Míg Magyarországon a két politikai tábor egymásban találja meg az ellenséget, addig Szlovákiában a magyar kisebbséget tekintik annak – állítja a külügyminiszter. A külhoni magyarok ügyében igyekszik óvatosan tárgyalni Magyarország. Az unió ugyanis nem kedveli a nacionalista csörtéket. Göncz Kingával készült interjú a 168 órában jelent meg.
Mennyire hiú?
Mire gondol? Hogy szeretem-e, ha sértegetnek?
Csúnya beszólásokat kapott: Slota, a kisebbik szlovák kormánypárt vezetője kócosnak, nyomorultnak nevezte.
Pszichoterapeutaként megtanultam: a személyes énemet el kell választanom a szereptől. A külügyminiszternek szóltak a megjegyzések. Néha a személyeskedés terepére téved a politikai küzdelem, ez így van nálunk is.
Nem reagált. Otromba, borgőzös megjegyzésekre felesleges is: Hitlerhez hasonlította önt a szélsőjobbos néptribun.
Korábban elmondtuk: a Szlovák Nemzeti Párt szinte egyetlen mondanivalója a magyarellenesség. Veszélyes ez a két ország kapcsolatára. Hangulatot kelt az ott élő magyar kisebbség és országunk ellen. Nemcsak egy borgőzös emberről van szó. Bár nincs állami tisztsége, Slota mégis a koalíció egyik pártjának vezetője.
Van, amikor szólni kell. Meg is tette ezt a magyar iskolák hátrányos megkülönböztetése kapcsán és a tankönyvügyben. Sokkolta a szlovák felet nagykövetük berendelése. Nem túlzás ez?
A nagykövet feladata a kormányzattal való kapcsolattartás. Ezért van itt, s ez a mi küldöttünk dolga is Pozsonyban. Túlzás lenne? Két és fél éve zajlik a vita. Megígérték, nem jelent változást a magyar kisebbségre hátrányos oktatási törvény. Állították, hogy nem számít a szaktárca vezetőjének instrukciója, amely előírta a szlovák földrajzi nevek használatát a magyar tankönyvekben. Mégis megjelent: Bratislava a Dunaj partján fekvő város, a Tatri hegység lábaitól nem messze fekszik.
Úgy érezte, hogy az orránál fogva vezetik?
Megbíztunk az ígéreteikben.
Nehezményezte, hogy kimaradtak a magyar iskolák az uniós támogatásból. Szlovákia legyintett: tizenegy pályázatból eddig csak négynek a sorsa dőlt el. Kormányuk azt sugallta, korai a magyar panasz.
2008-ban EU-forrásokból eddig 170 szlovákiai iskola kapott oktatási-fejlesztési támogatást. Egyikük félig magyar: egy két tannyelvű zeneiskola. Négymilliárdot már kiosztottak a közel ötmilliárd koronás keretből. Kérdeztem a nagykövettől, helyesek-e az általunk ismert adatok. Azt hittem, hoz majd pontosabbakat: mire, hogyan, mennyit költöttek az európai közösségi forrásokból. Tévedtem. A szlovák reakció az volt, hogy ultimátumot adtam nekik.
Zsigeri a válasz, de évszázados az egymásnak feszülés.
Jól együttműködünk az amerikai vízum, a klímacsomag, a schengeni csatlakozás, illetve gazdasági és civil ügyekben. Nekik ennyi elég. Szerintünk nem belügy a kisebbségek helyzete. Ezt nagyon pontosan rögzíti a két ország alapszerződése is.
Valóban felülvizsgálják a közös dokumentumot?
Félreértés, erről szó sem volt. Azt mondtam: térjünk vissza az alapszerződés szelleméhez, olvassuk el együtt újra.
Szociáldemokraták vezetik mindkét országot. Igaz, Fico pártja már-már csak a nevében az. Mégsincs vége az iszapbirkózásnak, pedig megérthetnék egymást.
A többnemzetiségű Szlovákia nemzetállamot épít. Nacionalista politikát folytat Fico szociáldemokrata kormánya. Míg Magyarországon az egyik politikai tábor a másikban találja meg az ellenségét, addig északi szomszédunknál a magyar kisebbséget és Magyarországot tekintik annak.
Fegyverszünetet kötött Kubiš külügyminiszterrel.
Ki állítja ezt?
A pozsonyi Pravda.
Eddig sem volt, ezután sem lesz okunk ellenségképet gyártani. Az egyeztetésnek konkrét ügyekről kell szólnia. Mostanáig folyamatos volt a tárgyalás.
Végül kértek segítséget az uniótól? Azt mondta, ez sem lehetetlen.
Nem. Megállapodtunk a szlovákokkal: a két ország oktatási vegyes bizottsága megtárgyalja az uniós pályázatok ügyét. Čaplovič miniszterelnök-helyettes megígérte, hogy rendezi a tankönyvkérdést.
Hisz még szlovák tárgyalópartnerének? Ön mondta, hogy eddig is mindent megígértek. Olvasom, már másként értelmezik a külügyminiszteri megállapodást.
Emlékezzen: korábban több helyütt leszerelték a magyar helységnévtáblákat, sok településen csak a szlovákot fogadták el az ügyintézés nyelveként. A Selye Egyetem pedig súlyos anyagi gondokkal küzdött. Találtunk megoldást. A mostani perpatvar oka: Slota pártjának kezében van a tankönyvbotrányt kiváltó oktatási és az EU-s fejlesztési pénzekről döntő regionális minisztérium.
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint az unió számára értelmetlen a kelet-közép-európai országok provinciális nacionalista viszonya.
Nehezen érti a vitát az unió: a gyűlöletbeszédet, a kirekesztést, a hátrányos megkülönböztetést igen, a nacionalizmust nem. Óvatosak vagyunk. Uniós értékek alapján vetünk fel ügyeket, jogszabályi hivatkozással. Nem szeretnénk, ha a vita nacionalista–ellennacionalista-összecsapásnak tűnne.
A gazdasági válság értékelésében viszont mintha egyetértenének. Fico szerint a mostani pénzügyi világválság vetekszik az 1929-essel. Gyurcsány is a kiutat keresi. Valljuk be: legutóbb Brüsszelben a magyar gazdaságért is lobbizott.
Szlovákia előnyösebb helyzetben van, az euró bevezetése előtt áll. Nem csak Magyarországra vonatkoztak a kormányfő javaslatai. Döntött az unió a közös pénzügyi felügyelet létrehozásának előkészítéséről. Elértük, hogy a közösség figyeljen a válság reálgazdasági hatásaira: ügyeljen a növekedés fenntartására, az európai ipar versenyképességére, a munkaerőpiacra. Az Európai Központi Bank segítse az euróövezeten kívüli uniós tagországok problémáinak megoldását.
És Orbán Viktor segített? Pofozkodós nyilatkozatot tett a Fidesz-elnök: szerinte Brüsszelben hazug embernek titulálják Gyurcsányt. Jelezte, nem bízik meg benne.
Reméljük, a néppárti tárgyalásokon nem azt mondta: támogatom a hazug kormányfő négy pontját.
Nem lehetett könnyű az ön helyzete sem: a brüsszeli válságmenedzselésben Gyurcsány mellett másodhegedűsi szerepet kapott.
Ez klasszikusan miniszterelnöki feladat. A kormányfő dolga, hogy koordinálja a több minisztériumot érintő, látványos ügyeket. Ez nem jelenti azt, hogy nincs feladata a külügyminiszternek vagy a pénzügyminiszternek. Tudja, még ezekben a helyzetekben sem vagyok hiú.
Pungor András, 168 óra