Duray Miklós része minden idők örökségének címmel került sor péntek délután a Gombaszögi Nyári Tábor Tóth Károly-sátrában a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) szervezésében arra a kerekasztal-beszélgetésre, amely a szervezet tiszteletbeli elnökéről, Duray Miklósról és szellemi hagyatékáról szólt, aki élete során nemcsak szűkebb közössége érdekében cselekedett, hanem a Kárpát-medence, illetve a világ magyarsága jövőjének alakítására is hatással volt.
A beszélgetésben részt vett Köteles László, a Csemadok országos alelnöke, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökségi tagja, később parlamenti képviselője, aki a 20. század 80-as éveitől elevenítette fel Durayval kapcsolatos emlékeit. Őry Péter, a Magyar Ifjúsági Közösség alapító elnöke, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, Csallóközcsütörtök polgármestere a kilencvenes években ismerkedett meg Duray Miklóssal és lett parlamenti asszisztense. Gubík László, a SZAKC elnöke, a Via Nova elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója a kétezres években ismerkedett meg mentorával. A beszélgetést Hideghéthy Andrea, a Felvidék.ma felelős kiadója, újságíró, a SZAKC programigazgatója vezette.
Mint fogalmazott, 2022 decemberében életének 77. évében elhunyt Duray Miklós a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú alakja volt. Beszélgetőtársait arra kérte, elevenítsék fel Durayhoz fűződő legelső emlékeiket.
Köteles László sajátos megismerkedésüket a 80-as évekre datálta, amikor „egyoldalú levelezőpartnerévé” vált Duraynak, aki a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottságon keresztül kapta ezeket a leveleket. „Csodálattal töltött el, hogy névvel felvállalta a véleményét, pedig kifejezetten kockázatos volt” – mondta, hozzátéve, a titkosszolgálat követte a címzetteket is, nemcsak a feladót. „Így váltam magyar burzsoá nacionalistává” – jegyezte meg. Őry Péter, mint mondta, a 90-es években találkozott először Durayval Csölösztőn, ahol a bősi vízerőmű elleni tiltakozás egyik felvállalója volt. Majd 1994 áprilisától intézményesült a kapcsolatuk, ugyanis a Mečiar-éra alatt, a komáromi nagygyűlés utáni fortyogó hangulatban, „kereste magát az itteni magyarság”, ő pedig az Együttélés székházában lett alkalmazott.
Gubík László megragadta az alkalmat és megköszönte, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor teret és lehetőséget biztosított a kerekasztal-beszélgetésnek. Durayval első találkozásuk csupán egy kézfogás volt a 2006-os parlamenti kampányban – emlékezett vissza, majd a 2010-es parlamenti választásokon már mindketten képviselőként indultak. Miután 2011-ben felvette a magyar állampolgárságot, Duray azon kevesek közé tartozott, akik kiálltak mellette, jegyezte meg. Végül 2012 farsangján kapott tőle egy üzenetet, hogy találkozzanak. „Innentől datálódik a mi barátságunk, együttműködésünk, amely számos intézmény megalapításában manifesztálódott” – fogalmazott, mint például a Martosi Szabadegyetem, az Esterházy Akadémia alapítása, míg végül 2020-ban átvette Duray Miklóstól a SZAKC vezetését elnöki szinten.
Köteles László, az Együttélés Politikai Mozgalom indulása kapcsán kitért arra is, hogy már 1945 után is volt igény az önálló magyar politizálásra, de reális lehetőség nem volt rá. „Duray az Együttélés megalapításánál azt hangsúlyozta, hogy Esterházy mintájára politikai pártként önállóan kell a magyarság érdekeit felvállalni” – jegyezte meg. Mint mondta, sikeres politizálás zajlott, ami egészen 2010-ig meghatározta a szlovákiai magyar politizálás irányvonalát és részben Kárpát-medencei szinten is. Köteles megjegyezte, Duray legalább két lépésre előre látott, így tudta azt is, hogy Csehszlovákia szétesik, ezért inkább a szlovák politikumra kell koncentrálni. Politikai jelentőségét abban látja, hogy egységesen, közös célokért kell politizálni, vállalható kompromisszumokkal. „Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom megfogalmazott olyan célokat, amelyek addig tabutémák voltak. Ezzel felvállalva, hogy rossz magyarok” – húzta alá, megjegyezve, hogy Duray ellen folyamatosan hangolta a közvéleményt az akkori szlovák sajtó.
