Jákób Bételben

Súlyos dolgot követnek el Jákób családjával. Megbecstelenítik a lányát, de beleegyezik a házasságkötésbe. Fiainak annál kevésbé tetszik ez a frigy, ezért bosszút esküdnek és kiirtják Sikem férfilakosságát. Tettük miatt menekülniük kell.

Ekkor érkezik egy hang Jákóbhoz, amely azt mondja neki, menj föl Bételbe és ott telepedj le. De egy felhívás is elhangzik, mégpedig arra vonatkozólag, hogy távolítsák el maguktól az idegen isteneket. Nos, bizonyára mi is találhattuk már magunkat hasonló helyzetben. Hogy valami olyan történt az életünkben, amit szerettünk volna helyrehozni, de mégsem sikerült, hanem éppen ellenkezőleg, még nagyobb bajt hoztunk magunkra. Elég, ha a munkahelyünkön csak egy semmiségnek tartott papirost elfelejtünk aláíratni, amiből később még nagyobb bonyodalom kerekedik, mert ilyenkor bizony még jobban oda lehet dörgölni a hibát vétett orra alá és bebizonyítani, hogy máskor is követett el hibát. Ilyen helyzetben talán az egyetlen út létezik, menekülni arról a helyről egy másikra, ahol lehet, hogy Isten új lehetőségeket tár fel előttünk. De sajnos vannak olyan helyzetek is, amikor egy vétségnek a megoldása emberéleteket is követel. A minap láttam a televízióban egy műsort, amelyben arról szóltak az idős emberek, hogy régebben, még nagyanyáink idejében szégyen volt az, ha valakinek nem volt férje és mégis gyermeket várt. Hogy egy megtörtént dolgot meg nem történtté tegyenek, mindenféle eszközzel megpróbálták úgymond elhajtani a gyermeket. Sajnos, sokszor nemcsak a megfogant élet pusztult el a szakszerűtlenség miatt, hanem az is, aki szerette volna bűnét ily módon leplezni, eltakarni. Egy bűn magával hoz egy újabb bűnt. De nem kell ennek mindig így lennie. Hiszen vannak más megoldások is. Jákób is tudja mit kell tenni, mert egy hang is kéri őt: távolítsátok el magatoktól az idegen isteneket. Hogy erre hogyan, milyen körülmények között került sor Jákób családjánál, arról Blanárné Pituk Gabriella kisgéresi lelkipásztor gondolatai olvashatók az alábbiakban.

Előima: Könyörülő édes Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Köszönjük Neked, hogy Te olyan nagyon szereted földön lakó gyermekeidet. Az elmúlt héten is, amikor a világ csábításainak engedtünk, amikor nem úgy cselekedtünk, nem úgy gondolkoztunk, beszéltünk, ahogy J.K. tanítványaihoz az méltó lenne, Te akkor is velünk maradtál, nem mondtál felettünk végső ítéletet. Megtartottad életünket arra, hogy változtassunk azon, helyrehozzuk tévedéseinket. Hallhatjuk ma is Igédet, hallhatjuk, hogy mi is a Te terved gyermekeiddel. Megismerhetjük azt az utat, ami közelebb visz Hozzád. Kérünk Téged, hogy adj készséget arra, hogy meghalljuk ne csak füleinkkel az Igét, de szívünk rezdülései is felfogják hozzánk szóló szavaid. Add, hogy akaratod szerint tudjunk ezután cselekedni. Ehhez a mi kicsiny hitünk olyan erőtelen, ezért küld el nekünk Lelked, hogy meg tudjunk erősödni általa. Ámen.

1 Mózes 35.

Isten ezt mondta Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől! Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van. Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait. Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el. Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. zt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet. Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele. Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.

Ábrahám és Izsák mellett Jákób volt az az ősatya, aki mindig is egy kicsit kilógott sorból. Már születésekor harcol azért, hogy ő legyen az első, neve is arról árulkodik, hogy bizony nem mentes az emberi gyarlóságoktól. Becsapja vak édesapját, bátyát megkárosítja. Lábánnál is igyekszik nyomorúságos helyzetén ügyeskedéssel javítani. Ravaszságban, fondorlatosságban nem marad le nagybátyától. Isten mégis kitart mellette. A Bételi angyallátás, kijelentés után vele marad, megőrzi, segíti. Ezt Jákób érzi, tapasztalja nap mint nap. Mégis sok időnek, sok csúnya történésnek kell megesni ahhoz, hogy Jákób végre teljesen odaszánja magát Istennek, hogy megtérjen hozzá, ahhoz, aki ígéretéhez híven megsegítette.

