Konstantin-Cirill a szláv írásbeliség megteremtője és a szlávok legrégebbi kultikus és irodalmi nyelvének írásba foglalója volt. Ebben a tevékenységében messzemenően támogatta őt bátyja, Metód. Az egyházi hagyomány a szlávok apostolai címmel illette és illeti őket.
A Konstantin és Metód által gyakorolt liturgia a moráviai térítői hagyományokra épülve alakult ki. Ugyanez vonatkozik a Morvaországban készült fordítások szókincsére is. Konstantin-Cirill missziója előtt – a források szerint – Itáliából, a görögöktől és frankoktól érkezett misszionáriusok működtek a morva szlávok között, és térítő tevékenységük során már bizonyos szókincs is kialakult. Konstantin és Metód számolt a korábbi hagyományokkal, és olyan liturgikus gyakorlatot vezetett be, amely nem volt idegen a morva keresztények számára. Ennek a szertartásnak az emléke az ún. Kijevi lapokban maradt ránk. Liturgiája kompromisszum a görög és latin gyakorlat között, amely a morva egyház szükségleteit elégítette ki. Ezt a szertartást Szt. Péter liturgiájaként emlegetik, és 732-től kezdve ott gyakorolták, ahol a hívők kettős alárendeltségben voltak: politikailag Bizánchoz, egyházilag Rómához tartoztak. Ez a liturgiai szintézis elfogadható volt mind Bizáncban, mind Rómában. Ennek bizonyítéka, hogy amikor Konstantin és Metód tanítványaival Rómába ment, II. Hadrián pápa jóváhagyta a testvérek által fordított egyházi irodalmat és szláv nyelvű szertartást is.
A szláv liturgikus nyelv Metód halála után
A Konstantin és Metód által használt liturgikus nyelv és liturgia 885 után, amikor Metód morva érsek meghalt, és Szvatopluk felszámolta a testvérek által használt szláv szertartási nyelvet és szláv nyelvű liturgiát, az ortodoxiánál maradt használatban, kivéve a katolikus horvátokat. IV. Ince pápa 1248-ban engedélyezte Filip zengi püspöknek a szláv írásbeliséget (glagolica) és szláv liturgikus nyelvet a püspökség területén. 1252-ben ezt a privilégiumot a pápa kiterjesztette az omisjáli bencés apátság területére is. 885 után Bulgáriában használták a szláv liturgikus nyelvet és a szláv nyelvű szertartást a keleti szlávok megtérítéséig (988), akik szintén a keleti szertartást követték.
Az elmondottak világossá teszik, hogy a legfontosabb Cirill-Metód hagyomány a szláv nyelvű liturgia, amely elképzelhetetlen szláv írásbeliség nélkül. Következésképpen megállapíthatjuk, hogy ahol megvan a szláv nyelvű liturgia, ott megvan a szláv írásbeliség is (glagolica illetve később a cirillica).
Konstantin és Metód a szláv nyelvű liturgiát először a morva szlávok, majd a pannóniai (dunántúli) szlovének és a Visztula menti nyugati szlávok között alkalmazta. 885 után Morvaországban és a hozzácsatolt nyugati szlávok által lakott területen megszűnt a szláv szertartás és a szláv nyelvű írásbeliség. Az a tény, hogy Theotmár érsek 874-ben Kocel pannóniai államában templomot szentelt, annak megnyilvánulása, hogy Pannóniában véget ért a szláv nyelvű szertartás: a fejedelemség rövid kitérő után visszatért a salzburgi érsekség joghatósága alá.
A szláv nyelvű liturgia mellett meg kell említenünk a Cirill-Metód hagyomány második összetevőjének, a szláv írásbeliségnek a sorsát a Kárpát-medencében, különösen Erdélyben. Cirill alkotta meg a szlávok első ábécéjét, az ún. glagolicát, amelyet a görög kisbetűs (minusculus) írás és a sémi ábécé néhány betűjének kissé módosított kombinációjával hozott létre. A tévesen Cirillnek tulajdonított és róla elnevezett cirillica valamivel később, Bulgáriában jött létre. A bolgár egyház mindkét írásrendszert rendszeresen használta. Rendkívül érdekes, hogy a székelyeknél megőrzött rovásírásban vannak olyan jelek, amelyek a szláv ábécékre mennek vissza.
H. Tóth Imre
