Az aradi vértanúk emléknapján Rozsnyón Nt. Búza Zsolt rozsnyói református lelkész tartott megemlékező beszédet a városi köztemetőben. Az alábbiakban teljes terjedelmében közre adjuk.
Amikor egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.
Tisztelt emlékező közösség, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hány és hány olyan kérdés van saját személyes életedben, népünk, nemzetünk életében, amit nem merünk magunknak feltenni. Keressük a válaszokat, fájlaljuk a sok elutasítást, a szlogenek minden féle erejével próbálunk hatni a népre, de valahogy mégis, amit leggyakrabban teszünk az a farizeusi némaság.
Jézus azonban felteszi életük, szolgálatuk mindennapi kérdését a farizeusoknak. Ami a szívben megfogant, de nincs kimondva, az nem egyenes beszéd. Az csak hantázás, az csak kérkedés, az csak szócséplés, de nem egyenes beszéd.
Ma, amikor itt állunk Szörcsey Antal sírjánál, akkor olyan emberekre, olyan vezetőkre, olyan tábornokokra emlékezünk, akik egyenes beszéddel, harckiáltással, és harci kiállással vezették a rábízottakat. Nem kerteltek, nem forgolódtak a beszédben, hanem kérdeztek és egyenes válaszokat adta. Battyány Lajos kivégzésekor így kiáltott fel: „Éljen a haza! Rajta vadászok!” Ma, élő felső-gömöri népnek is el kell sajátítani ezt a jézusi alapelvet. Miért? Mert csak az egyenes beszéd gyógyít. Csak az egyenes beszéd épít, a többi leépíti a közösséget, megfertőzi a gondolkodást.
Jézus kérdez és választ vár a kérdésére. A hallgatás beleegyezés a sivár jelenbe, a semmibe, a farizeusi képmutatóságba. Az a kérdés, az a válasz, amely megfogalmazódik csendben és halkan a szívedben, de nincs kimondva, hátráltatja az épülést, hátráltatja a gyógyulást. Nem visz előre, hanem végül is görcsössé, ragaszkodóvá, és sajnos képmutatóvá tesz.
Jézus azonban kimondja és felteszi a kérdést. A farizeusok egy olyan terepet akartak uralni, amely felett soha nem volt hatalmuk. Saját vermükbe estek bele. Ezt a némaságot pedig Jézus kihasználja a beteg javára és meggyógyítja. A te némaságodat is más fogja felhasználni más javára. Ha te nem szólsz, megszólal más. Megszólal az Isten, és elmondja, hogy hol, mit, hogyan mulasztottál. Az aradi vértanúk ugyan némán mentek a halálba, de utolsó szavaik fennmaradtak. Némán tűrték a szenvedést, a vízkórosságot, de Isten általuk is kinyilvánította a gyógyulást. El kellett menni 13 derék férfinak gróf Battyány Lajossal együtt ahhoz, hogy megszülessen a becsületesség, a tisztesség zászlaja alatt a gyógyulás. Nem egy ember gyógyulása, hanem egy népé, egy nemzeté.
Jézus példát adott nekünk a szólásra, a 13 aradi vértanú halála ma is beszédes, de vajon a te életed, a te szolgálatod, a te segítségnyújtásod csak halk emberi gúny, de nincs mögötte érzés, szeretet, felkarolás, bátorítás?
Jézus megérintette a beteget, de nem azért, mert szüksége volt rá, hanem azért, hogy példát adjon. Jézus példája hatott a bitófára menő aradi vértanúk életében, és a te életedben vajon hathatós segítség, látható eredmény? Nem kell elhalkulnunk akkor, amikor segíthetünk. Akár hogyan is undorodunk a másik látványától, akár hogy is néz ki testileg, lelkileg. Elfogadni a másikat minden rútsága ellenére is az első lépes a másik, az idegen felkarolására. Ez a lépés a valódi érdeklődés és elfogadás lépése.
A német Aulich Lajos, a szerb Damjanich János, a magyar Dessewffy Arisztid, az örmény Kiss Ernő, a horváth Knézic Károly, a német Láhner György, az örmény Lázár Vilmos, a német Leiningen-Westenburg Károly, a magyar Nagysándor József, az osztrák Poeltenberg Ernő, a magyar Schweidel József, a magyar Török Ignác, a magyar Vécsey Károly nem elég bizonyíték nekünk ahhoz, hogy a segítség felülről adatik. Ahogy a mai újszövetségi napi igében is olvassuk bibliaolvasó vezérfonalunk szerint: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (IKor 4,20) Jézus kérdése, beszéde után cselekszik. A gyógyító cselekedet épít.
Jézus kérdése a farizeusok kérdése, és a mi kérdésünk is: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” (Lk 14, 4) Az aradi vértanúk gyógyítottak, meggyógyították egy nemzedéknek a gondolkodását. Vajon Jézus kérdése elhat a mi szívünkig is, vagy csak arra figyelünk némán, hogy ki lesz a következő áldozat. Jézus kérdezett, cselekedett, keresztet ácsoltak neki. Az aradiak kérdeztek, tették a dolgukat, bitófát állítottak nekik.
Te vajon csak kérdezel vagy cselekszel is? Jézus szava teljes és egész: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mk 8,34-36)
Ki lesz az a valaki? Neked és Nekem kell felvenni a keresztet és követni Jézust szóval és tettel. Megnyerni a világot, kenyeret és cirkuszt ígérni könnyű, de megnyerni egy népet, nemzetet, Felső-Gömört Krisztus keresztjének nagyon nehéz. Ehhez kell a te segítséged, a te erőd, a te szereteted, a te kérdésed és az Úr által a te gyógyító válaszod is. Így válhatunk mi mindnyájan igazi felelős magyar keresztyénekké itt Felső-Gömörben. Ámen.
Felvidék.ma