Az előző fejezetben Jákób és családja, Isten népe, tisztátalanná lett az Úr előtt. Ennek egyik oka, hogy Sikem, amikor megerőszakolta Dinát, az egész családot megbecstelenítette, nemcsak a lányt. De Jákób fiai is tisztáltalan dolgot követtek el. Sikemmel együtt az egész falu férfiait meggyilkolták, a sikemiek minden vagyonát elvitték. Mindezeket a bűnöket azzal koronázzák, hogy idegen isteneket, azaz bálványokat is magukkal hoztak többen Háránból. Jákób és családja, Isten népe megújulásra szorul. Nagyon távol kerültek attól, amit a szent Isten az ő népében látni kíván, ami áldás lehet nekik és a szomszéd népeknek.

1. Az elszakadás. Messze van Jákób attól az ígérettől, ami Ábrahámnak és Izsáknak szólt? Hogy áldás lesz a népeknek? Igen, nagyon messze érezzük ettől a családtól az áldást, a békeséget.
Vajon a mi családunk, a mi gyülekezetünk nagy családja, közel, vagy messze van-e az áldáshordozástól, a békességszerzéstől? Ezt mindenkinek maga kell tudnia, hogy milyen a kapcsolata Istennel, milyenek a családi kapcsolatai, milyen gyülekezetének, ahova tartozik, a lelki töltése. Erőszakot, fájdalmat, bálványokat vonszolunk magunkkal, és adunk tovább, és csak szavainkkal köszöntünk áldás, békességet környezetünkben? Nem Istennek tetsző, nem Istenkövetőkhöz méltó életet élünk?
Ezt érezte Jákób. Jól látta, hogy menekülnie kell. Ő maga mondja ki, hogy bajban van, hogy gyűlölik őt az ország lakói, ahol élnek, és akár el is pusztítják egész családjával együtt. Mi lesz akkor az ígérettel, hogy nagy néppé lesznek, hogy Ábrahám utódódából fog származni a messiás? Most elrontanak mindent Jákób és fiai, és meghiúsul Isten terve? Nem, dehogy.
Tudjuk, ugye tapasztaltad te is testvérem, hogy Isten terveit mindenképpen végig tudja vinni, még a sátán se tudja azt meghiúsítani, bármennyire fondorlatosan igyekszik arra. De azért szomorú, hogy mi emberek sokszor nem azt tesszük, ami Istentől rendelt feladatunk. Hogy megteremt minket Isten egy csodás feladat elvégzésére, és mi pont az ellenkezőjét tesszük. Szeretet helyett gyűlölködünk, sebkötözés helyet vért ontunk, megbocsátás helyett megbosszulunk. Mi vajon a helyünkön vagyunk-e, mi vajon Isten munkatársaként, embereként, a ránk bízott feladatot végezzük-e, vagy mi is azon veszzük észre magunkat, gyűlölté lettünk az emberek között, és saját magunk szemében is utálatosak vagyunk? Milyen nyomorúságos helyzetben van ez a Jákób, milyen nyomorúságos helyzetbe tudjuk mi is magunkat taszítani.

2. A megújulás. Milyen jókor szól bele Isten Jákób életébe, mint eddig is mindig. „Készülj, menj fel Bételbe, telepedj le ott! Készíts oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!” Kiragadja Isten Jákóbot ebből a mélyre süppedésből, és elhívja az első találkozás helyére. Oda, ahol először szólt hozzá, ahol a nagy magányában, elveszettségében megértette, hogy nincs egyedül. És eszmél Jákób. Még lehet segíteni, még nem veszett el semmi. Hát persze, megújulásra van szükségünk. És ő mondja, adja parancsba a családjában, hogy dobják ki a bálványokat, az idegen Isteneket, hogy tisztítsák meg magukat, hogy váltsanak ruhát. A más ruhába való öltözés is azt jelképezi, hogy ők mássá lesznek más emberré, új emberré, újjászületett emberré.

És felkel Jákób, és elmegy Bételbe, az első találkozás szent helyére, oda, ahol Istentől ígéretet kapott arra, hogy vele lesz, vele marad, és vigyáz rá, és ahol Jákób is ígéretet tett arra, hogyha az Úr vele lesz, akkor csak őt fogja szolgálni. Isten megtartja ígéreteit, de az ember fogadásait is számon tartja. Terve van Jákóbbal, ezért nem hagyhatja, hogy eltékozolja életét, meg kell tisztítani, a helyes útra kell vezetnie. Jákób tehát visszamegy az első találkozás helyére. Te, testvérem ha most visszaemlékezel az első találkozásra, az első alkalomra, amikor meghallottad az Úr szavát, amikor megérteted, hogy Ő veled van, és veled is akar maradni, akkor emlékszel-e a neki tett saját fogadásodra? Vagy elfelejtkeztél róla, mint majdnem Jákób is elfeledkezett? Emlékezz vissza most te is, milyen fogadást tettél az Úrnak? Mit ígértél neki abban a megindult percedben, amikor megtértél hozzá? És most vess számot! Betartottad-e fogadásod? Úgy éled-e életed mindennapjait, úgy bánsz-e a felebarátaiddal, ahogy megfogadtad? Úgy ragaszkodsz-e Istenhez, ahogy abban a pillanatban? Mert Ő ugyanaz az Isten maradt, aki akkor hozzád szólt, az Ő ragaszkodása nem lanyhult azóta, az Ő neked tett ígéretei azóta is igazak és ámenek. Szükséged van-e Neked is elvándorolni az első találkozás helyére, hogy újra megújítsd Istennek tett fogadásodat, amit régebben tettél? Ha igen, tedd meg haladéktalanul, ahogy Jákób is.

