Ladányi Lajost, az MKP Országos Elnökségének tagját, a Zoboralja Közhasznú Társaság elnökét – a Beszéljük meg rovatunkba érkező olvasói kérdések alapján – a budapesti szórványkonferencia után kérdeztük, melyen egy előkészítő bizottság alakult egy szórványtanács létrehozására.
Mi lesz ennek a jövendőbeli tanácsnak a célja?
– Olyan programok kidolgozása és azok megvalósításának segítése, amelyek segíthetik a szórványban élő magyarság helyzetét. Például a szórványban élők számára közösségi találkozóhelyek létrehozása, iskolabuszok szervezése, távoktatási programok indítása – természetesen a kör még sok egyéb dologgal bővülhet.
Olvasói kérdéseink között a Csemadok elnöke, Hrubík Béla jegyezte meg, hogy a Felvidéken a Zoboralján kívül, máshol is élnek magyarok szórványban. Az ő regionális képviselőiket nem kellene már bevonni ezekbe a konferenciákba?
– Nincs szó kirekesztésről. Az első szórványkonferenciánk, amely a Magyar Koalíció Pártja és a Zoboralja Közhasznú Társaság kezdeményezése során valósult meg, Alsóbodokon volt, és teljesen nyílt volt. Az interneten meghirdettük, jelentkezhetett rá bárki. És voltak, akik éltek is ezzel. Az, hogy milyen lesz a szórványtanács összetétele, ma még nem ismert, szeptember elején, Ausztriában fog először ülésezni az előkészítő bizottság. Örömmel veszem, ha Hrubík Béla megosztja velem a szórványsorssal kapcsolatos javaslatait, észrevételeit. Viszont miután az első szórványkonferencián, melyen a szórványsors kiváló ismerői vettek részt nem csak Európából, hanem még a tengeren túlról is, mi megfogalmaztuk a szórványtanács felállításának szükségességét, a magyar kormánykörökben is elhangzottak hasonló tartalmú szándéknyilatkozatok, legutóbb – augusztus 20-án – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől. Mi készen állunk arra, hogy egyeztessük velük az elképzeléseinket.
Az iskolabusz a Zoboralján – ahol élsz – már ismert és működő dolog. Vajon még mindig van munkája annak az iskolabusznak, melyet több mint tíz évvel ezelőtt azért „találtál” ki, hogy azok a zoboraljai gyermekek, akiknek községében nincs magyar alapiskola, szintén az anyanyelvükön tanuljanak?
– Az iskolabusz azóta is folyamatosan létezik és hordja a gyermekeket. Természetesen fizikailag ma már nem arról a buszról van szó, mellyel 1994-ben megkezdtük a gyermekszállítást, hiszen az évek alatt elhasználódott. Nagy öröm számomra, hogy azon gyermekek között, akiket még valamikor sofőrként én hordtam a nagycétényi alapiskolába, ma már egyetemisták is vannak, egyrészt a komáromi Selye János Egyetemen, illetve magyarországi felsőoktatási intézményekben is. Mára tehát egyértelmű, hogy volt értelme ezt csinálnunk, és ezt mások is így látták, mert azóta követőink is vannak. Például iskolabusz áll ma már az óvári és a pozbai gyerekek rendelkezésére is. Különben Óváron szeptemberben adjuk át az új iskolabuszt, az előző 12 évig szolgálta az óvári és környékbeli diákokat.
Az oktatásügynél maradva, volt egy másik kezdeményezésed is, az alsóbodoki magyar magánközépiskola megalapításának a segítése. Érdemes volt?
– Ez a dolog szorosan összefügg az iskolabusszal. Ugyanis, az oktatásügy esetében mindig hosszú távon kell gondolkodnunk. Ha azt akarjuk, hogy magyar alapiskolába járjanak a magyar gyermekek, akkor középiskolát is kell biztosítanunk a továbbtanulás érdekében. Természetesen csak akkor jelentkeznek ide diákok, ha jó az iskola. Most szeptemberben folytatódik a tanítás, és próbálunk állandóan újítani is. Az idegenforgalmi oktatás elméleti részét szeretnénk kiterjeszteni a gyakorlatra is, és ehhez csehországi, magyarországi és lengyelországi partneriskolákkal folytatunk tárgyalásokat.
Tavaly augusztusban a NKÖM pályázatot írt ki a szórványvidéken iskolába járó bejáró tanulók útiköltség-térítésére. A program Nyílt közoktatási pályázat címen futott. Az idén is várható ennek a pályázatnak a kiírása?
– Idén a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának Határon Túli Magyarok Titkársága a Balassi Intézet közreműködésével hirdetett meg nyílt közoktatási pályázatot szórvány oktatás támogatására, többek között szórványterületen dolgozó pedagógusok és tanulók ösztöndíjának biztosításához, utazási költségeihez való hozzájárulás céljára. Sajnos a pályázat beadási határideje augusztus 10-én lejárt.
