Július 25-én templomunk védőszentjének, idősebb Szent Jakab apostolnak az ünnepét tartottuk. A 16.30-kor kezdődő imaórát a Mária Légió tagjai vezették, a Tessera imáival és a Fájdalmas Rózsafüzér elimádkozásával.
A mai Szent Jakab-plébániatemplom helyén már 1081-ben épült egy román stílusú templom, melynek védőszentje Szent György volt. Építtetője a Zselízi család leghíresebb képviselője, Atha volt, aki ekkortájt állítólag az ország nádori tisztségét viselte.
A gótikus templomot, amelyből mára sajnos csak a szentély maradt, 1353 és1388 között építették. Az időmeghatározásban segítenek a fennmaradt freskók, melyekből eredetileg 14 volt. A középkori templomok ilyen gazdag képanyaga természetes, hiszen ezek jelentették a szegények bibliáját. Mára már csak 3 maradt. Kettő a szentélyben és egy a templomhajó jobb oldalán. A többi 1945-ben elpusztult, mikor a templom tornyát a németek felrobbantották. A freskók korának megállapításában segítségünkre volt az a falikép, amely Becsei „Vesszős“ György halálát ill. különítéletét ábrázolja.
Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodása alatt nagy szerepet játszott az ország történetében a Becsei család. Becsei Imrének 3 fia volt: István (Töttös), a már említett György (Vesszős), és Tamás (Tövises). Vesszős György lovag kegyetlen lelkületű ember volt. Részt vett Nagy Lajos király olaszországi hadjáratában. Önként beismerte, hogy 220 ártatlan embert ölt meg. A király által reá bízott területeket kifosztotta, temérdek zsákmányra tett szert. A gyilkosságok súlya egy idő után kezdte nyomni György lelkét. Nem talált békét, ezért bűnei feloldozását keresve, útra kelt és a középkor híres zarándokhelyére, a spanyolföldi Compostellába ment. Fél évig remetéskedett a compostellai Szent Jakab legendás, csodatévő sírjánál. Ám hiába a böjt, az imádság, a szőrcsuha, megnyugvást nem talált. Újra felkerekedett és tovább vándorolt Írországba. S noha erről az írek püspöke lebeszélte, elhatározta, hogy megkísérli az alászállást Szent Patrik barlangjába. Az alámerülés előtt tizenöt napot töltött böjtben, imádkozásban. Vezeklésének hírére az angol király is udvarával együtt felkerekedett és ellátogatott a barlanghoz. A király jelenlétében ereszkedett le Szent Patrik purgatóriumába. Itt a kénköves füstökkel, gázokkal, lidércfényekkel teli barlangban kegyetlen látomások és hallucinációk gyötörték a legyengült zarándokot. Maga az Ördög is megjelent neki, hogy megkísértse, de Szent Mihály arkangyal elűzte a csábítót, átvezette Györgyöt a Paradicsomon, és megmutatta neki az Örök Üdvösséget. A szívet elborzasztó és vérfagyasztó látomások után György lovag úgy érezte, megszabadult bűneitől és feloldozást nyert. Kivánszorgott a barlangból, ám a tömeg vértanút akart belőle csinálni, amit csak a brit király tudott megakadályozni. Az emberek ugyanis szét akarták tépni, hogy csontjait eltegyék ereklyének.
A 18.00 órakor kezdődő ünnepi szentmise főcelebránsa Ft. Szalai Gábor tatai plébános volt, aki tíz oltártestvérével együtt mutatta be a legszentebb áldozatot. Homíliájában az evangéliumi részre utalva, mikor a Zebedeus fiak anyja úgymond „protekciót” kért Jézustól fiainak, rámutat arra, hogy a mai világban is a szülők és nagyszülők mennyi mindent megtesznek azért, hogy gyermeküknek, unokájuknak jobb, könnyebb legyen. Mégsem tudják értékelni, nincs becsülete sem az ajándéknak, sem az ajándékozónak. Az evangéliumi részben Jézus nem korholta meg sem az anyát, sem Jakabot és Jánost. Ennek a résznek is tanító üzenete van még ma is számunkra. Tudjunk együtt inni abból a kehelyből, mely Krisztusra várt. Adjuk tovább az Ő tanítását, váljunk apostolokká, hisz az apostolkodás keresztény mivoltunk alapja. Keresztségünkből fakadóan mindnyájan küldetést kaptunk, hogy apostolokká váljunk. Tegyünk tanúságot, ahogy Szent Jakab apostol is tette. Saját életét áldozta fel Krisztus iránti szeretetből. Ő volt az első az apostolok közül, aki vérével pecsételte meg Isten iránti szeretetét. Az apostolkodás nem a földi javaknak és a kényelmes helyeknek az elosztása, hanem az egyik jelzője az áldozatvállalás. Törekedjünk a békére, ne az Isten nélküli önmegvalósításra! A hit, remény és szeretet jegyében hozzuk áldozatainkat! Akarjuk vállalni az áldozatokat kereszténységünkért, hitünkért, nemzetünkért! Az áldozatvállalás mellett az apostolnak alázatosnak kell lennie. Az alázat az az erény, amely segít mások elfogadásában, segít meglátnunk a másikban Krisztus arcát. Kérdezzük meg magunktól: mi mennyire vagyunk jó apostolai Krisztusnak? Merünk-e áldozatot vállalni másokért? Tudunk-e alázatosak lenni? Hogy Krisztus alázatos apostolaivá válhassunk, kérjük a mai szentmisében a szentek, elsősorban Szent Jakab apostol közbenjárását.
Különlegessége volt az idei Szent Jakab Ünnepnek, hogy a templomban két festményt is felállítottak. Az egyik a Becsei Vesszős György-freskó másolata, amelyet Szücs László zselízi festőművész készített és megfestését Ingeborg Chizzola támogatta. A másik pedig Boldog IV. Károly utolsó magyar király képe, amelyet Carmen Krisai-Chizzola osztrák festőművész és restaurátor festett és ajándékozott egyházközségünknek. A szentmise végén Szalay Gábor atya megáldotta mindkét képet.
A Szent Jakab Napok megrendezésének célja, hogy embertársainkat és az istenkeresőket közelebb vigyük az Örök Üdvösség eléréséhez. Ne feledkezzünk meg a búcsúi ünnepségek lelki értékéről, a bűneinktől való szabadulás – a teljes búcsú lehetőségéről.
Pázmaneum, Tóth Magdolna