3. Jákób megáldása. Jákób megérkezik a szent helyre, amit már jól ismert, ahol első ígéretét, látomását kapta az Úrtól. Mondhatni hazaérkezik. Megtér. Megtér oda, ahol már egyszer az Úr közelében, az Ő lábai mellett érezte magát. Oltárt épített ott, és az Úr újra megjelenik, és szól hozzá: „Nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izrael lesz a neved.” Aki új életet kap, aki a régi ruháját, életét leveti, és újat ölt magára, az mássá lesz. Régi neve Jákób, új neve Izráel. Régi nevünk egyszerűen csak ember, porból való, de új nevünk keresztyén, örök életet reménylő. És Jákób megerősítést kap, hogy botlásai ellenére továbbviszi azt az áldást, amit Ábrahám nagyapja, Izsák apja is megkapott: „Nép, sőt népek gyülekezete származik belőled, és királyok származnak ágyékodból.” Gyönyörűséges ígéret ez. Hát lemondanál testvérem egy ilyen csodás áldásról? Hagynád inkább magadon régi ruhád, és felejtenéd el ígéreted, amikor Isten ilyen áldásokkal akarja a te életed is elhalmozni? Amikor az Úr az örököt, a változhatatlant akarja neked adni?

Ha keresztyénné lettél, ha új életet élsz, még nem lesz életed szenvedésektől mentes, ahogy Jákóbé sem lett, hiszen olvashatjuk, hogy találkoznia kell a halállal, mert drága felesége Rákhel belehal a szülésbe. Keresztyénként is találkozunk a halállal, de hogyan?! Már nem rettegve, nem félve, nem kétségbeesve, hogy mi lesz velem, vele? Hanem tudva, hogy mi lesz velünk: a változhatatlan, örök Isten örök dicsőségébe kerülünk. Isten áldása nélkül Jákób valószínüleg nagyon megtört volna Rákhel halálakor. Így viszont, hogy tudja, hogy az Úr vele van továbbra is, fiát, Benjámint, nyomorúság fia helyett, szerencse fiának nevezi. És sajnos a bűn sem kerüli el Jákóbot, akárcsak a halál sem, hiszen fia, Rúben, Jákób másodrangú feleségéve, Bilhával hál.

A ker. ember élete nem mentes a szenvedéstől, a bűntől. De soha ne feledd Isten örök, változhatatlan, ahogy neked tett ígéretei is. És Ő mindig hív minket, mint Jákóbot, az első találkozás helyére, hogy újra, és újra megújítsa a veled kötött új szövetségét, a Jézus Krisztus által. Testvérem, ásd el te is begyűjtött bálványaidat, tarts bűnbánatot, mosakodj meg Jézus vérében, vedd fel új életed új ruháját, engedd, hogy megáldjon téged is Isten jelenlétével, útbaigazításával, hogy elérd a célod, életed nagy célját, a hazaérkezést, ami nemcsak látomás, hanem színről- színre látás lesz. Ámen.

Utóima: Urunk, Jézus Krisztus! Elegünk van már a mi elkopott, toldozott- foltozott, bepiszkított ruhánkból. Elegünk van az ó-emberünk viseltes, pokol tüzére való régi életéből. Szeretnénk megtérni Hozzád. És nemcsak szavakkal, megindult imádságunkkal, hanem szívünk teljéből, lelkünk egészéből. Szeretnénk visszatérni ahhoz az első szeretethez, amit már megtapasztaltunk, ami csodálatosan széppé, elégedetté, békésé tette életünk. Úgy szégyenkezünk amiatt, hogy mi a sok ígéreted, az áldásaid eltékozoljuk, és amikor már nagyon éhesek, nagyon rongyosak vagyunk, akkor térünk Hozzád vissza. Kérünk Téged Urunk, hogy ne engedj minket ennyire messzire szakadni ezután Tőled. Adj erőt fogadásaink megtartásához, hogy ne bolyongó, csavargó életet éljünk ezután, hanem céltudatosan járjuk végig, zúgolódás nélkül, boldog eltökéltséggel a nekünk szánt utat, aminek végén hisszük, hogy az áldások földjére, a Te országodba jutunk. Áld meg hátralevő földi életünket szeretettel, hittel és reménységgel bőségesen. Ámen.

Felvidék Ma, sk