Tevékenységed „könnyedebbnek” tűnő területekre is kiterjed, melyek közül a legismertebb talán a Generációk találkozása. A legutóbbin bejelentetted, hogy egy felvidéki motorkerékpáros társaság megalapítását szorgalmazod. Miért? És miért éppen a magyarországi gojmotorosokat kérted, hogy segítsenek neked ebben?
– Néha ezek a „könnyedebbnek” tűnő rendezvények nagyobb szervezést, több intézkedést igényelnek, mint a „komolyabbak”. Én ha valami csinálok, akkor mindig elgondolkodom azon, hogy annak lehet-e valamilyen társadalmi vonatkozása is. Mindig azt vallottam, hogy a jövő magyarságát úgy képzelem el itt a Felvidéken, hogy annak szinte minden területen van valamilyen szervezete. Valamikor régen sokat motoroztam jómagam is, most ismét elkapott ez a szenvedély, amely nem csupán abból áll, hogy felülünk a motorkerékpárra és megyünk vele. Nagyszerű túrákat lehet például szervezni, de jótékonysági akciókat is, ahogy például az általad említett gojmotorosok már többet is megvalósítottak. Ezek közül talán az a legismertebb, amikor segélycsomagokat vittek az árvíz által pusztított erdélyi falvakba. Miért éppen velük működök együtt? Véletlenül találkoztunk, de ettől függetlenül is úgy vélem, hogy a számos magyarországi motoros társaság közül az ő társadalmi szerepük a legnagyobb. A felvidéki motoros társaság alapjait az idei Generációk Találkozásán már lefektettük, nem látom akadályát, hogy jövőre egy ilyen társaság már működjön is.
Egy olvasói kérdés azt firtatja, hogy téged egy internetes fórumon bírálatok értek, és ezekre nem válaszoltál… Hogy melyik internetes fórumon, arról nincs szó a kérdésben…
– Így ismeretlenül nehéz, ma már nagyon sok internetes fórum van. Ha valaki a becsületes nevét adva hozzá kérdez engem, nem térek ki a válasz elől. Sőt, már arra is volt példa, hogy egy rólam is szóló felvidéki magyar fórum olvasóinak felajánlottam, hogy személyesen találkozzunk egy kávéházban, és beszélgessünk. És el is mentem erre a találkozóra, és aki akart, szintén eljött.
Egy másik olvasónkat az érdekelte, hogy miért költözött el a Csemadok az információs központból?
– Meglep ez a kérdés, mert szó sincs ilyesmiről. A nyitrai járási Csemadok életében történt annyi változás, hogy a járási titkár egyben dolgozik a megyei fenntartású nyitrai művelődési központban, ott a nemzetiségi kultúra van a gondjaira bízva. A mi nyelvünkön ez a magyar kultúra, és így megosztva a Csemadok részére is tud munkát végezni. A téves információ onnan eredhet, hogy ha a járási titkár nincs a Csemadok-irodában, akkor a művelődési központban szokták keresni.
Mindennek intézése bizonyára sok utazással jár. Erre figyelhetett fel egyik olvasónk, aki New York-i útjaid irán érdeklődött. Nevezetesen, hogy magánemberként vagy valamilyen küldetéssel?
– Az egyik előbbi válaszomban már utaltam erre, hogy nálam ez a kettő elválaszthatatlan. Ami az utazást illeti, Amerikában voltam már magánemberként és hivatalosan is, mint például amikor parlamenti képviselőként egy hivatalos parlamenti delegáció tagja voltam. A Zoboraljai Kulturális Központ egy idős amerikai állampolgárral való együttműködés eredménye is, hiszen övé az az épületrész, ahol a központ működik. Természetesen nekem is vannak kedvteléseim, hobbijaim, mint bárkinek, így Amerikában járva sok mindent igyekeztem megtekinteni, ami ezekkel összefügg, de elsősorban a magyarokat kerestem. Sok magyar szervezettel kapcsolatba kerültem. Hamarosan – úgy néz ki – eltörlik a vízumkényszert az USA-ba, így adódott az ötlet, hogy talán valamilyen amerikai partneriskolák bevonásával létre lehetne hozni valamilyen „csereakciót”, azaz, hogy amerikai gyermekek jönnének nyáron hozzánk (sokak számára vonzó Európa), és felvidéki magyar gyermekek az Egyesült Államokba utaznának. Ennek a gondolatnak még csak a kezdeti stádiumban van a megvalósítása, de nagyon örülnék, ha ez sikerülne, és ha ehhez magam is hozzá tudnék valamivel járulni.
– Felvidék Ma, on –
