Forró Krisztián és a Magyar Szövetség elnöksége „jó lóra” tett Pellegrini támogatásával, így a győztes oldalra kerültek. Peter Pellegrini tarolt a felvidéki magyarok és a Dél-Szlovákiában élők körében is. Ez egyrészt a közös érdekekből, a konzervatív, antiglobalista geopolitikai álláspontból és háborúellenességből fakadt, másrészt Magyarország és Orbán Viktor szövetségi érdekei is ezt kívánták.
Forró Krisztán ezzel kétségkívül politikai tőkét kovácsolt a kialakult helyzetből. A választás eredményhirdetése óta kiemelt figyelem övezi mind Forró személyét, mind a pártját, akár a média, akár a politikusok közegében. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy míg Forró kampányában a teljes általánosság szürkeségében nem volt hajlandó határozott állásfoglalásokat tenni, addig három héttel később immáron Pellegrinivel és Ficóval szelfizik, ölelkezik, sajtózik. Nem teljesen világos, mi történt ezen időszak alatt, de mondjuk a lózungpufogtató semmitmondás és a Pellegrinivel való puszi-pacsi közti átmenetet azért lehetett volna kissé árnyalni – de ez csak személyes meglátás.
Fico ölelésében szövetségesként már jó néhány politikus lehelte ki a lelkét. A teljesség igénye nélkül gondolhatunk csak Mečiarra, Slotára, Bugárra vagy éppen Procházkára, de ide sorolhatjuk akár Dankót is.
Minden kétséget kizáróan Forró is vékony jégen mozog ezt illetően, amit minden bizonnyal csak úgy tud túlélni politikailag, ha e fura frigyből olyan eredményeket tud kieszközölni és felmutatni, melyek érzékeny pontjai a felvidéki magyar népléleknek.
Ennek kapcsán merül fel a kérdés, hogy vajon sikerül-e aprópénzre váltani Pellegrini támogatását vagy csak két körforgalmat ér a bőrünk?
Pellegrini és Forró zöldcsütörtöki parlamenti sajtótájékoztatóján több konkrét ígéret is elhangzott a támogatás fejében. Ilyen például új kórház építése Rimaszombatban vagy éppen a kétnyelvű útjelző táblák kihelyezése az I. osztályú utak mentére. A galántai kihelyezett kormányülésen továbbá két csallóközi körforgalomról esett említés. Emellett Pellegrini a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az elnöki tanácsadó testületébe magyar nemzetiségű szakértőt is betesz, kibővítik a kisebbségi kormánybiztos hatásköreit és persze kötelező mantraként amolyan Čaputová-módra végigfújta, hogy mindenki elnöke lesz, a magyar közösségre pedig különösen oda fog figyelni, valamint szorgalmazni fogja a déli régiók felzárkóztatását.
Az ígéretcunami egy pontján aztán elkezdett beszélni a kollektív bűnösségről is, mint megoldandó dologról.
A felmenőink százezreinek életét tönkretevő Edvard Beneš neve és dekrétumai bár nem hangzottak el, Pellegrini virágnyelven, nagyon óvatosan és diplomatikusan fogalmazva mégiscsak ezekről beszélt. Persze némileg bagatellizálva, hogy a jövőben garantálni kell, hogy senkinek ne kobozhassa el az állam a földjét ezen jogrend alapján és meg kell haladni a kort stb. A Beneš-dekrétumok viszont mindmáig Szlovákia jogrendjének részét képezik, sőt 2007-ben a parlamentben Ficoék Dzurindáékkal karöltve még meg is erősítették, hogy érinthetetlenek legyenek (Pellegrini ekkor már parlamenti képviselő volt egyébként).
A ködös és óvatos fogalmazásból nem egyértelmű, hogy változást csak arra vonatkozóan szeretne, hogy a jövőben ne alkalmazzák, vagy konkrétan ki is veszik szimbolikusan a jogrendszerből, elégtételt szolgáltatva ezzel több százezer kisemmizett, elüldözött, megalázott felvidéki magyarnak.
A téma kapcsán mind Pellegrini, mind Forró kihangsúlyozták, hogy nem szeretnének a múltban élni és a történelem terheit a vállukon hordani, hiszen egy új politikai generációnak a tagjai.
Az óvatos fogalmazások és a virágnyelvek szirmait természetesen megértjük valahol, hiszen egy rossz mondattal a nagy nemzeti érzületű szlovák szavazókat rögtön elriaszthatta volna Pellegrini.
De azóta viszont megnyerte a választásokat. Jöttek a szelfik, ölelkezések, köszönetnyilvánítások és gratulációk, így egyre kíváncsibbak vagyunk, hogy pontosan miben is egyeztek meg a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban Forróék. Így egyenesen neki tettük fel ezt a kérdést. Forró a maga nem egyértelmű megfogalmazásával úgy nyilatkozott, hogy „több mint 150 dekrétum van. Az elkövetkező időszak feladata lesz megoldani, hogy többé ne fordulhasson elő, hogy valakitől a kollektív bűnösség elvére hivatkozva koboznak el ingatlanokat.”
A címben megfogalmazott kérdésre tehát valószínűleg a válasz nem. Nem törlik el a dekrétumokat, nem veszik ki a szlovák jogrendszerből, hogy kollektíven háborús bűnösök vagyunk… Mindenesetre hagyjuk magunkat meglepni… hátha mégis…
A szóban forgó sajtótájékoztató ITT érhető el. Az ígéretek a 14. perctől hangzanak el, a Beneš-dekrétumokat érintő rész pedig 15:40-től.
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
