Tavaszi kirándulás

Március 5-én dr. Krcho János, művészettörténész, egyetemi tanár vezetésével tavaszi kirándulás keretében, néhány kassai épület és a tornai, valamint péderi templom építéstörténetével ismerkedtünk.

Krcho az Orbán-torony tövében kezdte. Ezt még nemrégiben gótikus építménynek gondolták, ám kiderült, a 17. század elején épülhetett.

Erre az állványzat befalazott rönkjeinek dendrokronológiai vizsgálata mutatott rá.

Tehát, amikor a nagy tűzvész 1556-ban elpusztította a várost, a torony még nem állt. Bethlen Gábor idejében Lindtner Márton, eperjesi építész építette át. A 18. században leégett. A 19. században lebontás fenyegette, de mivel akkoriban üzletek vették körül, amelyekből a városnak bevétele származott, így megmenekült. (A bártfai hasonló toronynak nem volt ilyen szerencséje.) Benne ismét a viaszfigura múzeum tekinthető meg. Az épület a romai katolikus egyház tulajdona ugyanúgy, mint a közeli neogótikus Vitéz-udvar, melynek régészeti feltárása most folyik. Vitéz János költségén épült. Egyelőre az egyes építkezési fázisok relatív időrendjét határozták meg, majd abszolút meghatározására is sort kerítenek. Destruktív beavatkozások nyomait is azonosították. Mennyezete 1849-ben készült el. Hipotézisük szerint, pincéje részben 17. századi állapotában maradt fenn. 1865 óta az épület a püspökség, illetve az érsekség tulajdona. A kommunista korszakban az állam kisajátította. Mivel számos helyen az érsekségek ill. püspökségek egyházkerületi múzeumot tartanak fenn, tervezik, hogy az épület egy része szintén ilyen célokat fog a jövőben szolgálni.

Megtekintettük a ház emeleti részét és a pincéjét. Az épületet Fischer József építette, ám mások is alakítottak rajta. A város legrégebbi gyógyszertára működött benne. A Megay-patika előzményei 1520-ra vezetnek vissza.

A Magyar Reformátusok Központját látogattuk meg ezután, mely a Miklós börtönnel szemben helyezkedik el. Egykor börtönőrök lakták és Szentpétery László, a város ügyésze. Mennyezete rokon vonásokat mutat az előző épületével, hiszen egy korszakban alakították ki. Megtekintettük az épületet és Krcho vetített prezentációval bemutatta a helyreállítás egyes fázisait. Egykori kapuzata is részben előkerült, így azt rekonstruálni lehetett.

Ezután busszal a tornai katolikus erődtemplomhoz hajtottunk. A települést 1198-ban említik először.

Herkó páter (?-1686) ferences szerzetes katonák élén, fejszével a kezében „térítgette“ a protestánsokat és brutális erőszakot alkalmazva foglalta el ezt a templomot és parókiát, mely akkor már száz éve a reformátusok kezén volt. A protestánsoknak nem is volt maradásuk, ki kellett költözniük.

Freskóit (14/15. sz.) Jókai Mór fedezte fel 1880-ban, amikor néhány napot Tornán töltött. Ugyanis tévedésből becsukták a templomba. Tudta, keresni fogják, tehát nem aggódott, de unalmában kapargatni kezdte a mészréteget és előbukkantak a freskók. Jelentős hely lehetett, mert valamikor királyi káplán székelt itt. Ám egyelőre tisztázatlan, hogy temploma állt-e hamarább, vagy a vármegye.

Az 1406-ban 52 éves korában elhunyt Tornay János sírkőcímerén, mely a templomban található vadkan díszíti. A boltívek (1420-30) rajzát meg lehet találni Villard de Honnecourt 13. sz.-i építész vázlatgyűjteményében. Ezek akkor készülhettek, amikor izbégi-ösztökei Bessenyei Pál volt a település birtokosa, aki a Sárkány Lovagrend tagja volt. Ezt Zsigmond király alapította 1408-ban. A freskó-maradványok nagyon töredékesek. A szondák mindenütt freskókat fedtek fel, de miután teljes feltárásra került sor, derült ki, mennyire hézagosak. A hívek szerették volna, hogy azokat kiegészítik, de ebbe a műemlékvédelem nem egyezett bele.

Emléktábla hirdeti, hogy a Reichel család kilenc tagja anyagilag hozzájárult a templom megmentéshez (2002-03). A templom szentélyét, sekrestyéjét és kriptáját 2007-16 között újították föl.

Megálltunk a tornai apró református templomnál, mely a magyar kormány támogatásával épült 2019-ben. Ezt Krcho János tervezte. Egykor cipőbolt állt a helyén. Elhajtottunk a pusztuló vármegyeháza mellett, melyet meg kellene menteni, mert romhalmazzá válik nemsokára.

Pédert először 1213-ban említik a források. A református templom felújítása több lépcsőben valósult meg. Először, az épület építészettörténeti kutatására került sor, 2018-19-ben a templomhajó és szentély tetőfelújítása következett. 2020-ban kialakították a járószintet és biztonságos üveggel lefedték az előkerült sírkövet. A járószint alacsonyabbra került, mint a korábbi, s ez váratlan előnnyel járt. Javult a templom akusztikája. A sírkövet nem láthattuk az üvegre lecsapódó vízcseppek miatt. A freskók nagyon töredékes állapotban kerültek elő. Három fázist különböztetnek meg. Egy 12. és 13. századit és egy 18. századit.

A szerző felvételei.