A Pátria Rádió Világosság egyházi műsorában Ficzere Tamás alistáli segédlelkész Ézsau és Jákób születéséről szólt a hallgatókhoz. Ennek írásos formája olvasható az alábbiakban.

1 Móz 25, 19-23
Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
A 25. fejezet 19. versével egy új fejezet kezdődik a Teremtés könyvében melyet Izsák két fiának Jákobnak és Ézsaunak harca határoz meg. Mindez pedig még Izsák életében történik.
Izsák és Rebeka házassága több évig gyermekáldás nélkül marad, ami nem egyedi az ószövetségben, az ősatyák történeteiben pedig már egyáltalán nem az. Ábrahámot és Sárát is megpróbálta az Úr, hogy gyermeküket, Izsákot valóban ajándékként tudják tőle elfogadni. Hasonló dologgal találkozunk ebben az esetben is. Izsák állhatatos az imádkozásban, kitartóan könyörög az Úrhoz feleségéért és imádsága meghallgatásra talál. Isten gyermekkel áldja meg őket. Micsoda öröm ha egy családba egy gyermek érkezésének híre jön. A mi esetünkben pedig hatványozódik ez az öröm, hiszen egy meddő asszony számára teszi lehetővé hogy gyermeke lehessen. Isten kegyelme határtalan, Isten meghallgatja az ember imádságát és csodát tud tenni akár ott is, ahol a józan ész, vagy az orvosi szakirodalom már elkönyveli valaki gyermektelenségét. Természetesen nem okvetlenül történik mindig ilyen csoda, de vannak esetek amikor Isten kegyelme mindezt lehetővé teszi.
Ezek után már-már azt gondolhatnánk, hogy Izsák és Rebeka révbe érnek. Azt gondolhatnánk, hogy most már minden rendben lesz ezzel elhárult a probléma attól, hogy Isten ígérete beteljesedjen. Rebeka méhében két gyermek is lakozik és mindkettő egy erős nép atyja lesz. De már itt látszik, hogy nem tudnak egymással megegyezni. Már itt nyilvánvaló, hogy sem az ő kapcsolatuk, sem pedig népeik kapcsolata nem lesz felhőtlen. Edóm, amely Ézsau leszármazottaiból keletkezik, mindig próbálja majd megkeseríteni az Izraeliták életét. Például amikor az egyiptomi kivonulásnál szeretne békésen átkelni a választott nép Edóm földjén, ezt nem teszik lehetővé számukra. A királyság valamint a fogság utáni időszak idejéből is ismerünk hasonló eseteket, amelyből nyilvánvaló a két nép harca.
Rebeka mindezen harcot, anyaként már áldott állapotában megérzi. Tusakodnak a fiúk méhében. Szinte azt lehetne mondani, hogy üröm kerül a felhőtlen örömbe. A gyermekáldás öröme után rögtön ott van a valóság, ha úgy tetszik a való világ. Természetes és magától értetődő dolog, hogy mindezt nem érti. Nem érti miért tusakodnak, nem érti mit jelentsen ez és kétségbe esik. De kétségei és félelmei között is nem radikális eszközökhöz nyúl. Felmerül benne a kérdés, minek is élek így, nincs már értelme az életemnek. De ebben az állapotban nem olyan dolgot tesz melyet később talán megbánna. Az Úrhoz fordul tanácsért. Hogy az Úr szavai mennyire voltak megnyugtatóak számára, vagy mennyire voltak kielégítők nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy egy prófétai ígéret hangzik el felé, amelyben előre megjövendöltetik milyen élete lesz a két tusakodónak.
Isten nagyon sokszor a mi életünket is próbára teheti. Akár azzal, hogy a gyermekáldás lehetőségét egy időre megvonja tőlünk. Ezzel is megmutatva, hogy az, ami számunkra oly sokszor teljesen természetes, nem kell annak lennie. Nem természetes és magától értetődő dolog a gyermekáldás. Már egy gyermek megfogamzása is a mindenható Isten áldását kell hogy jelentse számunkra. De akár azzal is próbára tehet az Úr, hogy miután gyermekáldásban részesített bennünket próbára tesz a gyermek nevelésének kérdésében.
Jákóbnak már itt élete legelején de később is meg kellet harcolnia azért, amit aztán elért. Nem hiábavaló tehát nevének jelentése, fogni, erősen tartani. Hogy ezt mennyire tette tisztességes módszerekkel az megint csak más lapra tartozik. Az biztos, hogy mint tudjuk harcának megvolt az eredménye. Isten kiválasztotta őt arra, hogy ügyét, akaratát a választott nép életében véghezvigye. Ha pedig Isten őt kiválaszthatta, akkor közülünk is bárkit kiválaszthat akaratának beteljesítése érdekében. Az Úr adjon nekünk erőt, hogy az imádkozásban kitartóak legyünk mint Izsák, hogy az ő akaratát alázattal elfogadjuk és ha kérdések és problémák merülnek fel bennünk akkor a válaszokat nála vagy az ő vezetése által keressük, mint ahogyan azt Rebeka tette.