Gyakran felhangzik e főleg politikai értelemben használt szó: összetartozás. S olykor sajnos elcsépeltté válik, kiüresedik, és hiányzik mögüle a valódi gyakorlati tartalom. Szabó László és felesége, Mária Esztergomban éltek, s Mária a közelmúltban sajnos egyedül maradt. László hosszú, súlyos betegség után elment közülünk.
Igen, közülünk, mert ők ketten az elmúlt években mindig velünk voltak. Jelenlétükkel szorosan összekapcsolódtak a felvidéki magyarság közösségi életével. Párkány város ünnepein, civil és kulturális rendezvényein kivétel nélkül ott voltak. Nemcsak az Esztergom és Vidéke online honlap tudósítójaként – ahol Marika újságíróként, László pedig fotósként tevékenykedett –, hanem igaz barátokká váltak a szó legnemesebb értelmében.
Az évek során egy egész széles baráti kör alakult ki körülöttük a helyi szervezőkből és közösségekből. Nemcsak Párkányban, de a szomszédos Nánán is kedves, várva várt barátok lettek a Csemadok rendezvényein.
Ők egy átlagos tudósítóval ellentétben sohasem futottak el a programok végeztével, hanem szinte mindenkivel váltottak néhány meleg szót, mély barátságokat kötöttek, s a következő alkalommal már mint régi, kedves ismerősöket köszönthettük őket. Kedves mosolyuk, őszinte megnyilvánulásuk valóban az összetartozás megélt élményét erősítette a felvidéki magyarokban és a Duna bal partján élőkben.
Esztergomban szintén a barátságot és az összetartozást erősítő Laskai Osvát Antikvárium sokszínű programjain voltunk együtt, amelyek között egyre több felvidéki meghívott vendég előadói estjére látogathattunk el közösen. A Szabó házaspárnak emellett rendkívül fontos volt az egykori Nagy-Magyarország történelmének alapos megismerése is.
Az antikvárium honismereti, felvidéki kirándulásain, amikor csak tehették, mindig jelen voltak, megfordultak Pozsonyban, Gömörben, Kassán, Alsóbodokon pedig több alkalommal is. Nem csupán tudósítani jöttek, hanem szívből érdekelte őket a felvidéki magyarok múltja, történelme, jelene és jövője.
Tudósításaik által pedig az esztergomi portál olvasói szinte azonnal hírt kaptak a nyugati régió legfontosabb eseményeiről.
Szerénység, mosoly és elkötelezettség mindhalálig
Szabó László hosszan tartó, nehéz betegsége ellenére csaknem élete utolsó pillanatáig velünk volt a rendezvényeken. Bizonyára éltető erő volt számára is a nemzeti összetartozás gyakorlati erősítése. Mindig jó volt vele lenni. Végtelen szerénysége és állandó, meleg mosolya mindannyiunknak derűt és tiszta szeretetérzést adott minden egyes találkozásnál.
Élete 82. esztendejében az örök hazába költözött Szabó László. A szentgyörgymezői gyászmisén népes sereg imádkozott lelki üdvéért, köztük számos felvidéki barátja is lerótta kegyeletét.
A szertartáson búcsúbeszédet mondott Ruda Gábor, a Mura Vidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke – amely egyesületnek szintén több felvidéki tagja van –, valamint Prokopp Mária professzor asszony, művészettörténész. Prokopp Mária rendkívüli elfoglaltságai mellett is e széles körű baráti társaság és az összetartozás gondolatának egyik legnagyobb megtestesítője.
Búcsúbeszédében is ezt az eszmét erősítette, amelynek egyetlen valódi eszköze a szeretet és a másik emberre való odafigyelés. A párkányi és környékbeli tisztelői, barátai nevében kívánunk Szabó Lászlónak csendes, örök nyugodalmat!
Dániel Erzsébet / Felvidék.ma
