Az éjszaka érkezett a szomorú hír, hogy elhunyt Vajda Gábor, a délvidéki tudományos és irodalmi élet kiemelkedő alakja. A felvidéki értelmiségiek egy csoportja jól ismerte őt, hisz közös sorsunk kikényszerítette, hogy rendszeresen találkozzunk, osszuk meg gondjainkat, keressük a megoldásokat.
Többször meghívott, hogy tartsak előadást Szabadkán, vagy más magyar településen a felvidéki társadalmi helyzetről. Ő már nem juthatott el a Felvidékre … A neves polihisztor a ,,papírok” szerint magyar szakos tanárnak, irodalomtörténésznek, kritikusnak és esztétának vallotta magát, bár ő ennél sokkal több volt: novellista, költő is, aki az általa vállaltnál nem ismert fontosabb és sürgetőbb feladatkört a vajdasági magyarok tudományos életében. Vajda Gábor 1945-ben született Bácsfeketehegyen, iskoláit szülőfalujában, majd Szabadkán végezte. 1964-től a Magyar Szó ösztöndíjasaként az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója volt, majd általános iskolában tanított. 1967-ben és 1968-ban az újvidéki Ifjúsági Tribün magyar nyelvű műsorait szerkesztette, s az Új Symposion folyóirat munkatársaként, majd szerkesztőjeként többnyire kritikákat írt. Egy 1969-ben kiadott antológia (Forum, Újvidék) az ő verseit is tartalmazza. 1969-ben diplomázott a Magyar Tanszéken a XX. század irodalmából, ugyanebben az évben az újvidéki Hungarológiai Intézet munkatársa lett, majd a belgrádi Filológiai Egyetemen világirodalmi tanulmányok után 1973-ban – Lukács György realizmuselméletét elemezve és bírálva – szerezte meg a filológiai tudományok magisztere címet.
1974 és 1977 között a hungarológiai kutatások keretében Kázmér Ernőt, a világirodalom, a szlovákok, a délszláv népek és a magyarok kultúrájának közvetítőjét kutatta. Kázmér Ernő szellemi arca című munkája 1980-ban az újvidéki Forum kiadásában jelent meg, amit többen – Turczel Lajos, Dudás Kálmán, Lévay Endre, Péter László, Pomogáts Béla, Bosnyák István, Lengyel András – kritikai megjegyzések kíséretében pozitívan értékelték. Vajda vesztére a müncheni Szabad Európa rádió is jó véleménnyel volt e könyvéről.
1978-ban önként elhagyta a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetét és két évig a topolyai középiskolában irodalmat, művészetet, magyart tanított. De túl sikeres volt pedagógusi tevékenysége ahhoz, hogy másfél évnél tovább maradhatott volna.
1980-tól 16 évig szabad művészi státuszban volt. Halász Gábor kritikai fejlődése c. doktori értekezését 1981-ben az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán védte meg. Írásait többnyire a Magyar Szóban közölte, öt évig heti kritikusa volt a lapnak, publikált a Hét Napban és a Dolgozókban, a Képes Ifjúság számára irodalmi elemzéseket készített, 1981-től tíz éven át az Újvidéki Rádió Iskolarádió c. rovatának is munkatársa volt, hét évig a Szempont rovatában működött közre, 1982-től 1991-ig a világ- és magyar irodalmi évfordulók alkalmából cikkeket, tanulmányokat készített az Irodalmi kistükör, a Lírai percek és a Könyvek, írók, emberek c. rovatok számára. Amikor Nagybecskereken magyar nyelvű szellemi fórumot akart létesíteni, a belügyi szervek nyomására Szabadkára kellett költöznie. A délszláv-magyar művelődési kapcsolatok tanulmányozása céljából – a jugoszláv-magyar csereakció keretében – több mint egy évet Budapesten tölthetett. A Világirodalmi Lexikon néhány kötetét a szerb-horvát nyelvterület újabb íróinak adataival egészítette ki.
1991-ben Szabad Líceumot alapított Szabadkán. Ez az intézmény a mai napig 250-nél több rendezvényt tartott. Ez volt a délvidéki magyarság létének főpróbája, amelyen megvitathatók voltak a magyar kultúra időszerű kérdései. A Szabad Líceumnak alapvető szerepe volt a hatóságilag megszüntetett Üzenet újraindításában, sürgette a magyarországi (tan)könyvek behozatalát, az iskoláztatás egyéb égető kérdéseinek megoldását, a magyar színház újraalapítását, valamint a tanítóképzés Szabadkára való visszahelyezését. 1994-ben létrehozta a nyári Kosztolányi Dezső Irodalmi Tábort. A Szabad Líceum keretében számos kárpát-medencei tudós és író tarthatott előadást.
1983-ban Források és partok címen jelent meg válogatás a kritikáiból és tanulmányaiból, 1984-ben az Ács Károly költészetéről írt kismonográfia.
A magyar irodalom a Délvidéken Trianontól napjainkig c. irodalomtörténeti munkája Budapesten a Bereményi Kiadó gondozásában jelenhetett meg 1995-ben. A vajdasági magyar költők könyveiről írt bírálatai Lefojtottság címen Szabadkán találtak kiadóra 1996-ban. Szentelekynek a pályája kapcsán addig domináló egyoldalú szemléletet átértékelő monográfiája (A muszáj-Herkules) szintén az Életjel kiadásában látott napvilágot 1997-ben. Visszaidegenedés című polemikus írásai, a vajdasági művelődés mélyebb rétegeibe betekintést nyújtó munkái a budapesti Püski Könyvkiadónak köszönhetően jelent meg. 2003-ban hagyta el a tóthfalusi Logos Grafikai Műhely nyomdáját a Próza és idea c. könyve. 1992-től a Tokaji Írótábor törzsvendége. A tábor évkönyveiben rendszeresen megjelentek az előadásai, hozzászólásai. Magyarország-szerte számos folyóiratban napvilágot láttak az írásai, egyetemeken, rendezvényeken tarthatott előadásokat. 2002-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Több mint egy évtized után ismét törzsvendége lett a Kanizsai Írótábornak.
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület alelnökévé választotta. A ZMTE-tel való együttműködés eredményeként Szabadkán és Magyrkanizsán a Kodolányi János Főiskolával karöltve elkezdődhetett a vajdasági magyar történelemtanárok továbbképzése, amelyben ő is oroszlárészt vállalt. A ZMTE munkáján kívül részt vett a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság és a Magyarságkutató Tudományos Társaság tevékenységében is. 2004 óta a délvidéki magyar oktatás és nevelés katasztrofális helyzetének ismertetését először a belgrádi és a budapesti minisztérium elé tárta, majd Strasbourgba juttatta el.
Felelős szerkesztője volt az Aracs c. Folyóiratnak, amely a délvidéki magyarság tudományos fóruma. 1993 óta a délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténetéről korszakmonográfiát ír. Ennek első része már megjelent (Remény a megfélemlítettségben) 2006-ban. A második kötet (Az autonómia illúziója) is elkészült, már sajtó alatt van. A lényeg változatlan c. harmadik rész munkálatai folynak… és még annyi más munkán dolgozott. Majd az olvasó dönti el, melyik gondolat halt meg a pillanattal és melyik vált vagy válik hasznos elemévé egy hasznosabb jövőnek. Ne feledjük: Vajda Gábor ,,öröksége” az alaposság…
B.Z. nyomán a Hét Nap-ból Csámpai Ottó
