Sikem és Dina

Tarrné Bial Ivett, intézeti lelkipásztor gondolatai Sikemről és Dináról aktuálisak, hiszen a nők sok esetben ma is kiszolgáltatottak, és erőszak áldozatai lesznek.

Manapság sajnos, ha nem is túl gyakran, de ennek ellenére mégis hallunk arról a sajtónak köszönhetően is, hogy valakit megerőszakoltak. Egy ilyen hírre azonban mindenki másként reagál. Valaki azonnal rávágja, hogy bizonyára megérdemelte, mert olyan helyen járt, ahol esetleg nem kellett volna, vagy az egyáltalán nem szemérmes ruhájával váltotta ki a másik nemben az efféle agressziót, illetve vágyat a másik iránt.

Aztán vannak olyan esetek is, amikor semmi ilyesmiről sincs szó, csak háború van és ilyenkor a férfi védelme nélkül maradt nő esik áldozatul egy vágyait megfékezni képtelen katonának. De áldozatok lehetnek kisgyermekek is, akik még tehetetlenebbek és erőtelenebbek egy férfi közeledésekor. Egy nőgyógyász mesélte egyszer, hogy egy fiatal lánynak azért kellett elvetetnie a gyermekét, mert a szülei szerint megerőszakolták. Azonban egyik eset megtörténte után sem hallottam arról, hogy valakinek a családja bosszút forralt volna az erőszakot elkövető ellen. Legfeljebb feljelentést tettek a rendőrségen az ügy kivizsgálása érdekében. A szégyen, a megalázottság azonban ott marad. A bibliai időkben azonban máshogyan kezelték az ilyen helyzeteket. Jákób fiai húgukon elkövetett erőszakot nem tudják lenyelni, képtelenek a megbocsátásra. Nem tudjuk, mi hajthatta őket, azt viszont igen, hogy Sikem városának minden férfiját legyilkolták, így állva bosszút testvérükért, Dináért.

Tarrné Bial Ivett intézeti lelkipásztor gondolatai ennek hátterét világítják meg:
Textus: Genezis 34.
Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. De lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. Majd ezt mondta Sikem az apjának, Hamórnak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! Jákób meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Jákób, amíg megjöttek. És kiment Hamór, Sikem apja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. Jákób fiai is hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen, amikor Jákób leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. Hamór így beszélt velük: A fiam, Sikem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hozzá feleségül! Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! Lakjatok közöttünk. Itt az ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le. Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt! De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna ránk. Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi körülmetélkedik nálatok. Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákób leányát, és apja háza népe őt mindennél többre becsülte. Visszament tehát Hamór és fia, Sikem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! És hallgatott Hamórra meg a fiára, Sikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába. A harmadik napon azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és meggyilkoltak minden férfit. Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen kifosztották. De Jákób ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a kánaániak és perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. De ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?!

Szeretett Testvéreim!

