Kolocsics Judit: Régióm, ahol élek – Csallóköz címmel a térség történetét, földrajzát, helyneveinek eredetét írja le.
Bevezetés
Dél-Szlovákia területén születtem. Itt nőttem fel családom körében, s húgommal itt is végeztük tanulmányainkat. Falunk kis közössége is itt éli mindennapjait a nevezetes Csallóközben. Főleg magyar lakta régió, hazájuktól elszakított családok lakják akik a visegrádi szerződés alapján határon túl kerültek Magyarországtól, eredeti hazájuktól. Szívfájdalom ennyi év után is nekünk az elszakadás, de már megtanultunk vele élni.
A táj ahol élek
A Csallóköz a Dunától északra, a Duna fő medre és a bal oldali ága által bezárt terület. A Pozsonytól Komáromig hosszan elnyúló keskeny sziget egy egykori folyóágtól, a már csak emlékeiben élő Csallótól kapta nevét., a mai Szlovákia délnyugati részén terül el. Nevét a valamikor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta. A Pozsonytól Komáromig hosszan elnyúló keskeny sziget egy egykori folyóágtól, a már csak emlékeiben élő Csallótól kapta nevét. A monda szerint egykor a tündérek birodalma volt. Bővelkedett természeti kincsekben, ezért is nevezték Aranykertnek.
A Csallóköz magába foglalja a Duna menti síkság legnagyobb részét és Európa legkiterjedtebb szárazföldi szigetének számít. A folyók övezte síkság a Felvidék, ahol én élek annak a legtermékenyebb területei közé tartozik. Ezt próbálták az itt élő emberek kihasználni, s mi is családommal együtt. Csallóköz termálvizeinek ásványi anyag tartalma kedvező, ezt használták ki a nagymegyeri lakosok amikor termálfürdőt hoztak létre. Erről később teszek említést.
Lakossága az 1940-es évek második felében történt ki- és betelepítések ellenére is döntő többségében magyar. Legnépesebb települése Komárom (Németül Schütt), a Duna legnagyobb szigete, melynek legnagyobb része Pozsony-Szlovákia fővárosa, kisebbik része Komárom, s a Csilizköz név alatt ismeretes dél-nyugati része az egykori Győr vármegyébe esik.
A sziget közvetlenül Pozsonyon alól kezdődik, ahol az Öreg-Dunából a Kis-Duna kiágazik, mely Gutánál a Vágot fölveszi s Komáromnál Vág-Duna név alatt ismét egyesül az anyafolyóval. A két Duna-ág által körülfolyt hosszúkás tojásalakú síkság s hossza ezen irányban mintegy 84 km, szélessége 15-30 km. Talaja igen termékeny, de alacsony fekvésénél s a kanyargós Duna szabálytalan s lomha lefolyásánál fogva árvizek gyakran látogatják. Egy ilyen árvíz érintette mi községünket is 1965-ben. A víz hatalmasat pusztított falunkban. Mindenhova betört, s nem kímélve házakat, állatokat válogatás nélkül pusztított. Sok család végleg mindent elveszített, igaz az állam később nyújtott anyagi segítséget az újjáépítésre, de már elvesztette falunk az eredeti arculatát. Hiába az anyagi segítség, az itt élőknek minden apró részletnek eszmei értéke volt. Nagyszüleim még évek múltával is ezt panaszkodják. Katasztrófákat nem heveri ki egykönnyen az ember, sebek begyógyulnak, de a hegük megmarad.
A Csallóköz
A föld felszínén megmaradt nyomok alapján bizonyosra vehető, hogy a rengeteg vízfolyás, ártér, láp és mocsár ezt a tájat barátságtalanná, nehezen járhatóvá tette.
A földtörténeti őskorban kialakult kavicsréteget utóbb a Duna és mellékvizei által összehordott homok- és televényrétegek borították be, és ezáltal vált emberi megtelepedésre alkalmassá, s le is telepedtek itt őseink, meglátva e vidék szépségeit, s kiaknáyatlan területeit.
