A művészet megismerése nagyon fontos szerepet játszik a gyerekek oktatásában. A szép, a jó, a harmónia keresése ott bujkál minden tantárgyban. A zenei nevelés során a ritmusok, dallamok, melódiák szépsége varázsolja el a gyerekeket, rajzórán a festés, rajzolás számos technikája köti le mindenki figyelmét, tornaórán pedig a mozgások sokszínűsége szippantja magába a boldogságtól kacagókat.
Már hagyományosnak mondható, hogy iskolánkban havonta egyszer projektnapot tartunk, ami a Szitakötő oktatási program aktuális kiadványához és a Boldogságóra havi feladatához kapcsolódik. Januárban a fájdalomcsillapító zene, művészeti korok és a célok elérése volt a téma.
A nap kezdete a szervezési feladatoké volt, amikor is a gyerekek berendezték a tantermet, melyben a nap folyamán dolgoztak. Szétosztásra kerültek a segédeszközök, a technikai háttér is működőképes állapotba került. Egy alapos szellőztetés után kezdetét vette a foglalkozás. Bemelegítőként pár perces meditációs gyakorlatot végeztek a jelenlevők, majd a nap témái kerültek ismertetésre. Az alapot egy rövid videó megtekintése adta, mely a művészet fejlődéséről szólt az őskortól napjainkig, s a Művészettörténet néhány percben címet viselte.
Az ismertető után a Szitakötő 60. számában Rembrandt képeivel foglalkozó írást vitattuk meg. A festő alkotásait tanulmányoztuk, majd innen indulva a mai kor művészetéig jutottunk el, ez a tevékenységek során kapott szerepet. A festészet után a zene következett, annak is a gyógyító képessége. Mindenki elmondta, milyen zenét hallgat, ha bánata, fájdalma van. Közösen elolvasták a gyerekek Hollós Máté Fájdalomcsillapító zene című írását, majd az ebben megemlített zeneművek közül meghallgattuk Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének egyik tételét, melynek egy szép feldolgozását képekkel együtt a neten leltük meg.
A Boldogságóra témája januárban a célok kitűzése és elérése volt, s a foglalkozás ezen szakaszában beszélgetésre került sor, amikor is minden jelenlevő gyerek és pedagógus elmondta rövid vagy hosszú távra szóló céljait. Megvitatták egymással, mi kell a célok eléréséhez, mi az a munka, feladat, amit el kell végezni a sikerhez vezető úton.
A jól megalapozott bevezetés után már a tevékenységeké volt a főszerep. Az előzetes tervek alapján a gyerekek két figurát keltettek életre, adtak a körvonalaknak arcot, ruhát, vágyat, célokat. A lányok egy boldog lányt, a fiúk egy vidám fiút alkottak. Kisebb vagy nagyobb darabokból, különböző technikákkal kelt életre a nap végére a két alak. Az arc és fej megalkotása színezős-nyírós-ragasztós rész volt. A ruházat nyírva, hajtogatva, ragasztva került a testre. A fájdalomcsillapító zene a hangjegyekbe íródott bele, míg a kitűzött célokat a szivárvány felhőire vésték fel. A sok apró darabból két szép poszter született.
Mivel a tevékenységek során számos hulladék keletkezett, a takarítás sem maradhatott el. A gyerekek egy része már magától fogta a seprűt, lapátot és gondoskodott a tiszta környezetről, míg mások szellőztettek, letörölték a padokat.
Ezután a záró szakasz következett: összefoglaltuk a nap eseményeit, megbeszéltük a tapasztalatokat, elkészítettük a fotókat, miközben halk relaxációs zene szólt. A kiértékelés után mindenki eltáncolta, elénekelte a Boldogságóra e havi dalát.
A sikeres és tanulságos nap végén mindenki jó hangulatban, elégedetten indult haza.
(Bathó Sylvia/Felvidék.ma)