Bármennyire is furcsán hangzik- Sikem és Dina tragédiáját olvasva- hallgatva- éppen ez a történet abban erősít meg, hogy a Biblia az élet könyve. Kihagyható lenne ennek a két szerencsétlen sorsú fiatalnak a története – hiszen mikor Bibliát olvasunk, nem az efféle igehelyeken keresztül keresünk lelki megnyugvást, a mindennapjainkhoz megerősítést.
De vajon van-e az emberi életnek olyan sorstörténete, ami Isten szemszögéből nézve mellőzhető, hanyagolható, szóra sem érdemes, meghallgatásra sem méltatott lenne?
Hideg fejjel, józan ésszel olvasva ezt a különös történetet – úgy, hogy nem volt részünk soha akkora megaláztatásban, mint Dinának, sem akkora megtorlásban, mint az öntörvényű Sikem fejedelemfinek – könnyen törölnénk a szentírásbeli történetek listájáról. Ám a világ – és benne az emberi sorsok – annyira színesek, annyira sokfélék – jó és rossz értelemben egyránt.
15-20 évvel ezelőtt- az én generációm gyerek-és serdülőkorában- sok-sok fogalom ismeretlen és tisztázatlan volt a számunkra. Nem hallottunk pedofíliáról, homoszexualitásról, a kábítószer fogyasztás veszélyeiről, családon belüli szexuális visszaélésekről, sőt-alig ismertünk olyan gyereket, aki csonka családban, elvált szülők gyermekeként élte volna a gyerekkorát.
Manapság viszont csak kapkodjuk a fejünket mindenféle brutális hírek hallatán, és próbáljuk a gyerekeink fülét, szemét befogni, hogy mindezekből minél kevesebb jusson el hozzájuk.
Sikem és Dina történetét olvasva az fogalmazódik meg bennem hogy nincs új dolog a nap alatt, az ember nem változik. Az indulatok, a vágyak, és az a vágy, hogy a célját az ember a lehető legkönnyebb úton , akár erőszak árán is megszerezze. Ezek a legbelső hajtóerők nem változnak. Ott élnek minden emberben. Van aki küzd ellenük, hogy ne uralkodjanak el rajta ezek a gyilkos, aljas indulatok, valaki pedig a könnyebbik utat választja és szabad folyást enged minden vágyának, érzésének, indulatának.
Ugyanez a mozgatórugója Kain és Ábel történetének is. Mikor Kainban felébred a bosszúvágy, a harag és a féltékenység a testvére ellen az Úristen így figyelmezteti: „Miért gerjedtél haragra és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jót cselekszel emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jót cselekszel, a bűn az ajtód előtt leselkedik és rád van vágyódása, de neked, van rá lehetőséged, hogy uralkodjál rajta….”(Gen 4, 6-7)
Sikem fejedelemfi, az ország uralkodójának, Hamórnak fia. Bár uralkodásra született, mégsem tanult meg önmagán uralkodni. Az első és legfontosabb leckét, amit az ország fiatalemberének tudnia kellett volna elbukta, nem tanulta meg. Azt olvassuk róla, hogy mikor meglátta Lea és Jákób leányát Dinát megfogta, vele hált és erőszakot követett el rajta. Nagyon elképzelhető, hogy a királyfivá való nevelése során elkövettek egy nagy hibát a nevelői: elfelejtették alázatra inteni és olyan zsarnokot neveltek, akinek minden kívánságát és szeszélyét azonnal kielégítették. Nem volt meg benne a türelem, a hosszútűrés, a várakozás képessége. Mindent most és azonnal, de minden fáradság nélkül szeretett volna elérni. Csak miután megszerezte magának Dina testét azután döbben rá, hogy mégsem kapott meg mindent, amit szeretett volna. A lelke, a szíve, az érzései kielégítetlenek maradtak. Kifosztottan, a semmit markolva áll Dina előtt, és most – utólag – azt teszi, amit korábban kellett volna.”Szívhez szólóan beszélt a lánnyal, mert megszerette és lelkéből ragaszkodott a lányhoz”.
Miután megtapasztalta, hogy a testet, a kéjt megszerezheti, de a szívbeli ragaszkodást, a szerelmet, a gyengéd odaadást azt nem, most kezd el kapkodni és amit a legelején elmulasztott próbálja jóvátenni. Sok-sok fontos lépést, sok-sok időt, kedvességet, figyelmet, udvarias és gyengéd szavakat mulasztott el Sikem és nem marad más kapaszkodója csak újra édesapja fejedelmi hatalma, tekintély és ereje. Ezeken keresztül próbál Dina közelébe férkőzni.
Valószínű, hogy Sikem fejedelemfi nem olvasta Exupéry: Kis herceg c. könyvét, amelyben a róka arra kéri a kis herceget, hogy hogy szelidítse meg őt. Kedvesével, lépésenként és akkor napról-napra közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Sikem sajnos abban a hitben volt, hogy a lehető legközelebb került Dinához és sikerült a lányt megszereznie, birtokba vennie, de talán most életében először be kell látnia, hogy tévedett és valamit végképpen elrontott.
Mivelhogy veszíteni nem tanult meg ez az éretlen fiatalember, aki csak külső megjelenését tekintve kész, érett férfi kapaszkodik fűhöz-fához csakhogy megszerezhesse a lányt. Nem drága semmiféle ajándék. Kész a házasságra. Kész a lány családjának minden feltételét teljesíteni. Azt hiszi, így mindent jóvá lehet tenni. Míg Hámór, a fejedelmi atya közrejátszik fia ügyének elsimításában, a lány megszerzésében Jákób, Dina atyja közben képviseli a lányát. A két fiútestvér Lévi és Simeon pedig bosszúért kiáltanak.
