Kőmíves Sándor református lelkész, 80 éve, 1927-ben lett a vajáni református közösség lelkipásztora, és több évtizedes aktív szolgálat után 1957-ben, 50 éve hunyt el.
1889-ben született Büdszentmihályon, iskoláit Nyíregyházán, majd teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. Segédlelkészként Kisvárdán és Kisráton töltött el néhány évet, illetve tíz éves bártfai szolgálat után került Vajánba. Az Ungi Református Egyházmegye al-, és főjegyzőjeként, püspök-helyettesként, tanügyi referensként és az egyházi lap szerkesztőjeként tevékenyen kapcsolódott be a helyi hitéletbe. Megírta az egyházmegye és a vajáni egyházközség történetét. A második világháború alatt több idegen lakárdi embert mentett meg, kezességet vállalva értük. A lakárdiak hálájukat kifejezve a községi tanács előtt hivatalos leiratban igazolták a történteket („családja segítőkészségét és emberségét”). A csehszlovák kormány ennek ellenére megfosztotta állampolgárságától, ezért 1944-től 1949-ig nem részesült államsegélyben. Nyugdíjba vonulása után családja körében hunyt el szívbetegségben, életének 68. évében. Négy gyermeke közül legidősebb fia, Kőmíves Sándor nyugalmazott lelkipásztor Sátoraljaújhelyben él.
A Kőmíves család a kettős évforduló alkalmából e rövid megemlékezéssel szeretné kifejezni mély tiszteletét és szeretetét.
Református Újság/ Kőmíves Tibor történész
