Szinte észrevétlen maradt ez az évforduló, pedig a Felvidéken egykor élt kiváló emberek sorában is előkelő helyet foglal el a Komáromban született Szinnyei József (1830.3.18–1913.8.9.) bibliográfus és könyvtáros. Korán árvaságra jutott, miután apját ötévesen, édesanyját hatévesen elveszítette. Ettől fogva apai nagynénje nevelte három nővérével együtt. A gimnáziumot 1839–1845 között Komáromban és részben Nyitrán végezte (ez utóbbi helyen a szlovák nyelv elsajátítása végett tanult két évig). Bölcsészi tanulmányait Pesten kezdte 1845-ben, majd a győri akadémia hallgatója lett, ahol bölcseletet és jogot tanult 1848 májusáig. Ekkor a budai várba „költözött” sógorához, Beöthy Zsigmond kultuszminisztériumi fogalmazóhoz. 1848 júliusában változtatta Ferberről Szinnyeire a családi nevét. Később már nem folytatott semmilyen akadémiai vagy egyetemi tanulmányokat.
1848 augusztusában Komáromban beállt nemzetőrnek, majd 1848 decemberétől őrmesteri rangban a 37. zászlóalj kötelékébe került. 13 csatában vett részt és végül főhadnagyként tette le a fegyvert Komáromban, 1849. október 3-án. 1849–1853 között ismét sógoránál, Beöthy Zsigmondnál lakott Komáromban, és mint ügyvédsegéd dolgozott mellette, miközben franciául, angolul, spanyolul és olaszul tanult. 1853 augusztusában megnősült és felesége, Gancsházi Gancs Klementina gancsházi (ma Somorja része) birtokára költöztek. 1855–1864-ben Samarjay Károly pozsonyi irodájában segéd. 1864-ben a pozsonyi Hungária biztosítóbank alkalmazottja lett, de a bank később megbukott és beolvadt a pesti Nemzeti Biztosítótársaságba és Szinnyei 1869-ben a fővárosba költözött. A pénzintézet 1872-ben ugyancsak csődbe ment és ekkor lett Szinnyei a pesti Egyetemi Könyvtár másodtisztje. Ennek már volt némi előzménye, hiszen az 1860-as években megküldte a Pozsony megyei nemesi családok történetét és leszármazási táblázatát Nagy Iván (1824–1898) genealógusnak, a Magyarország családai c. monumentális mű szerzőjének, és ez valószínűleg egyfajta ajánlólevélnek is számított.
Később a magyar hírlapirodalom ismertetésével kezdett foglalkozni és állandó munkatársa lett a Vasárnapi Újságnak. 1875-ben az Egyetemi Könyvtár első könyvtárigazgatója, 1879-ben első őre lett. 1884-ben fogott bele egy országos hírlapkönyvtár felállításába, és erről nemcsak cikkezett, hanem személyesen is bejárta az országot, hogy hírlapokat gyűjtsön. 1888 novemberétől a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárának lett az őre, 1901-ben igazgatóőre. Számos társaság választmányi tagja volt (Kisfaludy Társaság, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Petőfi Társaság stb.). Az MTA 1899-ben levelező tagjává választotta.
Legfontosabb műve a magyar írók munkásságának bibliográfiája és tételes összeírása: Magyar Írók Élete és Munkái I–XIV, amelybe az 1880-as években fogott bele. Ebben a hatalmas műben közel 30 000 magyar író szerepel. A 14 kötetet szinte egymaga írta, csak az utolsó füzetet fejezte be Szinnyei jegyzetei alapján fia, Szinnyei Ferenc (1875–1947) irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. A tervezett pótkötetekhez is hatalmas mennyiségű anyag gyűlt össze, de ezeket már nem sikerült feldolgozni. Szinnyei munkásságát Gulyás Pál (1881–1963) bibliográfus, az MTA tagja folytatta: 1939–1944 között hat kötet jelent meg az A–Dz betűig. Az E-től Ö betűig összegyűjtött cédulákat Viczián János rendezte sajtó alá. A hiányzó betűk cédulái digitalizálva elérhetők, akárcsak maga a nagy mű is. Akinek szüksége van valamelyik egykor élt szerző adataira, írásának fellelhetőségére, elég csupán a világhálón rákattintania a Szinnyei névre és máris a képernyőjére varázsolhatja a 14 kötet digitalizált változatát. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki annak idején kénytelen volt valamelyik központi könyvtárban lapozgatni a magyar könyvészetnek ezt a bibliáját. Szinnyei Józsefnek volt néhány további fontos munkája is: Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma 1–3., 1874, 1885; Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472–1875, 1878; A komáromi magyar színészet története, 1881; Komárom 1848–49-ben. Naplójegyzetek, 1887; Tímár-ház. Naplójegyzetek, 1889–1907. Talán érdemes lenne egy antológiát összeállítani ezekből a Komáromra vonatkozó művekből.
Lacza Tihamér