A férfiak aktív szereplői-cselekvői ennek a történetnek, Dina mindeközben hallgat. Tűri, viseli, hordja a rámért szenvedést, de nem mondhatja ki, hogy mennyire fáj mindaz, ami vele történt. Nem mondhatja ki mennyire megalázó, mennyire kétségbeejtő, hogy mennyire szégyenteli mindaz, ami vele megesett. Mai napig küzd ezzel a dilemmával az asszonytársadalom, hogy elmondhatja-e azokat a sérelmeket, amiket férfiaktól elszenvedett. Hiszen mi nők azt tanultuk, hogy utolsó erőnkig simítsuk, védjük, takargassuk az otthonunk békességét, jó hírét.
Mára nagymama korba értek azok a fiatal lányok, asszonyok, akiknek el kellett viselniük a felszabadító sereg erőszakoskodásait. Lányok, unokák, dédunokák sok esetben mindezekről a tragédiákról mit se tudtak. Talán Polcz Alaine: Asszony a fronton c. könyve törte meg ezt a több évtizedes hallgatást. Nagy-nagy bátorság kellett hozzá, hogy megírja: hányan, hányszor alázták meg nőiességében és nemcsak őt, hanem sok-sok más nőt rajta kívül, hogy majdnem belehalt testileg-lelkileg.
Azzal, hogy papírra vetette a háború borzalmait, sok más sorstársnőjét szabadította fel a hallgatás terhe alól. Borzasztó hasonló emberi sorsokról olvasni, de mégis biztató, hogy Isten kegyelme, gyógyító, csitítgató szeretete begyógyítja az ilyen sebeket is, új életre támasztja fel a szenvedőket.
Lehet, hogy morbidnak hangzik, de Dinának a gyógyulás első lépéseit a testvérei jelentették. Az, hogy a két báty olyan őszinte indulattal botránkoznak meg a húgukon esett gyalázaton, valamelyest felszabadítják Dinát az őt ért trauma alól.Visszaadják a méltóságát, a becsületét. Gonosz és ravasz tervet eszelnek ki. Körülmetélik a sikemi férfiakat, és mikor azok a sebükből lábadoznak, lemészárolják őket meg az egész várost.
Isten népének fiai a bűnre és az erőszakra bűnnel és erőszakkal válaszolnak.
Jákób az apa, aki sok-sok szenvedést és igazságtalanságot látott már életében, próbálja óva inteni és feddeni a fiait: „Bajba kevertek engem és magatokat és gyűlöltté tesztek engen a pogány népek előtt. Talán jobb lenne a békesség kedvéért nem viszályt szítani, nem háborút kezdeni.
Az utolsó szó mégis a fiútestvéreké: „Dehát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint egy paráznával?” Testvérek szájából ennél szebb mondat nemigen hangozhatott volna el. Ezután a kijelentés után, a bibliai híradás szerint Jákób sem tud többet mit felelni. Mikor a gyermekünket fájdalom, szenvedés éri, nem lehet előbb semmi az emberi, az egzisztenciális félelem, a jövőtől való aggódás, kicsinyes mérlegelés.
Egy negatív filmélmény tolakszik elő bennem, „A tábornok lánya” volt a címe. Abban a történetben egy katonai akadémista lány ellen, aki történetesen a tábornok lánya volt, övetett el rajta erőszakot több akadémista társa egy éjjeli kiképzés alkalmával, álarcosan. A fiatal lány egész későbbi életének az lett a tragédiája, hogy az édesapa nem volt hajlandó a lány ügyét kivizsgálni, a vétkeseket megfenyíteni: az első volt számára a hadsereg, a pozíció, a magasabb rendű hatalmi érdekek. A lánya életét feláldozta a haza, a karrier oltárán.
Jákob fiai – Simeon és Lévi – eszeveszett emberi dühvel cselekszenek, mikor húgukról van szó. Olyanok, mintha sohasem hallottak volna Isten szabadításáról. Egy szálat sem különbek Sikemnél. Ugyanaz a féktelen indulat hajtja őket. Pusztítanak és rombolnak, mert Isten nélkül, az ő megigazító, megújító szeretete nélkül, ilyen az ember.
Sikem és Dina, a sikemi vérfürdő, Lévi és Simeon eszeveszett bosszúja mint befejezetlen történetek maradnak előttünk. Nem jó őket olvasni, de nem is hunyhatunk szemet fölöttük. Ma is szörnyű emberi tragédiákkal vagyunk körbevéve, amiket megoldani nem tudunk. Ha ránk emberekre lenne bízva a megoldás, olyan istentelen és embertelen lépéseket tennénk, mint Lévi és Simeon.
A szabadítás ebből az ördögi körből – a történet valamennyi szereplője számára- csak Isten kezében, az ő végtelenül kegyelmes és megújító szeretetében, új életre szülő erejében van. Ámen.
Kegyelmes Urunk!
Sokféle érzés kavarog bennünk Sikem és Dina történetével kapcsolatban. Sajnos be kell látnunk, hogy bennünk is uralkodnak aljas ösztönök. Mi is sokszor kiáltunk, ha fájdalom, igazságtalanság ér bennünket a megtorlás után. Sokszor hisszük azt, hogy a mi kezünkbe helyezted az igazságszolgáltatást. Bocsáss meg nekünk ezért!
Kérünk téged fiataljainkért, akiket annyi kísértés ér, akik azt látják, hogy a szerelem, a házasság a birtoklásról szól, akik a másik embert hatalommal és erőszakkal próbálják maguknak megszerezni. Kérünk téged azokért a fiatal lányokért, akik bármit képesek áldozni önmagukból, mert attól félnek, hogy társ nélkül maradnak.
Kérünk téged azokért a szülőkért, akik nem óvják gyermekeik becsületét és méltóságát. Kérünk irgalmazz nekik,és szabadítsd ki őket ezekből a fájdalmas ördögi körökből! Fiadért, a Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

Felvidék Ma, sk