Örömteli számunkra, hogy magyarországi művészeti alapítványok, egyesületek, intézmények figyelmüket egyre inkább a Kárpát-medencében élő magyarok tevékenységére, értékeire, alkotóira fordítják. Ilyen a Józsa Judit Művészeti Alapítvány, és ilyen Szervátiusz Klára, a Szervátiusz Alapítvány éltetője, örököse, aki az évente ismétlődő díjátadások alkalmával mindig gondol a határon túli művészekre is.

„Mi mindig is arra törekedtünk, hogy a Szervátiusz Tibor Napisten szerelme című szobra által is megjelenített összetartozást, az egész nemzetet szolgáljuk.
A Diaszpóra nevet is viseli ez a márványból készült alkotás. Középen a Nap, az Anyaország, amely szétsugározza figyelmét, szeretetét a méltatlanul elszakított területek magyarságára, s onnan is áramlik vissza erő és hit. Elszakíthatatlan kapocs ez, megmarad, míg csak magyar él a Földön.”

Szervátiusz Klára megnyitó beszédének gondolatai ezek, aki a Szervátiusz Alapítvány a Kárpát-medencei eddig díjazott művészeinek alkotásait nemrég elvitte Erdélybe, a Csíki Székely Múzeumban szervezett kiállításra.

A kiállított művek között két felvidéki művész munkája is szerepel: Nagy János szobrász, és Farkas Ottó festőművész munkái. Jóleső érzés, hogy a Szervátiusz Alapítvány elnöke, Klára asszony az örökséget őrzi, továbbadja, és felkarolja. A leghumánusabb eszközzel a művészettel ad hitet, reményt az utókornak. Köszönjük!

Megnyitóbeszédének, utolsó mondatai ezek voltak: „Keserves, fájdalmas időszak a mai, amikor a globális terror pusztít, rombol, háborúzik . Azt mondják: a fegyverek közt hallgatnak a múzsák. De ne így legyen drága barátaim, ne így legyen, hiszen Isten legszebb példabeszéde a természet után a művészet. Ne hallgassatok el! Ne tegyétek le az ecsetet, vésőt, tollat!”
S Tompa Mihály A gólyához c. versét idézte:

Hozzatok dalt emlékül a hajdan
Lomb- virággal gazdag tájiról,
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirúl.

Dániel Erzsébet/Felvidék.ma