Az advent első vasárnapját megelőző vasárnapon köszönti a katolikus egyház Krisztus Király ünnepét. Ezt követi az adventi időszak, amikor kezdetét veszi az új egyházi év, a karácsonyra való csendes előkészület ideje.
Krisztus királyságának liturgikus ünneplése viszonylag új keletű, XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben.
A gondolat maga azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás jellegzetes mozzanataival írja le. A fölmagasztalás megfelel a trónra ültetésnek: minden nyelv megvallja a koronázáshoz kötött ünnepi üdvözlésnek, a térdek meghajlása pedig a hivatalos hódolatnak, olvasható a Filippi 2.6-11 versben:
„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.”
A János 18. 33-37. versben ezt olvashatjuk:
„Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”
Horváth István Sándor plébános az ünnep kapcsán így elmélkedik:
„A Pilátus ítélőszéke előtt álló Krisztus eszünkbe juttatja, hogy ő lesz az utolsó ítélet királya. Egyszer majd mindannyiunknak elé kell állnunk, hogy számot adjunk életünk napjairól, tetteiről. Az Úr könyörtelen ítéletet kapott az emberektől, Pilátus az emberi kényszer hatására kimondta a halálos ítéletet. Mire számíthat az utolsó ítéleten az Isten Fiát elítélő ember? Igazságosságra és irgalomra. Emberileg talán összeegyeztethetetlennek tartjuk e tulajdonságokat, de Isten tud egyszerre igazságos és irgalmas lenni. Csupán könyörületére számítva ne legyünk könnyelműek! Csak az igazságra számítva pedig ne essünk kétségbe bűneink miatt, hiszen Isten megbocsátó!”
Világszerte több hatalmas Krisztus-szobrot állítottak magaslatokon, hegyeken, emlékeztetve az embereket Krisztus királyságára.
A világ legmagasabb Krisztus király szobra a lengyelországi Swiebodzin településen áll. A 440 tonnás műalkotás egy 16,5 méter magas mesterséges dombon áll, 2010 óta. A 15 tonnás fejet három méter magas aranyozott korona ékíti. Kitárt karjaival 24 méter széles. 33 méteres magasságával, ha figyelmen kívül hagyjuk a talapzatot és a koronát, három méterrel magasabb a híres Rio de Janeiróban álló Megváltó Krisztus szobránál.
Portugáliában 1959-ben állították fel Krisztus Király szobrát, Francisco Franco alkotását, mely Almada város mellett, egy 82 méter magas talpazaton áll. 28 méter magas, így összesen 100 méter magasságban emelkedik a Tajo folyó partján.
Erdélyben állították fel azt a Jézus Szíve-kilátót, mely 22 méter magasságban áll a 953 méteres tengerszint feletti magasságú Gordon-tetőn. A Jézust ábrázoló műalkotás Farkaslaka, Székelyszentlélek és Bogárfalva helységek határában emelkedik a magasba.
-
- Az erdélyi Jézus Szíve-kilátó Fotó: Wikipédia
-
- A Megváltó Krisztus szobra Brazíliában Fotó: Wikipédia
-
- A portugáliai Krisztus Király-szobor Fotó: Wikipédia
Az alkotás legfőbb alapanyaga rozsdamentes acél, és egy kétméteres betontalapzaton áll. A Zawaczki Walter Levente erélyi magyar szobrászművész tervei alapján készült Jézus-ábrázolást 2011 decemberében állították fel, és 2013. augusztus 17-én avatták fel. A szobor belső terében csigalépcső vezet a magasba. Az alkotás a 22 méteres magasságával Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolásának számít. (A monumentális Jézus-szobrot számos kritika éri kinézete, méretei és anyaga miatt – olvasható az Erdélyi Naplóban.)
Az egyházi év utolsó ünnepe figyelmeztet a számadás idejére, életünk napjaiban és majdan a végső órán. Erről a Győri Egyházmegye Lapjában, Somfai Elemér tollából így olvashatunk:
„Krisztusról, mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előre mutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket.”
Az ünnep tartalmát kifejezi az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin dicsőítés: “Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat”, azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik.”
Forrás: Magyar Kurír, Katolikus.ma
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
