Bósza János, a Nomos Regionalizmus civil szervezet vezetője levelet írt a parlamenti képviselőknek, melyben azt kéri tőlük, hogy ismét az ősi neveiket viselhessék azok a községek, amelyeket a második világháború után erőszakos (a reszlovakizáció keretében) átkeresztelésben részesítettek.
Ez számos, magyarok által lakott települést érint, mint például Štúrovo (Párkány), Kolárovo (Gúta). Ezeket olyan szlovákokról nevezték el, akiknek gyakorlatilag semmi közük sem volt az adott településekhez.
Ugyancsak felszólította a képviselőket, hogy véleményezzék a nekik korábban eljuttatott autonómia-tervezetet is, melyről meggyőződése, hogy semmiben sem sérti Szlovákia alkotmányát.