Őry Péter az Együttélés Politikai Mozgalom kapcsán úgy fogalmazott, a legnagyobb motorja volt az itteni magyar jövőkép megfogalmazásának. „Nem valaki ellen, de együttműködve másokkal, vállalható kompromisszumok árán. A mai értelemben vett önálló magyar politikai erő letéteményese volt” – szögezte le. Duray szellemi örökségéből kiemelte még a társnemzeti koncepciót, amelynek lényege, hogy nincs alá- és fölérendelt állampolgár egy országban. „Nemcsak a személyi jog, de a közösség joga, lehetősége és kötelezettsége is megjelenik, egyenrangúként. Zseniális kulcsmondat, mert minden nemzet, mely egy adott országban él, egyenrangú a jog előtt” – emelte ki Őry.
Gubík László párhuzamot vonva a jelennel elmondta, a nemzetpolitika az etnikai alapú politizálásra épül, ám a 20. század két legsikeresebb politikai mozgalma kiegészítette az etnikai alapú politizálást egy univerzális gondolattal: Esterházy János a keresztény-szociális gondolatot, míg Duray a kollektív jogokra épülő kisebbségvédelmet, a társnemzeti státuszt szorgalmazta és emelte be a politizálásba. Gubík hozzátette még, a két párt azért is tudott sikeresen működni, mert mindkettőnek volt egy-egy vezető személyisége. Duray Miklósról úgy fogalmazott, a közíró, a stratéga, a gondolkodó mentora volt a SZAKC-ban, de leginkább szuverén személyiség volt. „Szellemileg volt független. Hiányoznak ezek az alkatú politikusok, hiányzik a Duray-faktor” – hangsúlyozta.
Hideghéthy Andrea erre kapcsolódva megjegyezte, stratégiai gondolkodásban Duray Miklós az államhatáron is túllépett az egységes nemzethez való tartozás gondolatával, ami a mai nemzetpolitika alappillére, egyúttal a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény (státustörvény) első kezdeményezője volt.
Megkérdezte beszélgetőtársait, hogyan viszonyult a magyarországi politika Durayhoz, gondolkodásának újszerűségét hogyan fogadták a kilencvenes években?
Köteles László szerint megkerülhetetlen volt közéleti szerepe, kiállása. Jogellenes börtönbe zárásával, nagy visszhangot kapott tárgyalásával nemcsak Magyarországon szerzett népszerűséget, de széles nemzetközi összefogással álltak ki mellette.
Gubík László megjegyezte: Duray Miklós tekintélyét a rendszerváltáskor nem a tisztségéből, de a tudásából kifolyólag és a következetességének köszönhette.
„Elismertségét szellemi kvalitásaival vívta ki, ez emelte ki őt a mezőnyből” – húzta alá.
Gubík azt is hozzátette, nagyon igényes volt a fogalmakra, ebből kifolyólag egy nemzetpolitikai fogalomtár megszerkesztésének is szorgalmazója volt. Duray vallotta, a nemzetpolitikának mindig pártok felett kell állnia, ami nem semlegességet jelent. „Az értékrend marad, de pártkülönbözőségek miatt ne maradjon ki senki. Intézmények alapításában, fejlesztésében, működtetésében hitt” – fogalmazott, kiemelve a SZAKC szerepét, amelynél „nincs innovatívabb a jövő fejlesztését tekintve. Aláhúzta: a SZAKC pótolhatatlan a felvidéki magyarság életében.
Zárásképpen arra a kérdésre, hogy mi a feladatunk Duray Miklós szellemi örökségének megőrzésében, rövid válaszában Gubík úgy fogalmazott, nemcsak a parazsat kell őrizni, de a lángot is szítani. Köteles László szerint tisztelni kell Duray emlékét, mert páratlan hajlíthatatlanságával, kiállásával példát mutatott nemcsak a saját idejében, de a jövő nemzedéke számára is.
„Olyan nagy formátumú elemző volt, olyan emberi kiállással rendelkezett, aki fel merte vállalni még a saját tévedéseit is. Tisztelni kell” – fogalmazott, majd hozzátette, a csehszlovák politikai életből Ján Čarnogurskýhoz tudja hasonlítani. Ekkor Hideghéthy Andrea megjegyezte, Ján Čarnogurský személyesen is részt vett Duray Miklós losonci temetésén, egyúttal gyásztáviratban megírta: szellemi társát veszítette el.
Köteles László megjegyezte, Duray temetése volt az utolsó legnagyobb magyar értelmiségi találkozó a Felvidéken.
Őry Péter szerint Duray hagyatéka rávilágít, hogy sem a mai, sem a jövőbeni politizálásban nem a csomagolás számít, hanem a tartalom. „A tartalom teremtése az Együttélés hagyatéka” – mondta. Duray temetésére visszatérve még megjegyezte, a végső búcsút vevő közéleti személyiségek is alátámasztották: történelmileg, politikailag, társadalmilag a bátor kiállással rendelkezők legyőzhetetlenek.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
