Virágvasárnap ünnepét üli a katolikus egyház március 24-én. Ezzel a nappal megkezdődik a nagyhét, amely a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra vezet el bennünket.
Az ünnep Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg, amikor Krisztus a Biblia tanúsága szerint a zsidó peszah előtt néhány nappal vonult be Jeruzsálembe.
Ezt a bevonulást három evangélista is leírja.
Mindháromból kitűnik, hogy a Jézust éltető nép szabadságot, jólétet és dicsőséget várt a Messiástól. „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” – szól a Lukács 19, 38-as vers.
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja.
Ez a vasárnap egyben az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában, ezen a szentmisén hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót.
Az egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be,
ezáltal megvalósítva a megváltást, lehetővé téve az embernek a bűneitől való szabadulását, hiszen Jézus feltámadása egyben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.
A szenvedéstörténet elővételezésére ezen a napon sok helyen kerül sor passiójátékra, amikor az ének szépsége, a táncmeditáció, vagy jelmezes pantomimjelenetekkel mutatják be a szenvedéstörténetet. A szereplők korabeli ruhákat idéző jelmezekben tárják a néző elé az ókori Jeruzsálem hangulatát, ami nem más, mint a húsvét teljes, tágabb összefüggése.
Ez a szenvedéstörténetet megjelenítő misztériumjáték adja meg azt a hátteret, aminek alapján a Jeruzsálembe való bevonulás üzenete érthetővé válik: aki most érkezik, az király, uralkodó, megmentő, megilleti a nép ünnepi üdvözlése. A királyság beteljesül, itt, most, azonnal.
De egészen másképpen, mint ahogyan azt a Jézust ujjongva fogadók gondolnák. Jézus az árulás éjszakáján, a magára hagyatás, az elítéltetés és a megvetés pénteki napján, a passió bugyraiba alászállva a kereszten foglalja el királyi trónusát, hisz néhány nappal később már inkább Barabás szabadon bocsátását kéri a nép Pilátustól, benne látva a rómaiak elleni küzdelem megtestesítőjét.
Ezért kell átélnünk virágvasárnapon a passiót, még ha időrendben előrevisz is bennünket, hiszen minden szenvedés után ott van a feltámadás fénye.
Forrás: MKPK, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
