Tisztségében maradhat Ján Počiatek a tegnapi maratoni vitát követő bizalmatlansági szavazás után. A jelenlévő 104 képviselőből mindössze 48 támogatta a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak és a Kereszténydemokrata Mozgalomnak a pénzügyminiszter leváltását szorgalmazó indítványát.
Az eredmény várható volt, meglepetést okoztak azonban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői, akik ignorálták a voksolást. Hogy miként értékelhető ez a gesztus, erről a Pátria Rádió Napi Krónika műsorában Molnár Judit kérdezte Neszméri Sándor publicistát.
– Jelzésértékű az, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői nem foglaltak állást, ignorálták a szavazást, sőt Jozef Halecký tartózkodott. Lehet úgy is értékelni, hogy ez egyfajta üzenet a kormányfőnek?
– Gyarkorlatilag már Jureňa leváltásakor kettős mércéről beszélt, sőt azt kell mondani, hogy meglehetősen erőteljesen támadták Ficot azért, amiért kettős mércét alkalmaz – legalábbis az ő megítélésük szerint – a kormány tagjaival szemben. Ezzel azt akarták mondani, hogy a Smer által delegált minisztereket másként ítélik meg, mint a más pártból érkezetteket. Teljesen egyértelmű, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom most ugyanezt üzente Robert Ficonak. Viszont valóban igaz, hogy nem kis botrány az, ami Počiatek pénzügyminiszter körül kirobbant. Magam is azon a véleményen vagyok sok más politológussal egyetemben, hogy bizony ebbe bele kellett volna buknia a tárcavezetőnek.
– Az sem véletlen, hogy a DSZM fel sem szólaltak a vitában, Miroslav Jureňa korábban viszont úgy nyilatkozott, hogy Počiatek rászolgált a leváltására, de a koalíciós szerződést tiszteletben tartja a DSZM. Nehéz ezután elhinni, hogy minden rendben van a koalícióban.
– Nincs is rendben. A koalíció pártjait gyakorlatilag két dolog köti össze: az a fajta nemzeti elkötelezettség, amely olykor messze túlnő akár a nacionalizmus határán is, a másik a hatalomcentrikusság. Namármost, ez a másik a meghatározó abban a kérdésben, hogy milyen közöttük a viszony. Azt semmiképpen sem akarja egyik párt sem, hogy szakadásig vigyék a feszültségeket. Viszont egyértelmű az is, hogy a hatalomért folyó harcon belül – főleg személyes kérdések kapcsán – gyakorlatilag folytatódni fog az adok-kapok a ciklus végéig, ami eddig is volt. Vladimír Mečiar hiába vár a titkosszolgálat alelnöki vagy a Szlovák Gázművek elnöki posztjára. Tehát egy sor olyan személyes kérdés van, ami a ciklus végéig zavaróan hat, de úgy vélem, hogy ezek a kérdések nem vezetnek a koalíciót a felbomlásához.
– A rendkívüli ülés előtt is egyértelmű volt a parlamenti ülés kimenetele, vagyis az ellenzéknek nincs elegendő ereje Počiatek leváltásához, de véget ért-e ezzel ez a válság?
– Nem, mert ha igen, akkor nagyon gyenge az ellenzék. Ez a legsúlyosabb eset, ami Robert Fico kétéves kormányzása idején nyilvánosságra került. Nem szabad, hogy az ellenzék visszavonuljon. Ez az első eset, amikor a kormányfő imázsán, amit magáról kiépített, csorba esett. Mindig azt hangoztatta, hogy mennyire ellene van mindenféle pénzügyi befektetőnek és általában a kapitalistáknak. Nos, ez most egyértelműen megingott. Ehhez hozzájárult a J and T is, mert a politikában és a gazdasági világban teljesen idegen módon megüzenték a kormányfőnek, hogy nem szeretnék, ha leváltaná a pénzügyminisztert. Ez viszont egy nagy csapás Robert Ficonak.
Felvidék Ma, Pátria, sk
