Tudom, bátorság világi emberként, de hívőként is szólni Isten tiszteletre méltó szolgájáról egy hírportálon, róla méltatást írni. Mégis megteszem. Mert egyházi vonatkozásban olykor mostohán bánunk a lélek éltetőivel, holott ők nemcsak Isten szolgájaként végzik mindennapi „feladatukat” de hívőnek és nem hívőnek bármikor lelki támaszt adnak a szentségek kiszolgálásával. Értékek, talán a legnagyobbak, Isten legalázatosabb, legszerényebb helytartói, akik őrzik a lelket, a reményt, a hitet! Ha hagyjuk, ha engedjük, ha befogadjuk!
Idén több egyházatyánk jubilál a Felvidéken is. Valamennyiért imádkoznunk kell, hiszen – sajnos – fogyóban van a magyar lelkipásztor tájainkon. Imádkozni pedig csak anyanyelven lehet!
Sztyahula László esperesplébános az egyike jubiláló papjainknak. Öt testvérével földműves szülők gyermekeként született Paláston. Az ipolysági gimnázium után Pozsonyban a Cirill és Metód Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait. 1974. június 9-én Pozsonyban a Szent Márton-koronázótemplomban pappá szentelték. Az elmúlt ötven szolgálata alatt végigjárta mindazt a változatos utat, melyet valamennyi katolikus pap útravalóul megkap, s a sorsot, melyet a negyvenéves hitüldözést megélt papjainknak osztályrészül jutott. Hosszú lenne felsorolni, hol mindenütt szolgálta híveit. 1998-ban a Pozsonyi Hittudományi Főiskolán magiszteri fokozatot, majd 2001-ben a Selye János Egyetemen pedagógiai doktori fokozatot, 2013-ban a Budapest ELTE BTK-n PhD fokozatot szerzett.
2005. július 1-jén Kéménden kapott plébánosi, majd esperesi kinevezést. Azóta ott szolgál, napjainkban is, és bárhol helyettesít, ha szükséges.
Mindezek mellett több mint két évtizede fáradhatatlanul előad, cikket ír, kutat, és számtalan könyvet kiadott a hazai katolikus egyház magyar vonatkozású változásairól Trianontól – napjainkig. Senki nem dolgozta ezt fel hazai viszonylatban. Óriási értéket teremtő, oktató művekkel gazdagította a hazai magyar katolikus egyház történelmét.
Hazai és külföldi megjelenésű tanulmányait, műveit, cikkeit hosszan lehetne sorolni. Művei között megtalálhatók kalendáriumok (szlovák, magyar), lexikonszerű összefoglaló tudományos elemzések, tanulmányok az észak-magyarországi latin szertartású katolikus egyházi közigazgatás történetéről, illetve a Katolikus papképzés a Nagyszombati Apostoli Kormányzóság területén 1929-1950 és más munkák.
A „Trianon és az egyházak” címmel 2023-ban kiadott hétszáz oldalas kötetben a Csehszlovákia részben 20 oldalon idézi fel az ország katolikus püspökségét ért tragédiákat (Somogyi Alfréd, a másik szerző a református egyház hazai helyzetét vázolja).
Másik fő műve – mondhatjuk életműve – most a jubileumi évben jelent meg „Csehszlovákiai magyar egyházirodalmi lexikon 1918–1990” címmel.
Mindezt a temérdek sok kutatást igénylő munkát a mindennapi papi szolgálat mellett végzi napjainkban is Sztyahula atya.
Jubileumi ünnepi miséjét szülőfalujában, Paláston tartották meg, ahol ma is nagy tisztelet övezi. Az ünnepi misét több paptestvérrel végezték, s a helyi községi, egyház és civil köszöntők sem maradtak el. Majd a falu népe, s az egyházközösség nagyszabású agapét szervezett a tiszteletére. Ott is jelen voltak a népviseletbe öltözött kicsik és nagyok Kéméndről, ahol csaknem húsz éve szolgál.
Jelenlegi szolgálati helyén, Kéménden szintén megszervezték a hívek az ünnepi szentmisét, ahol jelen volt az esperesi körzet valamennyi egyházi vezetője, Fóthy Zoltán esperes úrral az élen. Majd Párkányban egy hétköznapon a papi rekolekció (szakmai tanácskozás) keretében tartott szentmisét, és hangzott fel itt is a köszöntő Pál Erik tolmácsolásában, a nánai fiókegyház és a párkányi Szent Imre Plébánia nevében.
Sztyahula atya fáradhatatlanul dolgozik, ha kell, helyettesít más településeken is. Egyedüli magyar pap, aki szolgálati ideje alatt tudását állandóan gyarapította még előrehaladott korban is. S mindezt a tudást kamatoztatja az utókornak kutatásaival, és a több tanulmányban, lexikonban közreadott (cseh)szlovákiai egyháztörténeti műveiben.
Az esperesplébános atya életútja példaértékű, aki Isten szolgájaként alázattal, szerényen szolgálja népét, és homíliáiban adja át mindazt a tudást, amit megkapott Teremtőjétől, mindazt az egyháztörténeti ismereteivel is kiegészítve. Isten áldja meg munkásságát, s mindazon hazai magyar egyházfőt, akik nyugdíjasként is szolgálatot tesznek a hívők lelki üdvösségért. Legutóbb megjelent művét a következő gondolattal ajánlja az érdeklődőknek, s az utókornak:
Munkámmal azon egyházi erőfeszítéseknek és küzdelmeknek állítok emléket, amelyeket a magyar nyelvű katolikus sajtó érdekében fejtettek ki a 20. században.
(Dániel Erzsébet)
