar politikus, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója, a magyar állami vasútrendszer megteremtője, a dualizmus korának egyik legkiemelkedőbb gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt.
1848. július 6-án született nemesi család sarjaként a felvidéki Pruzsinán (Barossháza, kisközség Szlovákiában a Trencséni kerület Vágbesztercei járásában). A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt „vasminiszternek” nevezték. Széchenyi István a közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte benne.
Édesapja bellusi Baross Antal (1819–1894), járásbíró, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrác Natália Mária Teodóra (1825–1916) volt. Középiskolai tanulmányait Léván, a piarista gimnáziumban (1857–1861) és Esztergomban, a bencés gimnáziumban (1861–1865) végezte. A Pesti Királyi Tudományegyetem elvégzése után visszatért szűkebb szülőföldjére, és Trencsénben megyei tisztviselőként, majd 1875-ben a puhói (Púchov) kerület képviselőjeként szabadelvű országgyűlési képviselőként tevékenykedett.
Tagja lett a megalakuló Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek, Vágvölgyi Lap néven újságot indított, sokat tett a szegénysorból érkező diákság tanulási esélyeinek javításáért, és oroszlánrészt vállalt a trencséni egyesületek számának gyarapításában. Majd 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően haláláig kereskedelemügyi miniszter volt.
A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. Mindebben eszközül használhatta a magyar vasúti rendszerben egyre nagyobb szerepet játszó MÁV-ot. Legnépszerűbb intézkedése az új vasúti személyszállítási díjszabás, a zónatarifa 1889-es bevezetése volt.
Amikor 1875-ben, az Illava-puhói kerületben országgyűlési képviselővé választották, rövid idő alatt pártja vezérszónokává lépett elő a képviselőházban. 1878-ban az országgyűlés jegyzőjévé választották meg. 1882-ben Tisza Kálmán miniszterelnök felfigyelt a képviselőre és nyugat-európai tanulmányútra küldte. Baross ekkor bejárta Németországot, Franciaországot és Belgiumot, tanulmányozta a közigazgatási bíróságokat és az ottani politikai viszonyokat. Szüleihez írt leveleiből ismerhetjük meg emberi tulajdonságait, ragaszkodását családjához, szülőföldjéhez.
Minden kezdeményezést támogatott, amely a Felvidék gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálta. Általános meglepetést keltett a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba történt kinevezése 1883. április 10-én.
Baross Gábor élete legnagyobb feladatának a Vaskapu szabályozását tekintette. A munkálatok menetét gyakori személyes jelenlétével biztosította, de szükség is volt minden energiájára és szervezőképességére, hiszen ez volt az évszázad egyik legjelentősebb belvízi hajózást segítő európai beruházása. Jelentőségét az adta meg, hogy elkészülte után született meg az egységes dunai hajózóútvonal. A „vasminiszter” ezt azonban már nem érhette meg.
Baross minisztersége idején vezették be az egységes időszámítást, 1891. augusztus 1-jétől egész Magyarország a közép-európai időzónába tartozott, ami megkönnyítette a menetrend összeállítását. Megalkotta az első modern úttörvényt, megváltoztatva a közutak addigi osztályozását, rendet teremtett az út- és hídvámok évszázados káoszában. Megalapította a Posta-takarékpénztárat, egyesítette a postát és távirdát, az államvasútnál a német helyett a magyar nyelvű levelezést, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást tette kötelezővé.
Trefort Ágoston (1817-1888) halála után egy hónapig vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével támogatta. A vízi közlekedés korszerűsítésének kérdései is foglalkoztatták. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást, a magyar tengerhajózást, miközben rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a Vaskapu szabályozására.
1892-ben személyesen ellenőrizte a munkálatokat, útja alatt meghűlt és már betegen tért haza. Egészségi állapotával nem törődött, nem változtatott munkatempóján. A betegség rövid idő alatt aláásta egészségét, pályájának, népszerűségének csúcsán, 44 éves korában érte a halál, 1892. május 9-én tért meg Teremtőjéhez.
„Ennyit csak vaserő, vasakarat és vasszigor vihetett keresztül s méltán nevezték őt vasembernek kritikusai. Csak idegei nem lehettek vasból s ezeket tette tönkre már régen, úgy rohanta őt meg az ólálkodó halál. Baross a sok munkába halt bele” – írta a Budapesti Hírlap 1892. május 10-én az előző napon elhunyt miniszterről.
Díszes budapesti búcsúztatás után tetemét az illavai plébániatemplomban ravatalozták fel.
A családja birtokához tartozó Klobusic faluban álló, szecessziós stílusú Baross mauzóleumot a Magyar Állam építtette fel 1895-ben. Ide helyezték el a “Vasminiszter” fémkoporsóban nyugvó maradványait az egyetlen helyiségből álló mauzóleum egyedüli halottjaként. A koporsó a mauzóleum padlójába alig egy méterre mélyedő, kovácsoltvas korláttal övezett és két rövid lépcsőn is megközelíthető részen helyezték el. Fölötte a falon az Illava testvérvárosi címével büszkélkedő Győr városa által kihelyezett emléktábla hirdeti Baross nevét. Ugyancsak Győr készíttette a mauzóleum külső falán látható, kétnyelvű szöveget tartalmazó táblát is.
Baross Gábor korszerű magyar kereskedelmet és közlekedési hálózatot teremtett. A hazai érdekeket szem előtt tartva megvalósította a fél évszázada kidolgozott államvasúti elképzeléseket és egységes magyar közlekedési rendszert alakított ki. Tette mindezt egyéni érdek nélkül és mások egyéni érdeke ellenére. A következetességéről és határozottságáról híres Baross Gábor a vasútügy terén elért eredményei miatt joggal kapta a „vasminiszter” jelzőt.
Ma, számos oktatási intézmény, utca és tér viseli a nevét. A közelmúltban Pozsony-Óvárosában parkot neveztek el róla. Egyik legszebb szobrát, Szécsi Antal alkotását, már 1898-ban felállították Budapesten, a róla elnevezett téren, a Keleti pályaudvar előtt.
A Baross Gábor Terv, a Magyarország kormánya által meghirdetett nagysikerű beruházás, regionális gazdaságfejlesztési program, mely gazdaságélénkítő pályázatokkal segíti a felvidéki gazdaság fejlődését. Ezek a beruházások megerősítik a határon túli magyar közösséget, és az adott ország gazdaságát is, ezzel hozzájárulva a kétoldalú kapcsolatok sikeréhez.
Forrás: Wikipédia, pestbuda.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