Az emberi települések leggyakrabban folyami átkelőhelyeknél vagy valamilyen természeti védelmet nyújtó kiemelkedéseken alakultak ki. Éppúgy, mint Csicsó a mi falunk. Híres rezervátuma a falunknak a Lyoni holt ág. Ma már természetvédelmi terület, csodálatos növényvilágával, állatvilágával. Csicsó ősi települési magnak mondható, ha korára visszatekintünk a csallóközi helységek között.
A Csallóköz emberi megtelepülésre csak az első ezredforduló körül vált alkalmassá, legalábbis ekkor kezdett benépesedni. Eredetileg a víz által összehordott, vékony homok és televényréteggel borított kisebb-nagyobb kavicszátonyok szigetcsoportjaiból állt. A Csallóköz középső és alsó részét a rengeteg víz-járas, valamint az azokból kialakult láp és mocsár emberi művelésre alkalmatlanná tette. Az őstájból csak a felső, nyugati negyed volt már ősállapotában is aránylag nagy kiterjedésű ármentes terület. Ez a terület jobbára kavicshordalék volt, ellenben a termékeny talaj alapjául szolgáló finomabb homok lejjebb vándorolt a középső és a keleti részekre. A középső és az alsó ármentes szárazulatok a nyugati résznél jóval kisebb, erősen tagolt területekből tevődtek össze.
A felső és az alsó területeket nagyjából a sziget közepén végigvonuló keskeny földnyelv kötötte össze a mindkét felén vizenyős szigetvilágon keresztül. Ennek a földvonulatnak köszönhetően alakult ki a Csallóköz első főútvonal. Ős-Csallóköz eredetileg nem volt csábító emberi letelepülésre. Még a mocsaras vidékeket kedvelő szlávok is elkerülték, mert értékes területei nem voltak. A bővebb területet véve figyelembe, a szláv népesség mindenütt a környező hegyek lábánál, a védelmet nyújtó sűrű bükkerdők tövében telepedett meg. A nomád lovas népek támadásainak kitett síkságra a szlávoknak csak néhány szórványa merészkedett.
Elnevezések, régészeti leletek e térségben
A víznevek egytől egyig magyarok vagy magyar eredetűek. Ilyen vizek nevei: Csalló, Csiliz, Lápsár, Fetreg, Millér, Erecs, Ásovány stb. A Csallóköz helységnevei is magyar eredetűek..
A mai Szlovákia fővárosának a X. század elején, pontosabban 907-ben még igencsak németes neve volt, amely az idők folyamán Pressburg formában állandósult. Pozsonynak a X. század óta megszakítatlan folytonossággal kimutathatóan volt német neve, és a német nyelvterületen változatlanul Pressburg néven nevezik. A Csallóközben csak egyetlen helység nevét a Pruk nevet vették át a magyarok a németektől.
A Csallóközben Vereknyétől Úszorig terjedően húsz helységnek volt a történelmi Magyarország idején a magyarral párhuzamosan használt német neve is. Ellenben a Csallóköz közepén, főleg Dunaszerdahely környékén csupa ősi, magyar nevű helység keletkezett, mégpedig bizonyítottan az Árpád-házi királyok idején. A Csallóköz ősfoglalói tehát magyarok voltak, a németek inkább betelepített népek. Mindezt a helynevek etimológiai, tipológiai és kronológiai elemzései alátámasztják
A X. századi régészeti leletek során kiderült az is, hogy a Kisalföld legrégebbi magyar települései a Csallóköz keleti felében keletkeztek. Ennek a sajátos oka a pásztorkodás túlsúlya lehet e térségben. Az állandó magyar települések a nagyobb vizek környékén és a fontos közlekedési utak találkozásainál létesültek. Voltak olyan helyek ahol nem találtak a régészeti kutatók leletet. Azokról a területekről azt tartják, főleg időszakosan használták, nyári legeltetésként hasznosították.
A honfoglalás korából nyert leletek feltárási helyei: Nemesócsa, Szilas-puszta és Komárom. De Nagymegyerhez közeli Izsapról is vannak honfoglalás kori emlékhelyek, de ez utóbbiak hitelességét nem sikerült ellenőrizni.
