Hamarosan a végéhez közeledik a nagyböjt időszaka, a „szent negyven nap”, ami egy keresztény ember életében az egyik legjelentősebb időszaka az évnek, s amely többek között – a húsvétra való felkészülés és bűnbánat mellett – az önvizsgálat ideje is egyben. De hogyan élik meg ezt az időszakot a katolikus hívek napjainkban? Mennyire maradtak meg a hagyományos böjti szokások, s milyen formában valósul meg a böjt lényege a mindennapokban?
A nagyböjti időszak folyamán több katolikus lelkipásztort is megszólítottunk, akik a fenti kérdések megválaszolásában nagy segítségünkre voltak. Meglátásaik révén bepillantást nyerhettünk abba, hogy milyen szerepet tölt be ez az időszak a honi katolikus közösségek életében (az eddig elkészült riportok ITT, ITT és ITT olvashatóak).
Szerkesztőségünk erre a hétre a Kassai Főegyházmegyében elterülő somodi egyházközség lelkipásztorát, dr. Száraz János István atyát kérte fel, hogy mondja el gondolatait a nagyböjti időszakkal kapcsolatosan.
„Minden évben lélekben újra átéljük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét, megváltásunk szent misztériumát. A nagyböjti szent idő, amelynek kegyelmi napjait éljük meg ezekben a hetekben, minden Krisztusban hívő ember számára a megújulás, az újrakezdés, egy újabb lehetőség, úgymond lelki felfrissülés egy szebb, egy teljesebb élet reményében Istennel és Istenért” –kezdte a nagyböjttel kapcsolatos gondolatait János atya.
„Mint ahogy a természetnek is szüksége van a megújulásra, a tavaszra, úgy nekünk, bűnös embereknek is szükségünk van a lelki tavaszra”
– húzta alá, s megjegyezte, hogy milyen jó tanító és dajkáló anya a mi Anyaszentegyházunk. Felhívja a figyelmünket arra, hogy most, ezekben a napokban egy kicsit álljunk meg, csendesedjünk el, nézzünk önmagunkba, engedjünk a változásnak.
„Alakítsuk személyes lelki életünket a lelkiség magaslatán álló Krisztus Jézushoz: böjtöljünk, többet imádkozzunk és gyakoroljuk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Így hasonuljunk egyre inkább ahhoz az Istenfiúhoz, Aki értünk, bűnösökért emberré lett, hogy bennünket megváltson és üdvözítsen. Győzzük le önnön magunk nagyképűségét és őszinte bűnbánatot tartva Istentől és egymástól bocsánatot kéjünk és így mi magunk is bűnbocsánatot nyerjünk”
– folytatta az atya, s kiemelte, hogy ezért az egyes egyházközségek lelkipásztorai bátorítására és vezetésével mindannyian elindulunk a nagyböjtben egy csodálatosan szép, lélekemelő lelki úton, mint a „remény zarándokai”, hogy közben úgy használjuk ki az Egyház által felkínált kegyelmeket, hogy azok lelkünk javát szolgálhassák.
„Ilyenkor többet böjtölünk, bensőségesebben imádkozzuk a fájdalmas rózsafüzért, egy-egy imacsoport vezetésével elmélkedős keresztutat járunk, csendes szentségimádást végzünk templomainkban. Próbáljuk megragadni a nagyböjt szellemét”
– hangsúlyozta az atya.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
A somodi hívek lelkipásztora kiemelte, hogy az ő egyházközségükben az egyes pénteki keresztúti ájtatosságot egyszer a lelkipásztor vezetésével, egyszer a helyi rózsafüzér-társulat előimádkozásában, máskor pedig a helyi egyháztanács tagjai segédkezésével végzik.
„Mindig valamelyik imacsoport, valamilyen különleges és naprakész szöveggel repíti a lelket közelebb Ahhoz, Akinek minden földi életében megtett lépéséért hálásak vagyunk. Hálásak vagyunk megváltottságunkért. Hiszen ha nem Ő, a Mester, akkor mi örökre elvesztünk volna”
– tette hozzá az atya.
„De a Mindenható – hála Neki – elküldte az idők teljességében Szent Fiát hozzánk, hogy Általa hazatalálhassunk, vissza az Atyai házba. A Passió, amely Jézus Krisztus kínszenvedés-története, egyértelműen mutatja, hogy miként és hogyan szeret bennünket az Isten: egyszülött Fiát sem kímélte értünk”
– emelte ki János atya, s megjegyezte, hogy a hívek ebben a jubileumi szentévben, mint a „reménység zarándokai” haladhatnak egyre közelebb Feléje addig az óráig, míg véglegesen nem találkoznak Vele, a Feltámadottal.
A nagyböjttel kapcsolatos gondolatait János atya a következő buzdítással zárta: „Legyen ez minden igaz keresztény ember elsődleges feladata, küldetése és célja. Így kívánok áldott nagyböjtöt, és a későbbiekben kegyelmekben gazdag húsvéti örömöt minden jóakaratú embernek!”
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
