Illusztárció (pixabay.com)

Ez ugye kérdőjel. Sosem tudni, mit fog csinálni. Néha úgy viselkedik, mint egy hisztériás vénkisasszony (akinek mellesleg atombombái vannak), máskor mint a világ beképzelt és öntelt ura. Ukrajna megtámadását is meglepetésként éltük meg. Holott ha belegondolunk, nem volt az meglepő.

Az oroszok régi traumája, hogy azt képzelik, be vannak kerítve, ami arra késztette őket, hogy (testvéri szocialista alattvaló országokból) megfelelő gyepűt alakítsanak ki. Ez most már egy kissé másképp van, ezért másképp is kell eljárni. De: van egy olyan térkép, amelyen Oroszország látható és az amerikai érdekeltségű katonai bázisok. Azon tényleg azt látni, hogy Oroszország be van kerítve. A világ legnagyobb országa.

Nagy Péter cárnak is ez volt a baja, azért kellett neki Szentpétervár. És kell hozzá a Krím, meg Vlagyivosztok és Csukotka is. Nem az a lényeg, nekünk ez tetszik-e, hanem az, ahogy az oroszok ezt megélik és értelmezik. Tehát hogy sarokba vannak szorítva. Az ilyen helyzet mindenkit agresszívvé tesz. Aki ezt nem veszi tudomásul, az vak. Vagy mentális problémái vannak. Esetleg őrült: nem jó a medve bajszát piszkálni. Ukrajnával kapcsolatban is ez volt: Amerika biztatására az ukránok addig mentek, míg az oroszok megelégelték a provokációt. Mert azért nem olyan ártatlan az USA-vezérelte ukrán politika sem: volt már egy kész egyezmény a két fél között, aztán az ukránok az utolsó pillanatban nem írták alá. De persze ettől még az oroszok az agresszorok.

Azóta arról papol mindenki, aki biztonságban érzi magát (vagy elhitetik vele, hogy nem eshet bántódása), hogy Oroszországot le kell győzni. De vajon hogyan akarják legyőzni ezt az atomnagyhatalmat?

Legutóbb a francia elnök ábrándozott az oroszok legyőzéséről, mire Putyin megemlítette, hogy az atombombáik készenlétben vannak. Kedélyes csevegés, ugye?

Ezek a végtelen szankciók is ábrándozás. Olyan, mint egy kisgyereké, ha babával játszik és ártatlan meséit mondja neki. Csakhogy ez most egyáltalán nem ártatlan! Az atombomba (megfelelő rakétára szerelve) nem játék. Meg ez az irreális szankciósdi, ami igazából visszás, kivitelezhetetlen és főleg eredménytelen szembekötősdi játék.

Csak arra jó, hogy amit a nagyon szabad és nagyon demokratikus Nyugat az oroszoktól megtagad, azt vagy maguk csinálják meg, vagy máshonnan szerzik be. Nagyszerű hatékonyság!

Legújabban pedig Putyin kijelentette, hogy a szuverén Oroszország nélkül nincs világbéke, annál inkább, hogy az orosz fegyveres erők képességei a sokszorosára nőttek. Aki azt hiszi, ez csak üres fenyegetés, az olyan, mint aki még a gatyáját is fölteszi abban a hitben, hogy nyerni fog a rulettben. Nem kell ahhoz Putyin-bérencnek lenni, hogy azt komolyan vegyük.

Elméletileg lehet, hogy csak ijesztgetés ez, de arra egy lyukas garast sem tennék. Ennél sokkal okosabb lett volna barátként kezelni Oroszországot, szövetségesként viszonyulni hozzá, így tompítani agressziós kedvét. Azt sem kell ezzel kapcsolatban elhinni, hogy akkor az oroszok örök időkre lemondanak biztonságos gyepűjük kialakításáról, reálpolitikus ilyet nem csinál. Még fegyverkezni is lehet közben, a hidegháború idején az elrettentés elég jól működött. Nem, mintha ideális volna ez, a fegyverre kiadott pénzt sokkal jobban lehetne befektetni – de akinek jobb ötlete van, szóljon. Ez a kölcsönös provokáció ugyanis egyáltalán nem jó ötlet. Mert a háború tényleg nem gyerekjáték, pökhendi politikai kalandoroknak sem való.

A háború életveszélyes. Tetszettek ezt már észrevenni?

(Aich Péter/Felvidék.ma)