A Csallóköz története, érdekes események
A honfoglaláskor Lél törzse szállja meg Csallóköz területét. Mátyás királynak Nagymegyer környéke volt a kedvenc vadászó területe, Komáromban pedig kedvenc hajója állomásozott. A török megszállás alatt Csallóköz Pozsonyt és a budai pasát is kiszolgálta. A csapatok felvonulási területe is itt volt. Rengeteg portya folyt ezen a területen. A rendi felkelés bizonyítékaként felgyújtják Somorja városát.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményei közé tartozik a Somorja melletti Pipagyújtónál történt kisebb ütközet is. A magyar honvédek kiépítették állomásaikat, mikor egy kis létszámú osztrák csapat rájuk támadt. 7 magyar katona meghalt és a csárdát felgyújtották. Csiliznyáradon van egy honvédsír. Sebő Lajos ezredes a tápióbicskei csatában, párbajban megölt egy osztrák ezredest. Nagyon érdekesnek tartom azt az állítást miszerint Jókai Mór róluk mintázta A Kőszívű ember fiaiból jól ismert Baradlay – Palwicz párbajt. Nagyobb csaták nem voltak.
1918-ban Csehszlovákiához kerül ez a színmagyar terület. Földreformot hajtanak végre, melynek következményeként ide özönlenek a csehek, morvák, szlovákok. kolóniákat. 1938-ban visszacsatolják Magyarországhoz, majd a II. világháború után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következnek. A deportálások és a lakosságcsere-egyezmény keretében több ezer magyar család kénytelen elhagyni szülőföldjét. Ezeket a betelepüléseket mi falunkban is bőrükön tapasztalták a lakosok. Idegenek költöztek az itteni őslakosok házaikba, mivel azoknak azt el kellett hagyniuk ha magyarnak vallották magukat. S bizony szép számával maradtak üres házak. Köztük nagyszüleimé is. Persze sokan féltették vagyonukat, s aláírták, hogy szlovákok. Talán meg lehet őket is érteni.
A csallóközi élet
Csallóköz szigete századokkal ezelőtt is híres volt termékenységéről és népének szorgalmáról. S ha a kanyargó Duna számos ágával tavasszal nem rakoncátlankodott, a lakosság mindig gazdag termésre számíthatott. Ezért aztán a népes községek egymást érték, s gyarapodtak gazdagságban és műveltségben.
Az itt élő népek ősfoglalkozása elsősorban a halászat volt. A legfontosabb halak: a viza, a harcsa, a ponty, a keszeg, a süllő, a csuka és egyéb kisebb fajok, például a vágódurbincs. Legértékesebb halunk a viza. Ez a Fekete-tengerből a Csallóköz csendes vizeibe ívni felvándorló halóriás. A halakat a piacokon árulták. A bécsi halpiacon például külön standjuk volt a csallóközi vizásoknak.
A Csallóközben telelnek át az északi vadlibafajok, s a terület kedvelt élőhelye a vadkacsának, fácánnak, fürjnek, túzoknak és számos védett madárfajnak. Baka község határában, a Duna ártéri erdeiben található a ritkaságszámba menő réti sas kiemelten védett fészkelőhelye.
A Csallóköz egyik nevezetes tevékenysége volt az aranymosás, melynek művelői féltve őrizték titkaikat. Romantikus, de fárasztó foglalkozás volt ez, s meggazdagodni nem nagyon lehetett belőle. Csallóköz népviseletében szerepet kapott a kékfestéssel készült öltözet is. Az ősi kékfestő műhelyek azonban napjainkra sajnos megszűntek.
A régiónk kincsei
Észak-Csallóköz kincse a szentantali ferences kolostor: ez a nagy vonzóerejű és sok lelki örömöt, boldogságot ajándékozó búcsújáróhely három évszázada áldása a vidéknek. 1715-ben a kegyképen Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tört elő. Még több könnyezés is történt és csodás gyógyulások történtek a buzgó imádság hatására. Szentantal zarándokhellyé vált és mind a mai napig búcsút tartanak a kolostorban. Muszáj leírnom a kolostorról egy picit többet, hogy érthető legyen, miért is olyan érdekes.
Csallóköz a mi szentantali kegyhelyünk. Sok lelki örömöt, boldogságot ajándékozó búcsújáróhely három évszázada áldása a vidéknek Úgy mondja a csallóközi ember: „Jó Szentantalba menni, mert ott olyan jó imádkozni, és könnyű gyónni „. Az emberek ma is Istentől kegyelmeket kérni jönnek ide, s megerősödve, boldogan térnek haza.
