Egyhetes régészeti tábort szerveztek az Ipolyviskhez tartozó Mahér magaslaton. A mintegy háromhektáros terület már a késő rézkor és a kora bronzkor időszakban lakott volt. Az augusztus végi ásatáson is számos értékes lelet került elő e korokból. A régészeti leleteket a tábor zárásaként, pénteken a tájház egyik szobájában mutatták be a nagyközönségnek.
Az augusztus 25-i alkalmon a tábor két vezetője tartott kis előadást. Juhász Gábor, lekéri helytörténész Ipolyvisk korai múltjáról tárt fel pár érdekes adalékot. Majd Bali Henriett, régész, a lévai Barsi Múzeum igazgatója szólt a kora bronzkori leletekről.
Mint Bali Henriett, a tábor egyik ötletgazdája a Felvidék.má-nak elmondta:
hagyományteremtő szándékkal indították el a tábort. Nagy volt az érdeklődés a nulladik évfolyamra, 10-12 önkéntes régész segítette a szakember munkáját.
Az egykoron Mahéren álló földvár egyik szegletében nyitottak egy kutatóárkot. A hét folyamán fokozatosan mélyült a szonda, a hétvégére már több mint két méter mély kutatóárokban dolgoztak. A szonda számos réteget, rézkori és kora bronzkori időszakot tárt fel a kutatók előtt. A szakszerű kutatásnak köszönhetően rengeteg lelet került elő.
A kutatás régészettudományi szempontból is jelentős.
„A régészirodalom azt állítja, hogy a Mahér régészeti szempontból tönkre van téve, nem lelhetőek fel a rétegek. Ezt azzal magyarázták, hogy a területet hosszú időn át szőlészetként hasznosítottak, mely során a földréteget mélyen átdolgozták. Holott a háromhektáros domb komplett lelőhely”
– magyarázta a régész.
A feltárt szonda rétegei mutatják, hogy a letűnt korok nyomai igenis fellelhetőek a magaslaton. „A kora rézkor időszakából a lengyeli kultúrától a hatvani kultúráig tártunk fel leleteket. Ez bizonyítja, hogy a Mahér már i.e. 3000-3800 táján is lakott terület volt ” – folytatta Bali Henriett. Hozzátette, a rézkori bádeni kultúra nyomait is felfedezték. Ennek legszebb lelete egy agyag játék épségben megtalált kereke.
A legtöbb most feltárt lelet a bádeni kultúrát követő már a kora bronzkori időszakhoz kötődő hatvani kultúrából származik. Leginkább textillenyomatú cserepek jellemzik, ilyeneket is leltek a feltárt szondában. Erre a korra már jellemző a textilkészítés. Ehhez szükséges eszközöket, baromficsontból készült tűt, csontárat is megtekinthettek a bemutató kiállításon.
A település házainak alapanyagára is következtethetünk a leletek alapján. Ez idő tájt vesszőből font és sárral betapasztott lakóhelyek készültek. Ilyen falmaradvány, úgynevezett patics is előkerült a hét folyamán.
A különböző korokból származó leletek azt bizonyítják, hogy a mai Ipolyvisk határában tell típusú település volt egykoron.
A főleg síkságokra jellemző településtípus településdombot, törmelékhalmot jelent. Azaz az egyes időszakokban egymásra építették az ott lakó népek a településeiket, az előző korszak maradványait ledöntötték, betemették. Így alakult ki az ipolyviski leletekben igen gazdag rétegek összessége.
Az Ipollyal körbevett domboldal megfelelő volt a település kialakítására, mivel három oldalról a folyó védi. A negyedik oldalról árokkal védték a településüket. A Mahéron megerősített település létezett egykoron. A földvár körül mezőgazdasági területek voltak, valamint állatokat tartottak.
A Mahéron már korábban végeztek régészeti ásatásokat. Korábbi időszakban a földvár kora középkori részét tárták fel részlegesen. Ekkor középkori lakótorony maradványait tárták fel.
Tervek közt szerepel a régészeti ásatás folytatása. Remélhetőleg egy határon átnyúló pályázat által magyarországi és szlovákiai szakemberek bevonásával végzik a Mahér feltárását.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
