A Késmárki járás szegletében a szlovák–lengyel államhatár mentén csodás természeti környezet veszi közre a Vörös kolostort. Az épületegyüttes jelentős, több évszázados múltra tekint vissza. Jelenleg a turisták kedvelt kirándulóhelye.
A Vörös kolostor egyedülálló kulturális-történelmi emlékhely, a gyönyörűséges pienini természet lágy ölén és a Korona-hegy fenséges hegyei alatt. A közelében folyik a Dunajec határfolyó.
A kolostort a karthauzi szerzetesrend építette a 14. század legelején. A nevét a vörös cserepekről kapta, melyekkel lefedték a kolostor tetőzetét. A szerzetesrend az egyik legszigorúbb önmegtartóztató rendként a világtól eldugva, a természet lágy ölén építette fel kolostorát.
Könyvmásolással foglalkoztak és a magyar és a lengyel uralkodóktól fokozatosan szerezték meg előjogaikat, mint például a halászat jogát a Dunajecen, valamint a malomlétesítés, sörfőzés és igazságszolgáltatás jogát.
A kolostor építészetileg legértékesebb épületének a 14. századi gótikus Szent Antal-templom tekinthető, melynek különlegesen hosszú hajója nagy barokk átalakításon ment át. A barokk főoltár 1745-ből származik.
A kolostor épületei az északi részről közelítik meg a templomot. Ezen a barokk épületen jól felismerhető egynéhány régebbi gótikus jegy. A karthauzi kolostor ebédlőjének falán lévő késő gótikus festmények 1520-ból származnak.
A 16. század első felében a kolostorok hanyatlani kezdtek. A barátok 1545-ben elhagyták a kolostort. A 18. században a kamaldulenzi szerzetesrend vette birtokba a Vörös kolostort. Ők építették át barokk stílusúra. Új szerzetesi házikókkal, barokk stílusú templomtoronnyal bővült a létesítmény.
A kamaldulenziek is önmegtartóztató életmódot folytattak. Gazdálkodtak, méhészkedtek, gyógyítottak, gyógynövényeket gyűjtöttek. 1754-ben egy messzi földön híres gyógyszertárt alapítottak.
Hírnevét különösen 1756-1775 között erősítette meg, Cypriánus barát igazgatása alatt. A szerzetes különböző gyógynövények termesztésével foglalkozott.
Nagy növénygyűjteménye az orvosi kiállítás része. 1782-ben II. József társadalmi reformjaival haszontalannak nyilvánította és felszámolta a kamaldulenzi kolostort. Majd a görögkatolikus püspökségé lett az épületegyüttes, azonban a 19. század közepén eladták.
A 20. század második felében jelentősebb felújításon esett át. Jelenleg múzeum működik a falai között. Jelentős turisztikai célállomás. A múzeumlátogatás, a múltba révedés mellett a már említett csodás természeti táj is számos turistát vonz a környékre.
A térség egyik legkedveltebb idegenforgalmi látványossága a tutajozás a Dunajec vadvizein, ami a Vörös kolostornál ér véget.
Elképesztő túra kínálkozik a Dunajec folyón átívelő gyaloghídon átkelve. A Korona-hegy és a Sólyomkő megmászása tökéletes kilátással jutalmazza a látogatókat az egész Magurántúli régióra.
Forrás: pieniny.sk; slovakia.travel; tatryspispieniny.sk.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
