Még alig záródott be az íróóriás halála évfordulójának tiszteletére meghirdetett „Gárdonyi 100 Emlékév” az anyaországban a tavalyi év folyamán, mely a „Tollal a csillagokig” címen emlékezett Gárdonyi Gézára, az íróra, költőre, drámaíróra, újságíróra, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjára. Az idei év újra alkalmat ad Gárdonyi emlékezetére születésének 160. évfordulója kapcsán.
Így felidézhetjük sajátos figuráját és alkotó életművét, újra rácsodálkozhatunk sokoldalú tehetségére. Gárdonyi valóságos polihisztor volt, de zárkózott és különc életmódja miatt ezt talán kevesen tudták róla kortársai. Több jelzővel illették alakját, köztük az „egri remete”, a „láthatatlan ember”, „Gárdonyi, a polihisztor”, az „ezerarcú Gárdonyi”, vagy a „magyar Tolsztoj”.
„Fennkölt gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa.
Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával, egészen másképpen ír, mint bárki a koráig föllépő elbeszélők és színműírók közül.
Munkáiból mélabús költőiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kartársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjéből táplálkoztak, őserejű művészetét nem rontotta meg semmi idegenszerűség” – olvasható jellemzése a Magyar irodalomtörténet lapjain.
Ő az a sokoldalú egyéniség, aki a 19–20. század egyik irodalmi köréhez sem volt sorolható.
Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Korának sajátos figurája, gazdag életútja, sokszínű egyénisége miatt népszerűsége ma is élő. Rajongói bővebben foglalkoznak titokzatos életútjával, különös szokásaival, rendkívüli tehetségével, utazásaival, magánéletével. Dédunokája Koller Péter író, honlapot készített róla www.gardonyigeza.hu címen, ahol sok minden fellelhető és ahol folyamatosan gyűjti és feldolgozza a dédapáról szóló adatokat.
Gárdonyi ma is az egyik legnépszerűbb magyar író, művei halhatatlanok, hisz az Egri csillagokkal olyat alkotott, ami csak kevés magyar írónak sikerült.
Mutatja ezt az is, hogy a 23 nyelvre lefordított regényből nagysikerű film készült, és rengeteg egyéb módon is feldolgozták azt.
Ám nem csak regényeket, novellákat és humoros elbeszéléseket írt, hanem meséket is, köztük a Róka koma, A hálátlan krokodilus és más mesék, a Rózsaszínű cica és más vidámságok, vagy A mindentudó kalap című művek.
A Nagyapó meséi bevételéből utazott Konstantinápolyba, hogy az Egri csillagok megírásához megismerkedjen a török kultúrával, és ahol saját fényképezőgépével örökítette meg a látottakat.
Imádott utazni, útjairól képeslapokat küldött haza 9 ország 32 városából.
Nem csak Isztambulban járt a török történelem és kultúra kutatása érdekében, de feljegyezték róla azt is, hogy a Bor című színművet teljes egészében vonaton utazva írta. Egyszerűen felszállt a vonatra és csak akkor szállt le róla, amikor elkészült a darab.
Kiválóan játszott hegedűn és orgonán, zenét szerzett, dalszöveget írt. A szegedi Hungária kávézóban ismerkedett meg a kor legnagyobb sztárprímásával, Dankó Pistával. Remek párost alkottak, nagyjából 60 magyar nótát írtak együtt. Kiválóan sakkozott, nemzetközi szinten is. Jól rajzolt és festett, színdarabjaihoz látványterveket készített. Remekül vívott és kiválóan bánt a lőfegyverekkel. Foglalkozott szótárszerkesztéssel, nyelvtudománnyal, művelődésszervezéssel, hagyományápolással, filozófiával, valláselmélettel, természettudományokkal, társadalomtudományokkal és történelemtudománnyal.
Könyvgyűjtő volt, három könyvtárat alapított és kidolgozott egy titkosírást.
Ő készítette Dante Isteni színjátékának fordítását, melyet Babits elismeréssel méltatott. Fiatal tanító korában tanulmányozta Benjamin Franklin (1706-1790) életrajzát, melyből kiírta azokat az életszabályokat, melyek Franklint világhírre juttatták. Ő maga is ezeket a szabályokat követte élete végéig:
mértékletesség, hallgatagság, rend, határozottság, megelégedés, szorgalom, őszinteség, igazságosság, jámborság, tisztaság, szerénység, alázatosság.
Akik ismerték őt, tudták, hogy betartotta ezen célkitűzéseit.
Sokat foglalkozott a magyar történelemmel. Minden munkája előtt kutatásokat folytatott.
Az Isten rabjai adatgyűjtése közben találta meg a Margit sziget kolostorának kútját. A nagy festőfejedelem, Munkácsy gyászpompás temetése fordította Attila felé a figyelmét. A hunok fejedelmének kortársait is kutatta, köztük Priszkosz rétornak írásait. Adatokat gyűjtött, a regény hőseit megrajzolta színes krétával. Felkereste a catalaunumi harcmezőt (mai Franciaország területén), és cikket ír a Budapesti Hírlapban a hunok győzelméről, a hun-magyar rokonságról, melyben egy romlatlan idilli világot elevenített fel. Zétához hasonlóan ő is önkéntes rabságot vállalt, és bezárkózott dolgozószobájába az egri várdombon. Azt hitte, hogy az íráshoz nem kell más, csak nyugalom.
„Ennek ellentmondását néha maga is megsejti, de nincs már annyi ereje, hogy kilépjen az életbe. Szobája ablakát bepárnáztatja, s üveget rakat a mennyezetre, tetővilágítást csináltat, hogy elmerenghessen a csillagos égbolton. Befelé fordul, a lélek titkait kutatja” – írja róla Tóth László költő, író, A láthatatlan ember című regény fülszövegében.
A regény nyitóoldala az „Előszó, amely utószónak is olvasható” című előszavában Gárdonyi így kezdi a történetet:
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
Ezért is vésték az egri vár Bebek-bástyáján kialakított sírhelyén a gerendakereszt fejfájába végakarata szerint az azóta legendássá vált szavakat: „Csak a teste!” Mert Gárdonyi Gézának csak a teste lett láthatatlan, szellemi öröksége nemzeti kincsként élő és halhatatlan.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