A Szűz Mária kép nem volt művészi festmény, de a Szent Szűz alakja mégis olyan gyengéd volt, hogy mindenkinek megnyerte a tetszését. 1703-ban, hogy Liszkay Márton nevű parasztlegény festette fogadalomból. Egy balesetben nagyon megsérült, az orvosok nem tudtak rajta segíteni, s ekkor Máriához fordult segítségért. Azt ígérte, ha meghallgatja őt, és segít neki megfesti képét. Gyógyulása bekövetkezett, szavai meghallgatásra találtak, ő pedig betartotta szavát.
A csodás könnyezés egyszer csak megtörtént. Jancsikovics Kelemen atya, aki rendkívül jámbor szerzetes volt, 1715. jún. 19-én reggel már öt órakor a templomba jött, hogy a rendes napi elmélkedés előtt magánimádságait elmondja. Imádkozott, s egyszerre rátekintett a képre, s úgy látta, hogy Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tör elő. Nem akarta a dolgot elhinni, de meggyőződött, hogy valóságos vérkönnyeket hullat a Szent Szűz a szemeiből. Nemsokára megérkeztek az atyák és a laikus testvérek is a közös imádságra, s mindnyájan bámulva és csodálkozva nézték a vérkönnyek hullását. A híveknek is hamar tudomására jutott a csodálatos dolog. Mindnyájan odasiettek, hogy lássák Szűz Mária könnyezését. A látvány annyira meghatotta a nézőket, hogy többen a lecsöppent könnyeket kendőikkel felitatták, s akkor látták, hogy nem festék, hanem valóságos vér hullik alá a képről. Sokan meggyógyulva tértek haza, s híre hozta a betegek seregét kik gyógyulni vágytak. Sokan hisznek, sokan támadják, de azzal ha hiszünk valamiben még a másiknak kárt nem okoztunk s ha nyugalomra is vágyunk ide mindig betérhetünk, hogy megnyugvást találjunk.
Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa is Pozsony-szintén értékes számunkra, főleg mert koronázási városunk volt. Ahogy megérkezünk a városba, gyönyörű szőlőültetvények, a Kis-Kárpátok vonulata és a Duna kéklő csillogása tárul a szemünk elé. Rengeteg emlékmű és épület tanúskodik a közös szlovák-magyar történelemről, és több múzeum idézi fel a monarchia korát. Pozsony legszebb része az Óváros és a Vár. Az Óváros számos múzeumnak és palotának ad otthont, ezek közül a leghíresebb a Borászati Múzeum és a Mirbach Palota. A vár alapjai a korai középkorban épültek, azóta rengeteg alkalommal építették át. Érdemes felmenni a Várba, gyönyörű kilátás nyílik innen a városra, valamint megtekinthetjük a Népzenei Múzeum érdekes gyűjteményét is. A Szlovák Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát se hagyjuk ki a városnézésből.
A Nagymegyeri Termálfürdő 1974-ben nyitotta meg kapuit a fürdőzés szerelmeseinek, két gyógyvizes forrással, melyek hőmérséklete 57-68°C. A gyógyvíz kémiai összetétele hasonló a pőstyéni termálvízhez, mely főként a mozgásszervi- és ízületi megbetegedések gyógyításában, és a szervezet regenerációjában fejti ki jótékony hatását.
A központ kiépítése több szakaszban történt, míg elérte jelenlegi fejlettségi színvonalát a szolgáltatások széles skálájában.
Nagyon sok mindent belefoglalhatnák Csallóközünk értékeibe, de igyekeztem három érdekfelkeltőt kiemelni a sokaságból ami nálunk megtalálható. Se szeri se száma az érdekes városoknak, városrészleteknek, műemlékeinknek, templomainknak, de lehetetlen lenne mindent belefoglalni munkámba. Bőven vannak még mendemondák is amik szájról szájra terjedtek, s mesék is fűződnek egyes tárgyi emlékeinkhez, ám nincs kézzel fogható bizonyíték, hogy van alapjuk is ezeknek a történeteknek.
