A Magyar Királyság nagy szerencséjére az első bécsi döntés során jó vastagon fogott gróf Galeazzo Ciano olasz külügyér zöld ceruzája a térképen, ezért az új határ megállapítására magyar–csehszlovák bizottságot állítottak fel, amely 1939 márciusának elején húzta meg a magyar–csehszlovák határt. A határkiigazítás során több település került vissza Magyarországhoz, 1939. március 14-én.
A magyar–csehszlovák (pontosabban: cseh–szlovák) határmegállapító bizottság 1939. március 7-i, Budapesten kelt megállapodása értelmében több település tért vissza a magyar Szent Korona fennhatósága alá.
Abaúj-Torna vármegyéhez: Ájfalucska, Aranyida, Jászómindszent, Rudnok; Bars és Hont vármegyékhez: Bori, Hévmagyarád, Kalász, Nagyhind; Gömör és Kishont vármegyéhez: Alsópokorágy, Andrási, Balogpádár, Felsőfalu, Rekenyeújfalu; Nyitra és Pozsony vármegyékhez: Nagycétény, Vága; Nógrád vármegyéhez: Felsőzellő, Ung vármegyéhez: Bajánháza, Mészpest.
1939. március 14-én a bevonuló honvéd csapattesteket fogadták határtalan lelkesedéssel. Az MTI jelentése szerint: „A magyar honvédség csapatai ma vonultak be a hontmegyei [Hév]Magyarád községbe, amely a határ rendezése során Magyarországhoz került. A község határában Suhay István községi bíró üdvözölte honvédeinket. Meghatottságtól remegő hangon üdvözölte a rég nem látott magyar katonákat, s elpanaszolta beszédében, hogy bár a község lakossága színtiszta magyar volt, húsz év óta nem volt magyar iskolája a községnek. Megható jelenetek játszódtak le az ünnepélyes átvétel során, mert a Szlovákiának jutott Szántó község majdnem egész lakossága kivonult, hogy szemlélője legyen az eseménynek. Elmondották a szántóiak, hogy csak a telepeseken múlt, hogy ez a község is nem kerülhetett vissza Magyarországhoz, és megindult hangon ismételgették, hogy minden körülmények között hűségesek maradnak a magyar nemzeti érzésükhöz. A bevonulásnál jelen volt Sáska Dezső alispán és Gálfy Ernő főszolgabíró.”
A felsőzellői ünnepélyről is hírt adtak:
„Felsőzellő községbe ma déli 12 órakor vonult be az a határvadászosztag, amely e felszabadult színmagyar községet birtokba vette. Minden házon magyar zászló lengett. A templom tövébe érkező magyar katonákat fenyőágakkal díszitett diadalkapu várta, amelyen a magyar címer alatt
»Isten hozott dicső magyar hadsereg! Éljen Horthy Miklós! Éljen Magyarország!«
felírás volt olvasható. Piller Jenő hadnagy a község óriási lelkesedése közben vette birtokba a községet és fogadta a magyar honvédség nevében a lakosság üdvözletét, Rédl Antal plébános fejezte ki a lakosság határtalan örömét, amely november óta a padlásokon rejtegetett magyar zászlókkal szorongva várta ezt a napot. Janó Ferenc kisgazda beszéde után Piller Jenő hadnagy tartott lelkesítő beszédet majd dr. Sztojkovics József, a szécsényi járás főszolgabírája köszöntötte a járásba visszatért magyar falut és buzdította a lakosokat, hogy a nagy magyar munkaközösségben járjanak elöl jó példával. A lelkes lakosság boldogan éltette a kormányzót. Teleki Pál gróf miniszterelnököt, és virágokat szórt a diadalkapun át menetelő katonák elé, zászlójukat megkoszorúzva.”
A gömöri eseményekről is készült összefoglaló:
„A honvédség csapatai a lakosság határtalan lelkesedése mellett vonultak be kedden délben a határkiigazítás során visszacsatolt színmagyar Alsópokorágy és Balogpádár községekbe, valamint a Rimaszombat városhoz tartozó Szabadpusztára.
Alsópokorágy határánál lovasbandérium fogadta a magyar honvédséget és a templomtéren Péter István községi bíró mondott lelkes beszédet. Balogpádár községben Dudás Andor bíró üdvözölte a bevonuló honvédség parancsnokát és a csapatokat, majd a templomtéren megtartott ünnepség szónoka, Bándy György evangélikus lelkész bejelentette, hogy a község felszabadítása érdekében elévülhetetlen érdemeket szerzett Szent-Ivány József képviselőt, Baróth László ügyvédet és Székely Ferenc párttitkárt a község díszpolgárává választotta.
Mindhárom felszabaduló község felszabadulási ünnepélyén megjelentek Hevessy László főispán és Horváth Árpád főjegyző, a katonai és polgári hatóságok vezetői és kivonult a rimaszombati polgárság, a cserkészek, a leventék és a tűzoltók. A vendégeket és a bevonuló honvédséget a községek lakossága lelkesen ünnepelte és mindenütt szeretettel vendégelte meg.”
Vága is lelkesülten fogadta az oda bevonuló magyar csapatokat: „A pozsonymegyei Vága község népe nagy lelkesedéssel fogadta a bevonuló magyar honvédeket. A környező falvakból is sokan jöttek Vágára, hogy együtt ünnepeljenek az újonnan felszabadultakkal. A templomtéren Sandula Lajos, a község bírája és Kneif Tibor igazgató-tanító köszöntötte szívből jövő szavakkal a magyar csapatokat. Nagy hatást keltett Forró Jánosnénak, az egyik gazda feleségének maga szerkesztette üdvözlő beszéde és Kamenár Ferencnek a munkások nevében kifejezett köszöntése. A bensőséges üdvözlésért vitéz Tokaji László őrnagy mondott köszönetet. Az ünnepség alatt az egybegyűlt hatalmas tömeg szinte szakadatlanul éljenezte a kormányzót és a magyar hadsereget.”
Időben ekkor történt, hogy a németek leradírozták Cseh-Szlovákiát a térképről és e Trianonban kreált állam első ízben került a történelem süllyesztőjébe. Kárpátalja kérdése ismét napirendre került és amit 1938. november 21-én a németek és olaszok megtiltottak, azt most engedélyezték, így 1939. március 15-én a Magyar Királyi Honvédség kijelölt csapatai behatoltak ezen országrészbe. Három nap múlva elérték az ezeréves határt, ahol a lengyel hadsereg fogadta baráti szeretettel a honvédeket. Mivel a szlovák helyzet meglehetősen képlékeny volt, az 1939. március 23–26. közötti magyar–szlovák „kisháború” során Magyarország kiterjesztette a visszaszerzett országrész nyugati határát, ily módon tért haza Kárpátalja.
Babucs Zoltán hadtörténész
