A papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodtak a hívek Dunaszerdahelyen, ahova szombat délután megérkezett a Rosa Mystica, azaz a Titkos Értelmű Rózsa vándorszobra. A szerzetes nővérek a templomtérről a Szeplőtlen fogantatás Mária-szobrától vitték a templomba a gyönyörű szobrot, és elhelyezték a Szent István-mellékoltáron.
A hivatalos imádság után az Angyalos Boldogasszony missziósa, Ambrus atya ismertette a szobor történetét. Megtudtuk, hogy a nővérek pár nappal azelőtt indultak útnak a szoborral a Milánó közelében fekvő Montichiari kegyhelyről azzal a szándékkal, hogy bejárják az egész világot, ahol elterjedt a Szűzanya tisztelete. A tisztelet üzenetét a Szűzanya adta az emberiségnek, különösen a szerzeteseknek és papoknak, egy látnoknő, Pierina Gilli által.
A jámbor természetű lány fiatalkorától kezdve apáca szeretett volna lenni. Kiszemelt rendje a vidéken legismertebb, a „Szeretet Szolgái” rend volt, tagjai főleg kórházi betegápolást végeztek. A rendet Maria Crocifissa di Rosa nővér alapította. Pierina Gilli jelöltkorában agyhártyagyulladást kapott. Szenvedései alatt égi jelenések vigasztalták. Ágyánál az akkor már elhunyt rendalapítót, Szent Maria Crocifissa di Rosát látta, aki azt mondta neki, hogy a Szűzanyának terve van vele. Felépülése után a rend főnöke elbocsátotta, de Pierina takarítóként, majd ápolónőként tovább dolgozott a kórházban. Soha nem lett apáca, de úgy élt, mintha az lenne. A jelenések később világossá tették számára Isten akaratát: ajánlja fel magát áldozatként a szerzetesek, papok üdvösségéért, bűneik jóvátételére és kiengesztelésére. A Szűzanya lilába öltözve, fehér fátyollal és három karddal átszúrt szívvel jelent meg Pierinának, a három kard a szívében azokat a bánatokat jelzi, amelyek a szívét nyomasztják.
1) Az első kard a női és férfi szerzetesek bűneit jelzi, akik elhagyják a szerzetesi életet.
2) A második kard azoknak a szerzetes férfiaknak és nőknek a bűnei, akik a szerzetesi élet elhagyása nélkül halálos bűnöket követnek el, és ezzel halálosan megbántják Istent.
3) A harmadik kard azoknak a papoknak a bűnei, akik Júdáshoz hasonlóan elárulják Krisztust.
1946–1947-ben a háború sok felszentelt és szerzetes embert űzött ki a kolostorokból és a szemináriumokból. A világ kísértéseinek kitéve és a háború alatt átélt események hatására sokan elhagyták hivatásukat. A II. Vatikáni Zsinat után nagy válság következett be az egyházban, amely a mai napig nagy hatással van a hivatás csökkenésére. (Egy tanulmány szerint 1965-ben 330 000 szerzetes volt, de 2005-re ez a szám 35%-kal csökkent. Egyes szerzetesrendeknél a létszámcsökkenés elérte a 70%-ot is! A zsinat után 70 000 egyházmegyés pap kilépett a papságtól. A szerzeteseknél az elmúlt tíz évben évente 2000-3000 testvér és nővér hagyja el hivatását, a 400 000 egyházmegyés papból pedig körülbelül 12 000.) Ezért nem véletlen, hogy a Szűzanya, a Titkos Értelmű Rózsa, az Egyház Anyja eljött, hogy imákat kérjen.
A Szűzanya a hitehagyások okaként a tisztaság hiányát, a szüzességi fogadalom és az ígéret elárulását jelölte meg. A Rosa Mystica mellén három rózsa van: egy fehér, egy sárga és egy vörös rózsa. A Szűzanya nagylelkű, mindenre kész lelkeket, szenvedésre és nehézségekre kész lelkeket kér, hogy jóvátegyék a papok, szerzetesek és apácák bűneit és hiányosságait. A Rosa Mystica üzenete az, hogy hozzá kell járulnunk az Egyház javához, támogatnunk kell a nehéz helyzetben lévő papokat és szerzeteseket, imádkoznunk kell a hivatásokért.
Az ünnepi szentmisére a rózsafüzér-imádság és a Szentségimádás után került sor. Ambrus atya homíliájában a következőket mondta: Jézus azért jött, hogy a szétszórt nyájnak a pásztora legyen, és hogy megakadályozza, hogy minden egyes juh a saját útját járja, kockáztatva, hogy sövények közé kerül vagy felfalják a farkasok. Jézus azért jött, hogy összegyűjtse ezt a nyájat, hogy az örök élet legelőire vezesse, és hogy megvédje az ellenség támadásaitól.
Az atya kiemelte prédikációjában, hogy Jézus annyira szereti a nyáját, hogy a juhaival és a juhaiért él, nem hagyja őket magukra, és az életét adja értük. Jézus nemcsak összegyűjtötte a szétszórt nyájat, és egyesítette egy nyájba, egy pásztor alá – vagyis megalapította az Egyházat –, hanem a nyája és az ördög, a nyája és a halál közé állította magát, hogy a nyájnak élete legyen.
Mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Jézus nemcsak azért jött, hogy vezessen minket, megváltson és megmentsen minket a bűntől – hanem egyenlővé tett minket. Gyermekeivé, az isteni természet részeseivé tett minket, és nemcsak szóban, hanem valóságosan is. Ez a valóság olyan csodálatra méltó, hogy csak a Paradicsomban ér véget. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Azt tudjuk, hogy ha ő megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Őt úgy, amint van.” Zarándoklatunk az örök élet legelői felé az, hogy követjük Jézust, a Jó Pásztort egy olyan úton, amelynek végét nem ismerjük…Csak azt tudjuk, hogy az örök életnek ezek a legelői léteznek, és hogy gyönyörűek. Csak azt tudjuk, hogy bíznunk kell benne. Olyanná tett minket, mint ő maga. Egy még nagyobb valóság vár ránk, az örök élet valósága, de addig is itt van nekünk az örök élet kenyere, és a jó pásztor mellett itt van nekünk az isteni pásztorasszony, a legszentebb Mária. Ahogy a jó pásztor kész életét adni értünk, úgy az isteni pásztorasszony, Mária sem csak gondoskodik rólunk, hanem az édesanyánk. Az anya, aki ismeri szívünk titkait, és tudja, hogyan nyújtson segítséget és gyógyulást szívünk és lelkünk sebeire” – fejezte be prédikációját Ambrus atya.
A szentmise végén Bozay Krisztián helyi plébániakormányzó atya magyar és olasz nyelven megköszönte a nővéreknek, hogy elhozták hozzánk a Szűzanya szobrát, és megköszönte a homíliát. A szentmisén a szerzetesnővérek, a missziós testvérek és a helyi közösség tagjai is közreműködtek, a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagjai pedig ünnepélyesebbé tették az eseményt. Kívánjuk, hogy Rosa Mysticát megtérések és hivatások születései kísérjék világ körüli útján. Hálás köszönet a szervezőknek.
(Mészáros Angelika/Felvidék.ma)
