Megjelent magyarul is Kalevi Wiik finn nyelvésznek Az európai népek eredete című könyve, melyre a finnugor őshaza ellenzői oly sokat hivatkoztak. A szerző szerint 10-20 ezer évvel ezelőtt nagyon sok különböző nyelvű kis nép élhetett Európában.
E népeknek azonban volt néhány közös („nemzetek közötti”) nyelvük is – akárcsak ma is az angol, vagy korábban a latin. E közös nyelvekkel megeshet, hogy elhatalmasodnak, és az egyes népek, elvesztvén saját anyanyelvüket, már csak ezen az új közös nyelven tudnak beszélni. Wiik szerint az említett időszakban három ilyen közös ősnyelv létezhetett: a baszk, a finnugor és az indoeurópai. E három nyelv közül a finnugor és az indoeurópai lett olyan „nemzetek közötti” nyelvvé, melyek lassan elfoglalták az egyes népek eredeti nyelvének helyét, s azok anyanyelvévé lett – mely aztán ezt követően újra nyelvjárásokká, még később nyelvjárásokká bomlott. Wiik szerint így keletkezhettek az egyes finnugor nyelvek is.
Az elmélet többek között a legújabb, néhány éves-évtizedes DNS-kutatásokon alapszik. A finn kutató elméletéből értelemszerűen következik az is, hogy se finnugor őshaza, se finnugor családfa nem volt.
BS = baszk, IE = indoeurópai, SU = finnugor. Wiik
A finnugor nyelv tehát Wiik szerint valaha egy nemzetek közötti nyelv lehetett, mely, miután az egyes népcsoportok saját, eredeti nyelvüket elfeledték, általánossá vált e népeknél. Az ily módon feledésbe merült nyelvek emlékét azoknak néhány, az „új finnugor nyelvbe” átmentődött sajátsága őrizte meg. Ezek után ez a finnugor nyelv különböző nyelvjárásokká, nyelvekké osztódott, s így alakultak ki a ma ismert finnugor nyelvek
Van azonban Wiik gondolatainak egy másik következménye is: e munka után a hagyományos nép- és nemzetfogalmakat újra kell gondolni. Wiik munkája ugyanis azt is jelenti, hogy az egyes népeket többé nem lehet úgy meghatározni, mint egy olyan embercsoportot, mely kultúrájára, vérségére (genetikus örökségére) és nyelvére nézve egy és közös. Előfordulhat, sőt ez az általános, hogy különböző kultúrájú (sőt identitású) népeknek közös a nyelvük, vagy hogy vérségileg egymástól távol álló népeknek közös a nyelvük. Vagy ugyanaz fordítva. Például: a finn és a lapp nyelv igen közel áll egymáshoz, ugyanakkor a finn és a lapp ember vérségileg egymástól sokkal távolabbi, mint a finn és a svéd, pedig a finnek és a svédek nyelve teljesen nyilvánvalóan nem közös gyökerű. Hasonló példákat lehetne fölhoznunk a nemrégiben fölbomlott Jugoszláviából vagy a Kárpát-medencéből is.
Wiik könyvét olvasva igen gyakran nagy filozófusunk, Karácsony Sándor szavai jutnak eszünkbe: „Magyarnak lenni lélek dolga és sajátos feladatunk következménye”.
(jobbik.hu, Felvidék ma)
